Psalms 10
1 Uram, miért állasz távol;hunysz szemet a szükség ideiben?
2 A hitetlen kevélységében ég a szegény; fogassanak meg a tervekben, melyeket kigondoltak:
3 Mert dicsekedik a hitetlen lelke kívánságával; és ha nyer, áldást mond, gyalázza az Urat.
4 A hitetlennek haragja fellengzésében: „Nem keresi meg\; „Nincs Isten\; minden gondolata.
5 Utjai kitartanak minden időben; magasan vannak tőle ítéleteid: ami támadóit illeti, azokra mind rájuk fúj;
6 gondolja magában: Nem rendülök meg. Nemzedékről nemzedékre aki nincs bajban,
7 átokkal van tele a szája; s csalárdsággal meg kizsákmányolással, nyelve alatt baj és veszedelem van.
8 Lesben ül az udvarokban; a rejtekhelyeken megöli az ártatlant: szemei a szerencsétlent kémlelik;
9 lesbe áll a rejtekhelyen. Mint az oroszlán bozótjában, lesben áll, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, hálójába kerítvén azt.
10 Meglapul, lekuporodik: és a szerencsétlenek karmai közé esnek.
11 Gondolja magában: Elfelejtette Isten; eltakarta arcát, aligha látta valaha.
12 Kelj fel, Uram Isten, emeld fel kezedet; ne felejtsd el a szegényeket:
13 miért gyalázza a hitetlen az Istent; gondolja magában: Nem keresi meg?
14 Láttad, mert te a veszedelmet és bosszúságot megtekinted, a kezedbe tévén: reád hagyhatja magát a szerencsétlen; az árvának te vagy segítője.
15 Törd össze a hitetlen és gonosz karját; keresd meg rajta a bűnt, míg nem találsz.
16 Az Úr király örökkön örökké; kivesztek a pogányok az ő országából.
17 A szegények kívánságát hallottad, Uram; készítsd el szívüket, füled figyelmezzen;
18 hogy szolgáltass igazságot árvának, elnyomottnak; földi ember többé ne tarthassa rettegésben.