1A karmesternek; Dávidtól. Én az Úrhoz menekedtem, hogy mondjátok lelkemnek: Fuss, madár, a hegyetekre;
2mert íme a hitetlenek íjat feszítenek, nyilakat raknak a húrra; hogy lelőjék a homályban az egyenes szívűeket?
3Ha az oszlopokat ledöntik, az igaz mit csinál?
4Az Úr az ő szent templomában van. Az Úrnak, kinek trónja az égben van, szemei nézik, pillái vizsgálják az emberfiakat:
5az Úr az igazat vizsgálja és a hitetlent. És aki az erőszakot szereti, azt gyűlöli a lelke;
6tüzes tőröket hullat a hitetlenekre, és kén és égető szél a poharuk része.
7Mert az Úr igaz, igaz tetteket szeret; az igaz embert nézik orcái.