1A karmesternek a Halj meg a fiúért dallamára; Dávid zsoltára. (2) Dicsérlek Uram teljes szívemből; hirdetem minden csodatételedet:
2(3) örvendek és vigadok benned; zsolozsmázok, Felség, nevednek.
3(4) Mikor ellenségeim hátra térnek; elbuknak és elvesznek előtted:
4(5) mert törvényt tettél nekem és igazságot; széket ültél mint igaz bíró.
5(6) Nemzeteket dorgáltál meg; hitetleneket vesztettél el: nevüket eltörölted
6örökkön örökre.(7) Az ellenség megszűnt; rommá lett örökre: és a városoknak, melyeket elpusztítottál; még emlékezetük is elveszett.
7(8) Az Úr pedig örökké trónol; felkészítette trónját az ítéletre:
8(9) és ő ítéli a föld kerekségét igazságban; ítélkezik a népek felett méltányossággal.
9(10) így lesz az Úr az elnyomottnak vára; vár a szükség ideire:
10(11) és bíznak benned, akik nevedet ismerik; mert nem hagyod el azokat, kik téged keresnek, Uram.
11(12) Zsolozsmázzatok az Úrnak, ki Cionon lakik; hirdessétek a népek közt tetteit:
12(13) mert megkeresi a vért, megemlékezik róluk; nem felejti el a szegények kiáltását.
13(14) Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg, mit szenvedek gyűlölőimtől; te, ki felemelsz engem a halál kapuiból:
14(15) hogy hirdethessem minden dicséretedet Cion leányának kapuiban; vigadjak a te megtartásodban.
15(16) Besüllyedtek a pogányok abba a verembe, melyet csináltak; abban a hálóban fogatott meg lábuk, melyet elrejtettek:
16(17) megismertette magát az Úr, ítéletet tartott; saját keze munkájával fogta meg a hitetlent. Higgájon. Szelá.
17(18) A hitetlenek az alvilágba fognak térni; a pogányok mind, akik elfelejtik Istent.
18(19) Mert nem marad örökre feledésben a szegény; és a nyomorult reménye nem vész el végleg.
19(20) Kelj fel, Uram, ne vegyen erőt ember; ítéltessenek meg a pogányok előtted:
20(21) tégy nekik tanítást, Uram; tudják meg a pogányok, hogy ők halandók. Szelá.