1És fogta Kórah, Jichár fia, ki Lévi fiának, Kehátnak fia volt; továbbá Dátán és Abirám, Eliáb fiai és On, Pelet fia, a Rúben fiai,
2és felkeltek Mózes előtt, velük kétszáz és ötven férfi Izráel fiai közül, közönségfejedelmei, gyülekezet hivatalosai, neves férfiak;
3és összegyülekeztek Mózes ellen és Áron ellen, és azt mondták nekik: Elég volt! Mert az egész közönség, mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr; hát miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4Mikor Mózes meghallotta, arcra esett,
5és így szólt Kórahhoz és az ő egész közönségéhez, mondván: Reggel majd megismerteti az Úr, aki az övé és aki szent, és közel ereszti magához; azaz akit kiválaszt, azt ereszti közel magához.
6Ezt cselekedjétek: vegyetek magatokhoz serpenyőket, Kórah és egész közönsége,
7és tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rájuk füstölőszert az Úr előtt holnap, és akkor akit az Úr választ, az legyen a szent: elég nektek, Lévi fiai?
8Továbbá azt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok csak Lévi fiai!
9Nem elég nektek, hogy Izráel Istene elválasztott titeket Izráel közönségétől, közel eresztvén benneteket magához: hogy végezzétek az Úr sátorában való munkát, és hogy álljatok a közönség előtt annak szolgálatában?
10Mert közel eresztett téged és minden testvéredet, a Lévi fiait veled: tehát papságra is törekesztek?
11Ezért te és egész közönséged azok vagytok, akik az Úr ellen gyülekeztek össze; mert micsoda Áron, hogy őellene morogjatok?
12Ekkor elküldött Mózes, hogy hívjátok Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait; de azok azt mondták: Nem megyünk fel.
13Nem elég, hogy felhoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a sivatagban; hanem uralkodóvá is fel akarod magadat tolni felettünk?
14Ugyancsak tejjel és mézzel folyó országba hoztál be bennünket, és adtál nekünk örökségül mezőt és szőlőt. Talán elvakíthatod ezeket az embereket? Nem megyünk fel.
15Erre nagyon megharagudott Mózes és azt mondta az Úrnak: Ne fordulj áldozatuk felé! Egy szamarat el nem vettem tőlük, és rosszat eggyel sem tettem közülük.
16Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész közönséged legyetek az Úr előtt holnap; te meg ők és Áron.
17És vegye ki-ki a maga serpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert, és ajánljátok fel az Úr előtt, ki-ki a maga serpenyőjét, kétszáz és ötven serpenyőt; te és Áron is, ki-ki a maga serpenyőjét.
18Vette tehát ki-ki a maga serpenyőjét, és tettek rájuk tüzet, és raktak rájuk füstölőszert; és felálltak a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál, Mózes is Áronnal.
19És mikor Kórah összegyűjtötte köréjük az egész közönséget a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; megjelent az Úr dicsősége az egész közönség előtt.
20És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21Váljatok ki ebből a közönségből; hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt.
22Azok arcra estek és azt mondták: Isten, minden test lelkének Istene: egy ember esik bűnbe és az egész közönségre haragszol-e?
23Erre szólt az Úr Mózesnek, mondván:
24Szólj a közönségnek, mondván: Távozzatok el (Kórah) Dátán és Abirám hajlékának környékéről.
25És felkelt Mózes és elment Dátánhoz és Abirámhoz; és utánamentek Izráel vénei.
26És szólt a közönségnek, mondván: Távozzatok el, kérlek, ezeknek az istentelen embereknek a sátorai mellől, és hozzá ne érjetek semmihez, ami az övék; hogy el ne vesszetek minden ő bűneikben.
27És eltávoztak (Kórah) Dátán és Abirám hajlékai mellől körös-körül; Dátán pedig és Abirám kimentek, megállva sátoraik ajtónyílásában feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel.
28Akkor azt mondta Mózes: Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem mindezeket a cselekedeteket véghezvinni; hogy nem magamtól:
29ha ezek olyan halállal halnak meg, mint minden ember, és az a végzet telik be rajtuk, ami minden emberen; nem az Úr küldött engem:
30de ha olyat tesz az Úr, ami még nem volt, és megnyitja a föld a száját és elnyeli őket és mindenüket, amijük van, és elevenen szállnak le az alvilágba: akkor tudjátok meg, hogy megvetették ezek az emberek az Urat.
31És történt, hogy amint elvégezte mindezen szavak szólását: meghasadt a föld alattuk.
32Hát megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket és házaikat (és minden embert, aki Kórahhoz tartozott és minden vagyont).
33És alászállottak mindenükkel együtt, amijük volt, elevenen az alvilágba; és elborította őket a föld, és elvesztek a gyülekezet közül.
34Az izráeliek pedig mind, akik körülöttük voltak, elfutottak kiáltásukra; mert azt mondták: Nehogy elnyeljen bennünket a föld.
35És tűz jött ki az Úrtól; és megemésztette azt a kétszázötven férfiút, akik a füstölőszert felajánlották.
36És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
37Mondd Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje föl a serpenyőket az égés közül, a tüzet pedig szórd tova;
38mert szentségbe estek ezeknek a bűnösöknek a serpenyői az ő lelkük árán. Tehát csináljanak belőlük bádoglemezeket, mert felajánlották őket az Úr előtt és így szentségbe estek; legyenek tehát jelekül Izráel fiainak.
39És vette Eleázár pap azokat a rézserpenyőket, melyeket az elégettek felajánlottak; és azokból kalapáltak huzatot az oltárra.
40Emlékeztetőül Izráel fiainak, a végre, hogy senki illetéktelen, aki nem Áron magvából való, ne közeledjék füstölőszert füstölögtetni az Úr elé; hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő közönsége, amiképpen szólt az Úr Mózes által.
41És másnap Izráel fiainak egész közönsége morgott Mózesre és Áronra, mondván: Ti öltétek meg az Úr népét.
42És történt, hogy mikor a közönség Mózes ellen és Áron ellen gyülekezett, azok a gyülekezet sátora felé fordultak, és íme azt beborította a felhő: és megjelent az Úr dicsősége.
43Mikor Mózes és Áron a gyülekezet sátora elé érkeztek,
44szólott az Úr Mózesnek, mondván:
45Távozzatok el e közül a közönség közül, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt; ők pedig arcra estek.
46És azt mondta Mózes Áronnak: Vedd a serpenyőt és tégy rá tüzet az oltárról, és rakj füstölőszert, és vidd hamar a közönséghez, és végezz értük engesztelési szertartást; mert kijött a harag az Úr színe elől, elkezdődött a csapás.
47És vette Áron, amint szólt Mózes, és futott a gyülekezet közé, de akkor már elkezdődött a csapás a nép között; tehát megadta a füstölést, és engesztelési szertartást végzett a népért.
48És állt a holtak között és az élők között; és megszűnt a csapás.
49Akik pedig a csapásban meghaltak, tizennégyezer-hétszázan voltak; a Kórah-dologban megholtakon kívül.
50És visszatért Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; a csapás pedig megszűnt.