1És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
2Szólj Izráel fiainak és mondd meg nekik: Ha bementek a ti lakóföldetekre, amelyet én most adok nektek,
3és tűzáldozatot készítetek az Úrnak, égő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom beteljesítéséül vagy szabad ajándékul, vagy ünnepnapjaitokon; hogy kedves illatot készítsetek az Úrnak, marhából vagy juhból:
4akkor az, aki áldozati ajándékát felajánlja az Úrnak, ajánljon fel ételáldozatul egy tized lisztlángot, egy negyed hin olajjal elegyítve;
5bort pedig az italáldozathoz egy negyed hint készíts az égő áldozat vagy a vágóáldozat mellé; egy-egy bárányra.
6Vagy a koshoz készíts ételáldozatul lisztlángot két tizedet egyharmad hin olajjal elegyítve;
7bort pedig az italáldozathoz egyharmad hint ajánlj fel kedves illatul az Úrnak.
8És ha fiatal tulkot készítesz égő áldozatul vagy vágóáldozatul; fogadalom beteljesítéséül vagy visszafizetési áldozatul az Úrnak:
9akkor ajánljanak fel a fiatal tulok mellett ételáldozatul háromtized lisztlángot megelegyítve fél hin olajjal.
10Bort pedig ajánlj fel az italáldozathoz fél hint: kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
11Így kell tenni az egyes ökörrel vagy az egyes kossal; vagy a juhok vagy kecskék bárányával.
12A szerint a szám szerint, amennyit készítetek; így tegyetek minden egyessel számuk szerint.
13Minden törzsökös polgár így készítse el ezeket; hogy tűzáldozatát kedves illatul ajánlja fel az Úrnak.
14És ha egy jövevény tartózkodik veletek, vagy aki közöttetek van nemzedékeitek óta, és tűzáldozatot készít kedves illatul az Úrnak: amiképpen ti készítitek, úgy készítse.
15Ó gyülekezet, egy törvényetek legyen nektek és a vándor jövevénynek; örök törvény legyen nemzedékeitekről nemzedékeitekre. Olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti.
16Egy tanítás és egy ítélet legyen számotokra; és annak a jövevénynek a számára, aki veletek tartózkodik.
17És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
18Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek abba az országba, amelybe én be akarlak titeket vinni;
19és mikor majd esztek annak az országnak kenyeréből: áldozzatok emelékáldozatot az Úrnak.
20Tésztátok zsengéjéből pogácsát áldozzatok emelékáldozatul; mint a szérű emelékáldozatát, úgy áldozzátok azt.
21Tésztátok zsengéjéből adjatok az Úrnak adományáldozatot; nemzedékeitekről nemzedékeitekre.
22És ha megtévedtek és bármit nem tesztek meg e parancsolatokból, amelyeket mondott az Úr Mózesnek;
23egyáltalán bármit, amit parancsolt nektek az Úr Mózes által, a naptól fogva, mikor először parancsot adott az Úr és tovább, nemzedékeitekről nemzedékeitekre:
24akkor ha a közönségtől észrevétlenül történt tévedésből, hát készítsen az egész közönség egy fiatal tulkot égő áldozatul, kedves illatul az Úrnak, a hozzá való ételáldozattal és italáldozattal, amint kell; és egy kecskebakot bűnáldozatul.
25Ha így engesztelési szertartást végez a pap Izráel fiainak egész közönségéért, akkor megbocsáttatik nekik; mert tévedés volt, és ők meghozták áldozati ajándékukat tűzáldozatul az Úrnak, és bűnáldozatukat az Úr elé tévedésükért.
26Tehát Izráel fiai egész közönségének megbocsáttatik, a köztük tartózkodó jövevénynek is; mert az egész népé volt, tévedésből.
27Ha pedig egyes lélek követ el bűnt tévedésből; akkor ajánljon fel egy egyéves kecskét bűnáldozatul.
28És végezzen a pap engesztelési szertartást azért a lélekért, aki tévedésbe esett, mikor tévedésből bűnt követett el; az Úr előtt engesztelést végezvén érte, és megbocsáttatik neki.
29A törzsökös polgárnak Izráel fiai között, és a köztük tartózkodó jövevénynek egy törvénye legyen nálatok, ha tévedésből cselekedett.
30De amely lélek felemelt kézzel cselekszik, akár törzsökös polgár, akár jövevény, az az Urat káromolja; tehát irtassék ki az a lélek népe közül.
31Mivelhogy az Úr szavát megvetette és parancsolatát megszegte: feltétlenül irtassék ki az a lélek, bűne rajta.
32Mikor Izráel fiai a sivatagban voltak, találtak egy férfit, aki fát szedegetett szombati napon.
33És előállították őt azok, akik faszedegetésen kapták, Mózes elé, Áron elé és az egész közönség elé.
34Aztán őrizetbe tették őt; mivel nem volt kijelentés, mit kell vele csinálni.
35Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi; kövezze meg őt kövekkel az egész közönség a táboron kívül.
36És kivitte őt az egész közönség a táboron kívül, és megkövezték őt kövekkel és meghalt; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
37És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván:
38Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak bojtot ruháik szögleteire nemzedékről nemzedékre; és tegyenek a szöglet bojtjára egy kék bíbor zsinórt. [12]
39És legyen nektek a bojton, hogy mikor azt látjátok, jusson eszetekbe az Úrnak minden parancsolata és azt cselekedjétek; ne pedig szívetek után és szemeitek után barangoljatok, amelyek bálványozásba visznek benneteket.
40Hogy tartsátok emlékezetben és cselekedjétek meg minden parancsolatomat; hogy így szentek legyetek a ti Isteneteknek.
41Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából, hogy Istenetekké legyek nektek; én, az Úr, a ti Istenetek.