1És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
2Csinálj magadnak két ezüstkÚrtöt, hajlított munkával csináld őket; és a közönség összehívására és a táborok elindítására valók legyenek neked.
3Mikor azokat megfújják; akkor gyűljön hozzád az egész közönség a gyülekezet sátorának ajtónyílásához.
4Ha az egyiket fújják meg; akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői.
5Ha riadót fújtok; akkor induljanak el azok a táborok, melyek kelet felől táboroznak.
6Ha másodszor fújtok riadót; akkor induljanak el azok a táborok, melyek dél felől táboroznak. Riadót fújjanak, meneteik szerint;
7mikor pedig összegyűjtik a gyülekezetet, kÚrtöljetek és ne riadót fújjatok;
8és Áron fiai, a papok fújják a kÚrtöket. És legyenek nektek örök törvényül,
9és ha háborúba mentek országotokban az ellenség ellen, aki titeket megtámad, akkor e kÚrtökkel fújjatok riadót; hogy emlékezetbe hozzanak titeket az Úr előtt, a ti Istenetek előtt és megszabaduljatok ellenségeitektől.
10És örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg e kÚrtöket égő áldozataitok mellett és visszafizetési vágóáldozataitok mellett; hogy emlékeztessenek reátok Istenetek.
11És történt a második esztendőben, a második hónapban, a hónap huszadikán; felszállott a felhő a törvény hajlékáról.
12És elindultak Izráel fiai meneteik szerint Szináj sivatagáról; és a felhő Párán sivatagában telepedett le először.
13Elindultak pedig az Úrnak Mózes által való parancsára.
14Tehát Júda fiai táborának zászlaja indult először, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Nahsón, Amminádáb fia volt;
15az Izsakhár fiainak törzséből való sereg felett Netanél, Cuár fia;
16a Zebulon fiainak törzséből való sereg felett Eliáb, Hélon fia.
17Mikor a hajlék le volt bontva, elindultak Gérson fiai és Merári fiai, akik a hajlékot vitték.
18Aztán elindult Rúben táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elicúr, Sedéúr fia volt;
19a Simeon fiainak törzséből való sereg felett Selumiél, Cúrisaddáj fia;
20a Gád fiainak törzséből való sereg felett pedig Eljászáf Deuél fia.
21Akkor elindultak a kehátiak, kik a szentélyt vitték; és mire ők megérkeztek, amazok felállították a hajlékot.
22Aztán elindult az Efraim fiai táborának zászlaja, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elisáma, Ammihúd fia volt;
23a Manassé fiainak törzséből való sereg felett Gamliél, Pedácúr fia;
24a Benjámin fiainak törzséből való sereg felett pedig Abidán, Gideoni fia.
25Azután elindult Dán fiai táborának zászlaja, bezárva a többi táborokat, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Ahiézer, Ammisaddáj fia volt;
26az Áser fiainak törzséből való sereg felett Pagiél, Okrán fia;
27a Naftali fiainak törzséből való sereg felett pedig Ahira, Enán fia.
28Ezek Izráel fiainak menetei, a hozzájuk tartozó seregekkel; így indultak el.
29Ekkor azt mondta Mózes Hobábnak, a midjáni Reuél fiának, Mózes ipának: Mi most indulunk arra a helyre, melyről azt mondta az Úr: Azt adom nektek; jer velünk, és jót teszünk veled; mert az Úr jót mondott Izráel felől.
30És azt mondta neki: Nem megyek; hanem országomba és szülőföldemre megyek.
31És azt mondta: Ne hagyj el, kérlek bennünket; hanem mivel ismered a sivatagban való táborjárásunkat, légy nekünk szemünk gyanánt.
32És lesz, ha velünk jössz; akkor lesz, hogy azt a jót, ami jót tesz az Úr velünk, jóval adjuk meg neked.
33És elköltöztek az Úr hegyéről háromnapi járásra; és az Úr szövetségének ládája költözött előttük háromnapi járásra, hogy nyugvóhelyet keressen ki számukra.
34Az Úr felhője pedig felettük volt nappal, mikor elindultak a táborból.
35És történt, hogy mikor a láda elindult, Mózes azt mondta: Kelj fel Uram, és széledjenek el ellenségeid, és meneküljenek színed elől, akik téged gyűlölnek.
36Mikor pedig nyugalomra tért, akkor ezt mondta: Térj vissza Uram... Izráel ezereinek tízezreihez.