1És szólt az Úr Mózesnek Szináj sivatagában Egyiptom országából való kivonulásuk után a második esztendőben, az első hónapban, mondván:
2Készítsék el Izráel fiai a pászkát kitűzött idejében.
3Ennek a hónapnak tizennegyedik napján napszálltakor készítsék el azt kitűzött napján; egészen törvényei szerint és egészen amint kell, úgy készítsétek el azt.
4És szólt Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a pászkát.
5És elkészítették a pászkát az első hónapban a tizennegyedik napon napszálltakor a Szináj sivatagában; egészen úgy cselekedtek Izráel fiai, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
6De voltak olyan férfiak, akik holt ember miatt való tisztátalanságban voltak, és így nem csinálhatták a pászkát azon a napon; tehát Mózes elé és Áron elé járultak azon a napon.
7És azt mondták neki azok a férfiak: Mi halott ember miatt vagyunk tisztátalanok: miért szenvedjünk rövidséget azzal, hogy ne ajánlhassuk fel az áldozati ajándékot az Úrnak az arra kitűzött napon Izráel fiai között?
8Mózes pedig azt mondta nekik: Álljatok meg, míg meghallgatom, mit parancsol az Úr felőletek.
9És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
10Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tisztátalan lesz halott miatt, vagy hosszú úton lesz köztetek vagy utódaitok között, mégis csináljon pászkát az Úrnak.
11A második hónapban a tizennegyedik napon napszálltakor csinálják azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
12Ne hagyjanak belőle reggelig, és csontot ne törjenek benne; egészen a pászka törvénye szerint csinálják azt.
13Amely ember pedig tiszta és nincs úton, mégis elmulasztja a pászkát elkészíteni; irtassék ki az a lélek népéből; mert az Úrnak áldozati ajándékát nem ajánlotta fel a maga kitűzött idejében, viselje bűnét az az ember.
14És ha jövevény tartózkodik nálatok és pászkát készít az Úrnak, a pászka törvénye szerint és amint azt kell, úgy csinálja; egy törvényetek legyen nektek, úgy a jövevénynek, mint az ország törzsökös polgárának.
15És amely napon felállították a hajlékot, beborította a felhő a törvény sátorának hajlékát; és este olyan szokott lenni a hajlékon, mint egy tűzjelenség reggelig.
16Így volt mindig, a felhő beborította azt; és tűznek látszott éjjel.
17És aszerint, amint felszállt a felhő a sátorról, aszerint indultak Izráel fiai; és amely helyen letelepedett a felhő, ott ütöttek tábort Izráel fiai.
18Az Úr parancsára indultak Izráel fiai, és az Úr parancsára ütöttek tábort; mindaddig, míg a felhő a hajlékon maradt, ők a táborban maradtak.
19És ha hosszú ideig maradt a felhő a hajlékon; megtartották Izráel fiai az Úr szolgálatát, és nem indultak el.
20Volt úgy, hogy a felhő kevés napig volt a hajlékon: ők az Úr parancsára ütöttek tábort, és az Úr parancsára indultak.
21Volt úgy, hogy a felhő estétől reggelig volt: mikor a felhő reggel felszállt, ők elindultak; vagy egy nap és egy éjjel: mikor a felhő felszállt, ők elindultak;
22vagy két nap, vagy egy hónapig, vagy egy évig, amíg a felhő a hajlékon időzött és rajta maradt, Izráel fiai a táborban maradtak és nem indultak: és mikor az felszállt, elindultak.
23Az Úr parancsára ütöttek tábort és az Úr parancsára indultak; az Úr szolgálatát megtartották az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint.