1És történt, hogy mikor hallomására esett Szanballátnak, Tobijának, az arab Gesemnek és többi ellenségeinknek, hogy felépítettem a kőfalat úgy, hogy rés nem maradt benne, csak addig az ideig kapuszárnyakat nem állíttattam a kapukra;
2hozzám küldött Szanballát és Gesem, mondván: Jer, jöjjünk össze egyik faluban Onó völgyében; ők tudniillik valami rosszat akartak velem elkövetni.
3Mire követeket küldtem hozzájuk, mondván: Nagy munkán dolgozom én, tehát nem mehetek le, miért szűnjön meg a munka, mihelyt elhagyom és lemegyek hozzátok?
4És ilyen módon négyszer küldtek hozzám; és ilyen módon feleltem nekik.
5Aztán Szanballát ötödször küldte hozzám legényét, úgy, hogy egy nyitott levél volt a kezében.
6Írva volt benne: A nemzetek közt az a hír is mondja, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni, azért építed te a kőfalat, és te vagy nekik leendő királyuk, ezek szerint a beszédek szerint:
7Sőt, hogy prófétákat is állítottál, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben, mondván: Király van Júdában! Így most eljuthat a királyhoz az ilyen beszédek híre, ezért hát jer és találkozzunk egymással!
8Erre küldtem hozzá, mondván: Nem történt meg semmi olyan dolog, amilyent mondasz; hanem magadtól koholtad.
9Mert ők mind ijeszteni akartak minket, gondolván: Majd abbahagyják kezeik a munkát, és nem készül el! Most tehát meg kell erősíteni kezeimet.
10Egyszer meg én mentem be Semájának, Delájá fiának házába, aki Mehétabeél fia volt, és ő éppen elkülönítésben volt; és azt mondta: Menjünk találkozóra az Isten házába, a templomterem belsejébe, és zárjuk be a templomterem ajtóit, mert jönnek téged megölni, és éjjel jönnek téged megölni.
11Erre azt mondtam: Vajon egy férfi, mint én, megfuthat-e; és kicsoda hozzám hasonló léphetne be a templomterembe élvén? Nem megyek be!
12Mert észrevettem, hogy hiszen nem Isten küldte őt; hanem a próféciát ellenem mondta, és Tobijá meg Szanballát bérelték fel őt.
13Azért volt felbérelve, hogy megijedjek és úgy tegyek, hogy így bűnbe essem; és rossz nevem legyen náluk, hogy gyalázhassanak engem.
14Tudd be, én Istenem, Tobijának és Szanballátnak az ilyen cselekedeteit; és Nóadjá prófétaasszonynak, valamint a többi prófétáknak, akik engem félelembe akartak ejteni.
15Így készült el a kőfal Elul huszonötödikén; ötvenkét nap alatt.
16És történt, hogy mikor ezt meghallotta minden ellenségünk, a körülöttünk lévő pogányok mind megijedtek és nagyot estek a saját szemeikben; mert elismerték, hogy a mi Istenünk cselekedte ezt a munkát.
17Azokban a napokban is sok levelet írtak zsidó nemesek, melyek Tobijához mentek; Tobijától valók pedig jöttek őhozzájuk.
18Mert Júdában sokan hozzá voltak esküdve, mert veje volt Sekanjának, Árah fiának; és fia, Johánán, Mesullámnak, Berekjá fiának lányát vette el.
19Az ő jóságait is voltak, akik mondták előttem; az én szavaimat is voltak, akik kivitték neki: leveleket Tobijá küldött az én megfélemlítésemre.