Nehemiah 5
1 Nagy kiáltás támadt pedig a nép részéről és feleségeik részéről testvéreik, a zsidók ellen.
2 Voltak ugyanis, akik azt mondták: Nekünk fiaink és leányaink vannak, mi sokan vagyunk; tehát gabonát kell kapnunk, hogy együnk és éljünk.
3 És voltak, akik azt mondták: Földjeinket, szőlőinket és házainkat kell zálogba tennünk; hogy gabonát vegyünk éhségünkben.
4 Voltak pedig, akik azt mondták: Kölcsönvettünk pénzt a király adójába földjeinkre és szőlőinkre.
5 Most pedig, bár olyan a húsunk, mint testvéreink húsa, fiaink olyanok, mint az ő fiaik; nekünk íme mégis iga alá kell adnunk fiainkat és leányainkat rabszolgáknak; lányaink közül már vannak is iga alá adva, és nem tehetünk semmit; földjeink és szőlőink is másokéi.
6 És nagy haragra lobbantam; mikor hallottam kiáltásukat és ezeket a dolgokat.
7 És miután a szívem tanácsot tartott velem, perbe szálltam a nemesekkel és előkelőkkel, és azt mondtam nekik: Ti uzsoráskodtok egymással? És egy nagy gyűlést tartottam ellenük.
8 És azt mondtam nekik: Mi megváltottuk zsidó testvéreinket, akik el voltak adva a pogányoknak, tehetségünk szerint; és ti is eladjátok testvéreiteket, és nekünk legyenek eladva? És hallgattak, és nem találtak szót.
9 Akkor azt mondtam: Nem jó dolog az, amit ti csináltok; hát nem a mi Istenünk félelmében kellene járnotok ellenségeinktől, a pogányoktól való szégyenből?
10 Hiszen én, testvéreim és legényeim is adtunk nekik kamatra pénzt és gabonát: hát engedjük el ezt a kölcsönt!
11 Adjátok vissza nekik, kérlek, még ma földjeiket, szőlőiket, olajfáikat és házaikat; és a pénz-, gabona-, must- és olaj-adósságot, melyet ti kamatra adtatok nekik.
12 És azt mondták: Visszaadjuk és nem követeljük tőlük, úgy teszünk, mint te mondod! Mire előszólítottam a papokat, és megeskettem őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
13 Keblemet is kiráztam és azt mondtam: Így rázzon ki az Isten minden embert, aki nem tartja meg ezt a szót, házából és vagyonából, hogy ilyen kirázott és Úres legyen; és az egész gyülekezet azt mondta: Ámen, és dicsérték az Urat, és a nép e szerint a beszéd szerint cselekedett.
14 Ezenkívül attól a naptól fogva, melyen engem Júda országába rendelt, hogy pasájuk legyek, Artaxerxész király huszadik évétől harminckettedik évéig, tizenkét esztendőn át sem én, sem testvéreim, a pasa kenyerét nem ettem.
15 A régebbi pasák pedig, akik előttem voltak, ránehezedtek a népre, és kenyeret és bort vettek tőle, aztán negyven sekel ezüstöt, legényeik is hatalmaskodtak a népen; de én istenfélelemből nem tettem így.
16 És ennek a kőfalnak a munkájában is kitartottam, és mezőt nem szereztünk. És az én legényeim mind ott voltak összegyűjtve a munkánál;
17 a zsidók pedig, mind az előkelők, százötven ember, mind a körül való pogányok közül hozzánk érkezők, az én asztalomnál.
18 És a mi egy napra készült, egy ökör, hat válogatott juh és szárnyasok, az az én részemről készült, hozzá tíznaponként mindenféle bor bőven; emellett sem követeltem a pasa kenyerét, mert nehéz volt a szolgálat a népen.
19 Tudd be nekem, én Istenem, javamra mindazt, amit ezért a népért cselekedtem.