1Jaj, vérváros; egészen hazugság, erőszakkal tele, nem szűnik a zsákmány!
2Hallga! ostor, és hallga! kerékzörgés;
3és vágtató ló és szökdelő szekér, felszálló lovas. És kard lángja és dárda villáma, és sok sebesült és hullatömeg; és nincs vége a holttesteknek, elbotlanak holttesteikben.
4Sok paráznasága miatt a paráznanőnek, a kedves szépnek, a bájolások mesterének; aki nemzeteket adott el paráznasága által, és nemzetségeket bűbájossága által.
5Íme én ellened vagyok, mond a Seregek Ura, és feltakarom uszályaidat orcáidra; és nemzeteknek mutatom meg meztelenségedet, és királyságoknak gyalázatodat.
6És hányok reád undokságokat, és meggyalázlak, és látványossággá teszlek:
7és lesz, hogy aki meglát, mind menekül tőled, és azt mondja: Feldúlatott Ninivé, ki sajnálja? Honnét keressek vigasztalókat neked?
8Jobb vagy-e te Nó-Ámonnál, mely a folyókban ült, vizek körülötte, amely tengervár volt, tengerből a fala?
9Kús volt az ereje és Egyiptom, vég nélkül, Pút és líbiaiak voltak segítségére:
10ő is a fogságra, elment a rabságra, csecsemői is szétzúzattak minden utcasarkon. És tisztes embereire sorsot vetettek, és nagyjai mind bilincsbe verettek:
11te is megrészegszel, el leszel borulva, te is menedéket keresel ellenség elől.
12Erődeid mind fügefák, korai fügékkel; ha megrázzák, leesnek az evő szájára.
13Íme néped asszonyok benned; ellenségeidnek kitárva, nyitva vannak országod kapui. Tűz ette meg reteszeidet;
14vizet meríts az ostromra magadnak, javítsd ki erődítményeidet. Menj a sárba, és tipord az agyagot, ragadj vályogvetőt!
15Ott esz meg téged a tűz, irt ki téged a kard; megesz téged, mint a prücsköt, légy bár oly tömeg, mint a prücsök, légy bár oly tömeg, mint a sáska.
16Kereskedőid többen voltak, mint az ég csillagai; prücsök, portyázik és elrepül.
17Adószedőid, mint a sáska, és írnokaid, mint a sáskaraj; amely a kerítéseken táborozik hideg nappal; ha a nap felsüt, eltűnik, és nem tudatik helye, hol van.
18Elhunytak pásztoraid, Asszíria királya, elaludtak hatalmasaid; elszóródott néped a hegyeken, és nincs, ki összeszedje.
19Nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a csapásod; mind, akik híredet hallják, összecsapják kezüket feletted, mert kin nem ment keresztül gonoszságod folyton?