1Az ítélethirdetés, melyet Habakuk próféta látott.
2Meddig kiáltok, Uram, és nem hallod; kiáltok hozzád: „Erőszak\, és nem segítesz?
3Miért engeded, hogy bűnt lássak, és nézed el a nyomorúságot? És pusztítás és erőszak van előttem; és per lett, és civakodás támad?
4Ezért tehetetlen a Tanítás, az ítélet soha nem jön ki; mert hitetlen veszi körül az igazat, ezért az ítélet elcsavarva jön ki.
5Nézzetek szét a nemzetek között, és lássátok, és csodálkozván csodálkozzatok; mert oly dolgot művelek napjaitokban, melyet nem hinnétek, ha mondanák.
6Mert íme én felkeltem a káldokat, ezt a keserű és hirtelen nemzetet; amely elmegy széles e földre, amit a hogy hajlékokat foglaljon, melyek nem övéi.
7Rettenetes és félelmetes az; önmagától ered joga és felsége.
8És gyorsabbak a párducoknál lovai, és sebesebbek az esti farkasoknál, lovai pedig ugrálnak; és lovasai messziről jönnek és repülnek, mint a prédára siető sas.
9Valamennyi erőszakra jön, arcuk keletre sóvárog; és gyűjti a foglyot, mint a homokot,
10és a királyokkal gúnyolódik, és a fejedelmek kacagás neki. Ő minden erődítménynek kacag, és port halmoz fel, és beveszi azt; akkor elsuhan, mint a szél.
11Aztán tovább megy, és vétkezik, mint akinek ereje van Istene gyanánt.
12Nem te vagy-é, Uram, eleitől fogva, az én Istenem, Szentségem? Nem halunk meg, Uram, ítéletre rendelted őt, Kőszál, fenyítésre állítottad őt fel!
13Tisztább szemű vagy, semhogy gonoszra nézz, nyomorgatásra tekinteni nem bírsz, miért tekintesz hitetlenekre? Hallgatsz, mikor a hitetlen elnyeli a nála igazabbat;
14és olyanná teszed az embert, mint a tenger halai, mint a csúszómászó, melynek nincs uralkodója?
15Mindnyáját felhúzza horoggal, felvonja hálójával, és összegyűjti gyalomjával. Ezért örvendez és vigad,
16ezért áldoz hálójának, és tömjénez gyalomjának. Mert azok által zsíros az ő része, és kövér az ő étele.
17Hát ezért Úrítse-é hálóját; és folyton nemzeteket ölni ne sajnáljon?