1Pusztító vonult fel ellened, őrizd a sáncot; vigyázz az útra, erősítsd derekadat, szedd össze erődet igen!
2[Mert visszahozza az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét; mert fosztogatók fosztották ki őket, és venyigéiket elrontották.]
3Hőseinek pajzsa vörös, a hadfiak karmazsinban vannak; acéltüzű a szekér, amely nap felkészíti, és a dárdák rengenek.
4Az utcákon őrjöngenek a szekerek, futkosnak a tereken; megjelenésük olyan, mint a fáklya, úgy futnak, mint a villám.
5Emlegeti nagyjait, megbotlanak mentükben; sietnek kőfalára, és kész az ostromfedél.
6A folyók kapui megnyíltak; és a palota elolvadt.
7És Huccabot levetkőztetik, elviszik; és szolgálói nyögnek, mint a galambbúgás, verdesve mellüket.
8És Ninivé olyan, mint az állóvíz, mióta van; és ők futnak. Álljatok meg, álljatok! De nincs, ki megfordulna.
9Zsákmányoljatok ezüstöt, zsákmányoljatok aranyat; mert nincs vége a készletnek, tömegben van minden drága edény.
10Kifosztás, fosztogatás és pusztítás, és elolvadt szív és térdek ingása; és reszketés minden derékban, és mindnyájuk arca bevonta pírját.
11Hol van az oroszlánok tanyája, és a süldőoroszlánok legelője, ahova járt hím- és nőoroszlán, oroszlánkölyök, és nem volt, ki rettentse?
12Oroszlán, mely elégségig ragadozott fiainak, és fojtogatott nőstényeinek; és megtöltötte prédával barlangjait, és tanyáit ragadománnyal.
13Íme én ellened vagyok, mond a Seregek Ura, [és füstté égetem szekerét] és süldőoroszlánaidat kard eszi meg; és kiirtom a földről prédádat, és nem hallatik többé követeid szava.