1Ninivé ítélethirdetése. Az elkósi Náhum látomáskönyve.
2Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten, bosszúálló az Úr és haragteljes; bosszúálló az Úr támadói iránt, és haragtartó ő ellenségei iránt.
3Az Úr hosszútűrő és nagyerejű, de büntetlen nem hagy. Az Úrnak szélvészben és viharban van útja, és lábainak pora a felhő.
4Megdorgálja a tengert és kiapasztja, és a folyamokat mind kiszárítja; elhervad Básán és Kármel, és a Libánon virága elhervad.
5Hegyek reszketnek előtte, és a halmok elolvadnak; és felkiált a föld őelőtte, és a földkerekség és minden rajta lakó.
6Haragja előtt ki állhat meg, és ki állja ki haragja hevét? Indulata kiömlik, mint a tűz, és a sziklák szétzúzódnak tőle.
7Jó az Úr erődnek a szükség napján, és ismeri, akik hozzá menekednek;
8de átcsapó árral vérpusztítást tesz annak helyén; és ellenségeit sötétségbe üldözi.
9Mit gondoltok az Úrról? Véget vet ő, nem támad kétszer veszedelem.
10Ha bokros tüskét is, és nedvesek, mint italuk; megemésztetnek, mint száraz tarló, teljesen.
11Belőled jött ki, aki rosszat gondolt az Úr ellen; haszontalanságot tanácsolt.
12Így mondta az Úr: Ha sértetlenek, és mégoly sokan vannak is, mégis levágatnak, és ő elmegy: ha megaláztalak, többé nem alázlak meg;
13és most letöröm jármát rólad, és köteleidet elszaggatom. És megparancsolta az Úr felőled, ne szórjanak el nevedből többé.
14Istened házából kiirtom a faragott képet, és az öntött képet a sírodba teszem. [Mert könnyű voltál.]
15Íme a hegyeken az örömmondó lábai, aki békét hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, fizesd meg fogadásaidat! [Mert többé már nem megy keresztül rajtad a semmirekellő, egészen kivágatott.]