1Jaj nekem, mert úgy vagyok, mint mikor a gyümölcsöt leszedték, mint szÚreti böngészéskor: nincs fÚrt, enni való, korai füge, amit lelkem kíván.
2Kiveszett a kegyes a országból, és emberben becsületes nincsen. Mindnyájan vérre leskelődnek, egymást hálóval vadásszák.
3A rosszra ügyesek a kezek, a fejedelem kér és a bíró megfizethető; a hatalmas amint kimondja lelke vágyát, ők kihamiskodják azt.
4Legjavuk olyan, mint a gaz, legbecsületesebbjük tüskesövény; őrállóid napja (meglátogatásod) elérkezett, most lesz köztük a zűrzavar.
5Ne higgyetek barátban, ne bízzatok bizalmasban; az öledben fekvő nőtől őrizd szád nyílását.
6Mert fiú megvet atyát, lány anyjára támad, menye a napára: kinek-kinek ellenségei saját háznépei.
7De én az Úrra nézek, várakozom üdvöm Istenére; meghallgat engem Istenem.
8Ne örülj, ellenségem, rajtam, ha elestem, felkelek; ha sötétségben ülök, az Úr világosság nekem.
9Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; amíg kiperli peremet és meghozza ítéletemet, kivisz engem a világosságra, meglátom igazságát.
10És meglátja ellenségem, és elborítja a szégyen, ki azt mondja nekem: Hol van az Úr, a te Istened? Szemeim majd gyönyörködnek benne; most megtiportatik, mint az utcák sara:
11falaid megépítésének napján, amely napon messze lesz törvény.
12Azon a napon majd hozzád jönnek Asszíriából és Egyiptom városai; és Egyiptomtól fogva az Eufráteszig, és tengertől tengerig és hegytől hegyig.
13Ha az ország pusztasággá lesz az ő lakosai miatt; cselekedeteik gyümölcséül:
14legeltesd népedet vessződdel, örökséged juhait. Akik egyedül laknak az erdőben a Kármel közepén; legeljék Básánt és Gileádot, mint az ősi napokban;
15mint mikor kijöttél Egyiptom földjéről. Mutatok neki csodákat:
16és látják a pogányok és megszégyenülnek egész hatalmuk miatt; kezet tesznek szájukra, füleik megsüketülnek.
17Port nyalnak, mint a kígyó, mint a földön csúszók; remegve bújnak ki rejtekeikből az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, reszketnek és félnek tőled.
18Ki olyan Isten, mint te, bűnbocsátó és vétekelnéző öröksége maradékainak; aki nem tartja meg örökké haragját, mert kegyelemben telik kedve.
19Ismét irgalmaz nekünk, letiporja bűneinket; és a tenger mélyébe veted minden vétkeiket.
20Hűséget adsz Jákóbnak, kegyelmet Ábrahámnak; amire megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.