1No halljátok meg, amit az Úr mond. Kelj fel, perelj a hegyekkel együtt, és hallják meg a halmok hangodat!
2Halljátok meg, hegyek, az Úr perét, és figyeljetek, föld alapjai! Mert pere van az Úrnak népével, és vitázik Izráellel:
3Népem, mit cselekedtem veled, és mivel fárasztottalak? Felelj nekem.
4Mert felhoztalak Egyiptom földjéről, és a rabszolgaházból megváltottalak; és elküldöttem előtted Mózest, Áront és Mirjámot.
5Népem, ó jusson eszedbe, mit tanácsolt Bálák, Móáb királya, és mit felelt neki Beór fia, Bálám; Sittimtől Gilgálig, hogy megismerd az Úr igazságát.
6Mivel menjek az Úr elébe; hajoljak meg a magasság Istenének? Égőáldozatokkal menjek-e elébe, borjúkkal, egyévesekkel?
7Kedvét leli-e az Úr ezer kosban, tízezer olajpatakokban; adjam-e elsőszülöttemet bűnömért, méhem gyümölcsét lelkem vétkéért?
8Megmondatott nekem, ó ember, mi jó, és mit kíván az Úr tőled: csak a jogot tenni, kegyelmet szeretni, és alázatosan járni Isteneddel!
9Hallga! az Úr kiált a városnak, és jószerencsét lát neved;halljátok, néptörzs, mint rendeli még azt.
10Vannak-e hitetlen házban hitetlen kincsek, és átkozott, sovány efa?
11Tiszta lehetek-e hitetlenség mérlegével és hamis súlyok erszényével?
12Mert gazdagjai tele vannak erőszakkal, és lakosai hazugságot beszélnek, és nyelvük csalárdság szájukban.
13Én is azért elkezdtelek téged verni, pusztítván bűneidért:
14te eszel, de jól nem lakol, és éhséged benned lesz; és félreteszel, de meg nem mentesz, és amit megmentesz, a kardnak adom.
15Te vetsz, de nem te aratsz, te sajtolsz olajat, de nem te kenekedel olajjal, és mustot, de nem iszol bort.
16És azért kellett megtartani Omri törvényeit és Áháb házának mindenféle cselekedeteit, és azért jártatok az ő tanácsaikban: hogy pusztasággá tegyelek téged [és lakosait csúfsággá], és népem gyalázatát hordozzátok.