1Jaj, akik bűnt és gonosz tetteket gondolnak ki fekhelyeiken; a reggel világánál véghezviszik azt, mert van rá hatalmuk.
2És mezőket kívánnak meg és elrabolják, és házakat és elveszik; és elnyomják a gazdát és házát, a férfit és örökségét.
3Ezért így mondta az Úr: Íme én gondolok ki ez ellen a nemzetség ellen rosszat, melyből nem húzzátok ki nyakaitokat, és nem jártok fennen. Mert gonosz idő az.
4Azon a napon költenek reátok példabeszédet, és sírva sírnak: Megesett (azt mondják), elpusztíttatván elpusztíttattunk. Népem örökségét elcseréli, mind elviszi tőlem! elpártoltnak osztja ki mezeinket.
5Ezért nem lesz neked, aki kötelet vet örökségre az Úr gyülekezetében. Akik a prófétákat el akarják hallgattatni, a népet fosztogatják
6„Ne prédikáljatok - prédikálnak -, nem kell ezekről prédikálni!\ „Nem szűnnek a szidalmak?\
7Ugye így mondják, Jákób háza? Vajon tÚrelmetlen az Úr; vagy ezek a cselekedetei? Nem jót tesznek-e szavaim az egyenesen járóval?
8De újabban népem ellenségnek áll fel ruhával szemben. Köpenyt húztok le biztonságban járókról, hadból megtértekről.
9Népem asszonyait elűzitek gyönyörűségük házából; csecsemőiről leveszitek díszemet örökre.
10Keljetek fel, és menjetek el, mert ez nem nyugalom; veszedelmes tisztátalanság miatt, és heves veszedelem miatt.
11Ha egy csalárd széltoló hazudnék, Prédikálok neked borért és részegítő italért; az lenne e nép prédikátora!
12Összegyűjtvén összegyűjtlek, Jákób, egészen, összeszedvén összeszedem Izráel maradékát; egybeteszem őt, mint Bocra juhait, mint a nyájat a legelője közepett, zsongani fognak az embertől.
13A réstörő felvonult előttük, kitörtek és keresztülmentek a kapun, és kijöttek rajta; és királyuk ment keresztül előttük, és az Úr van az élükön.