1Az Úr szava, mely lett a móreseti Míkához, Jótám, Áház, Hizkija júdai királyok napjaiban; amit látott Samária és Jeruzsálem felől.
2Halljátok meg, népek, mindnyájan, figyelj, föld és teljessége; és legyen [az én Uram] az Úr ellenetek tanúul, az én Uram, szent templomából.
3Mert íme az Úr kijön helyéből, és leszáll és lépdel a föld magaslatain;
4és elolvadnak a hegyek alatta, és a völgyek széthasadnak. [Mint a viasz a tűz előtt, mint a víz lejtőre öntve.]
5Jákób hűtlenségéért van mindez, és Júda házának vétkeiért. Ki Jákób hűtlensége? Nemde Samária? és ki Júda bámája? Nemde Jeruzsálem?
6Ezért Samáriát mezei kőrakássá, teszem szőlőültetvényekké; és lezúdítom a völgybe köveit, és fundamentumait feltakarom.
7És faragott képei mind összetöretnek, és szerelembérei mind elégettetnek tűzzel; és bálványait mind pusztává teszem, mert parázna szerelembéréből gyűjtötte [és parázna szerelembérévé lesznek].
8Ezért gyászolok és jajgatok, járok mezítláb és meztelen; olyan elsiratást teszek, mint a sakálok, és olyan gyászt, mint a struccmadarak.
9Mert gyógyíthatatlan a csapása; mert eljön Júdáig, elér népem kapujáig, Jeruzsálemig.
10Gátban meg ne mondjátok, Akhóban ne sírjatok; Bét Le-Afrában porban henteregj.
11Menj át, Sáfir lakossága meztelenségen, szégyenen; nem jött ki Caanán lakossága gyászra, Bét Há-Écel elveszi tőletek lakását.
12Mert jóra várakozott Márót lakossága; mert rossz szállott alá az Úrtól Jeruzsálem kapujába.
13Fogd a kocsit az ügetőhöz, Lákis lakossága. Bűn zsengéje ő Cion leányának (mert benned találtattak Izráel vétkei).
14Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak; Akzib házai csalapatakok Izráel királyainak.
15Még az örököst elhozom neked, Marésá lakossága; Adullámig jut Izráel dicsősége.
16Kopaszítsd és nyírd meg magadat gyönyörűséged fiai miatt; széles kopaszságot csinálj, mint a keselyű, mert fogságba mennek tőled.