1És azt mondtam: No halljátok meg, Jákób fői és Izráel házának vezérei: Hát nem a ti dolgotok tudni az ítéletet?
2Jónak gyűlölői, rossznak szeretői; akik elrabolják róluk bőrüket és házukat csontjaikról;
3és akik megették népem húsát [és bőrüket lehúzták róluk] és csontjaikat összetörték, és elaprították, mint a fazékba [és mint a húst a bográcsba]:
4akkor kiáltanak majd az Úrhoz, de nem felel nekik. És eltakarja tőlük arcát abban az időben, amiképpen rosszak voltak cselekedeteik.
5Így mondta az Úr a próféták ellen, akik népemet félrevezetik; akik, míg fogaikkal harapnak, hát békét hirdetnek; de aki nem ad a szájukba, az ellen háborút szentelnek.
6Ezért éj reátok, látomástalan, és sötétség rátok, jóslattalan; és leszáll a nap a próféták felett, és elsötétül rajtuk a nappal.
7És megszégyenülnek a látnokok, és szégyent vallanak a jósok. És elfedik szakállukat mindnyájan, mert nem lesz Isten felelete:
8ellenben én telve vagyok erővel, az Úr lelkével és ítélettel és hatalommal; hogy kijelentsem Jákóbnak hűtlenségét és Izráelnek az ő vétkét.
9No halljátok ezt, Jákób házának fői, és Izráel házának vezérei; akik a jogtól borzadnak, és minden egyenest elgörbítenek.
10Akik Ciont vérontással építik, és Jeruzsálemet gazsággal.
11Melynek fői ajándékért ítélnek, és papjai árért adnak tórát. És prófétái pénzért jövendölnek; és az Úrra támaszkodnak, mondván: Nemde az Úr közöttünk van? Nem jön reánk veszedelem!
12Ezért timiattatok Cion mezőnek szántatik fel; és Jeruzsálem kőrakásokká lesz, és a templomhegy erdős dombbá.