1Óvakodjatok alamizsnátokat az emberek előtt osztogatni, csak hogy azok lássák, mert akkor nincs jutalmatok mennybéli Atyátoknál.
2Mikor tehát alamizsnát osztasz, ne kÚrtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek; bizony mondom nektek, oda van jutalmuk.
3Mikor pedig te alamizsnát osztasz, ne tudja a balkezed, mit csinál a jobb,
4hogy a te alamizsnád titokban legyen; és Atyád, aki titkon néz, az fizesse meg neked nyilván.
5És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, hogy szeretnek a zsinagógákban és az utcaszegleteken állva imádkozni, hogy lássák őket az emberek; bizony mondom nektek, hogy oda van jutalmuk.
6Te pedig, mikor imádkozol, menj be kamarádba, és ajtódat bezárva imádkozzál titkon való Atyádhoz; és Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.
7Mikor pedig imádkoztok, ne mondjatok Úres szavakat, mint a pogányok; mert úgy vélik, hogy sok beszédük folytán hallgattatnak meg.
8Ne legyetek hát hozzájuk hasonlók; mert a ti Atyátok tudja, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek őt.
9Ti tehát így imádkozzatok:Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint mennyben, úgy a földön is.
11A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
12És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik miellenünk vétkeztek.
13És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
14Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
15Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek, mint a képmutatók, komor nézésűek; mert elsötétítik orcáikat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom nektek, oda van jutalmuk.
17Te pedig, mikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és arcodat mosd meg;
18hogy ne az emberek lássanak téged böjtölni, hanem a te titkon való Atyád; és Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.
19Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol moly és rozsda emészti meg, és hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, hol sem moly, sem rozsda meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem ássák ki és nem lopják el.
21Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.
22A test lámpása a szem; ha tehát a szemed tiszta, egész tested világos lesz.
23Ha pedig a szemed gonosz, egész tested sötét lesz. Ha most már a világosság sötétség benned, a sötétség mekkora?
24Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, mit egyetek és mit igyatok; se testetekért, mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, és a test az öltözetnél?
26Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, sem [nem] aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a ti mennyei Atyátok eltartja őket; nem sokkal többet értek-e ti azoknál?
27Ki tud pedig közületek aggodalmával életéhez egy singnyit hozzátenni?
28Az öltözetért is mit aggódtok? Nézzétek meg a mezők liliomait, hogyan nőnek; nem dolgoznak és nem fonnak:
29de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
30Ha pedig a mezőnek füvét, mely ma van és holnap kemencébe vettetik, az Isten így öltözteti, nem sokkal inkább-e titeket, oh kicsinyhitűek?
31Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit együnk, vagy mit igyunk, vagy mivel ruházkodjunk?
32Mert mindezeket a pogányok keresik; hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
33Hanem keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és ezek ahhoz mind megadatnak nektek.
34Ne aggódjatok tehát holnapra; mert a holnapnak meglesz a maga aggodalma. Elég a napnak a maga baja.