1Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek.
3Mit nézed pedig a szálkát testvéred szemében, a magad szemében meg a gerendát nem veszed észre?
4Vagy hogyan mondod testvérednek: Hadd vessem ki a szálkát a szemedből; és a te szemedben ott a gerenda?
5Képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből, és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát testvéred szeméből.
6Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek; se ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé: nehogy széttapossák azokat lábaikkal, és megfordulván széttépjenek benneteket.
7Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.
8Mert mindenki kap, aki kér; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9Vagy ki volna közületek az az ember, akitől ha a fia kenyeret kér, talán követ adna neki?
10És ha halat kér, talán kígyót adna neki?
11Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a ti mennybeli Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle!
12Mindent tehát, amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, úgy cselekedjetek velük ti is; mert ez a törvény és a próféták.
13Menjetek be a szoros kapun. Mert tág a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be;
14mert szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.
15De őrizkedjetek a hamis prófétáktól, kik juhok ruhájában jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.
16Gyümölcseikről ismeritek meg őket; vajon szednek-e a tövisről szőlőt és a bojtorjánról fügét?
17Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18Jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt.
19Minden fa, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20Így hát gyümölcseikről megismeritek őket.
21Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram; hanem aki cselekszi az én mennybéli Atyám akaratát.
22Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e; és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket; és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?
23És akkor vallást teszek nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!
24Mindenkit tehát, aki hallja ezeket az én beszédeimet és megcselekszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítok, aki házát a kősziklára építette.
25És esett az eső, és jöttek az árvizek, és fújtak a szelek, és nekivágtak annak a háznak, és nem omlott össze; mert a kősziklára volt alapítva.
26És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi meg azokat, hasonlóvá lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát.
27És esett az eső, és jöttek az árvizek, és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, és összeomlott; és nagy esése volt.
28És történt, hogy mikor elvégezte Jézus ezeket a beszédeket, megilletődött a sokaság a tanításán.
29Mert úgy tanította őket, mint akinek teljhatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.