1És történt, hogy mikor Jézus mindezeket a beszédeket elvégezte, azt mondta tanítványainak:
2Tudjátok, hogy két nap múlva itt lesz a húsvét, és az Embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
3Akkor gyűltek össze a főpapok és az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, kit Kajafásnak hívtak,
4és tanácskoztak, hogy Jézust csellel megfogják és megöljék.
5De, azt mondták, ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép közt.
6Mikor pedig Jézus Bethániában volt, a bélpoklos Simon házában,
7odament hozzá egy asszony, aki egy alabástromban drága kenetet vitt, és ráöntötte a fejére, amint ő az asztalnál ült.
8Látván pedig tanítványai, méltatlankodtak, mondván: Mire való ez a tékozlás?
9Hiszen ezt drágán el lehetett volna adni, és a szegényeknek adni.
10Jézus pedig, amint észrevette, azt mondta nekik: Mit alkalmatlankodtok ennek az asszonynak? Hiszen jó cselekedetet vitt véghez rajtam.
11Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál; de engem nem kaptok meg mindenkor.
12Mert hogy ő ezt a kenetet az én testemre öntötte, temetésemre cselekedte.
13Bizony mondom nektek, ahol ez az evangélium prédikáltatik az egész világon, amit ez cselekedett, arról is beszélni fognak az ő emlékezetére.
14Akkor elmenvén egy a tizenkettő közül, akit Iskariót Júdásnak hívtak, a főpapokhoz,
15azt mondta: Mit akartok nekem adni, hogy eláruljam őt? Azok pedig harminc ezüstöt állapítottak meg neki.
16És attól fogva keresett alkalmat, hogy elárulja őt.
17A kovásztalan kenyerek első napján pedig odamentek a tanítványok Jézushoz, mondván neki: Hol akarod, hogy elkészítsük a húsvéti bárányt, hogy megedd?
18Ö pedig azt mondta: Menjetek a városba ehhez és ehhez, és mondjátok neki, hogy a Mester azt mondja: Az én időm közel van; nálad tartom a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.
19És a tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik; és előkészítették a húsvéti bárányt.
20Mikor pedig este lett, asztalhoz ült a tizenkettővel.
21És amint ettek, azt mondta: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.
22És igen elszomorodva kezdték neki egyenként mondani: Csak nem én vagyok az, Uram?
23Ö pedig felelvén, azt mondta: Aki velem mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24Az Embernek Fia ugyan elmegy, mint meg van írva róla; de jaj annak az embernek, aki által az Embernek Fia elárultatik; jobb lett volna annak, ha nem született volna az az ember.
25Felelvén pedig Júdás, aki őt elárulta, azt mondta: Csak nem én vagyok az, Rabbi? Azt mondta neki: Te mondtad.
26És amint ettek, vévén Jézus a kenyeret, megáldván megtörte, és a tanítványoknak adta, és azt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
27És vévén a poharat és hálát adván, nekik adta, mondván: Igyatok ebből mindnyájan.
28Mert ez az én újszövetség-vérem, mely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára.
29Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőnek e terméséből addig a napig, mikor újon iszom azt veletek Atyám országában.
30És dicséretet énekelvén, kimentek az Olajfák hegyére.
31Akkor azt mondta nekik Jézus: Ti mind megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.
32De feltámadásom után előttetek megyek Galileába.
33Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
34Azt mondta neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
35Azt mondta neki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen mondták a többi tanítványok is.
36Akkor Jézus egy Gethsémáné nevű helyre érkezett velük, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
37És maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezdett szomorkodni és csüggedni.
38Akkor azt mondta nekik: Igen szomorú az én lelkem halálig! Maradjatok itt és vigyázzatok velem.
39És egy kissé előremenve, arcra borult és imádkozott, mondván: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.
40És odament a tanítványokhoz és alva találta őket, és azt mondta Péternek: Így nem bírtatok egy órát vigyázni velem?
41Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem ugyan kész, de a test erőtelen.
42Ismét elment másodszor, és imádkozott, mondván: Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy meg ne igyam azt, legyen meg a te akaratod.
43És mikor jött, ismét alva találta őket; mert szemeik meg voltak nehezedve.
44És otthagyva őket, ismét elment, és imádkozott harmadszor, ugyanazon szót mondván.
45Akkor tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok most már és nyugodjatok; íme elközelített az óra, és az Embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
46Keljetek fel, menjünk! Íme elközelített, aki engem elárul.
47És mikor ő még beszélt, íme jött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
48Árulója pedig azt a jelt adta nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az; azt fogjátok meg;
49és tüstént odamenvén Jézushoz, azt mondta: Üdvöz légy, Rabbi; és megcsókolta őt.
50Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, amiért jöttél! Akkor hozzámenvén kezet vetettek Jézusra, és megfogták őt.
51És egyszerre egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtván, kardját kirántotta, és a főpap szolgájára csapva, levágta neki a fülét.
52Akkor azt mondta neki Jézus: Tedd vissza kardodat helyére; mert mindenki, aki fegyvert fog, fegyver által vész el.
53Vagy azt gondolod, hogy most nem kérhetném az én Atyámat, és nem állítana mellém többet tizenkét légió angyalnál?
54De akkor hogyan teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
55Abban az órában mondta Jézus a sokaságnak: Mint egy tolvajra, jöttetek ki kardokkal és botokkal engem megfogni? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
56Ez pedig mind azért lett, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyván őt, elfutottak.
57Akik pedig Jézust megfogták, elvitték Kajafás főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek.
58Péter pedig követte őt távolról a főpap udvaráig; és bemenvén, bent leült a szolgákkal, hogy lássa a végét.
59A főpapok pedig és a vének, és az egész tanács, kerestek hamis tanúbizonyságot Jézus ellen, hogy őt megöljék,
60és nem találtak, bár sok hamis tanú jött. De végre jött két hamis tanú,
61és azt mondta: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem.
62És a főpap felállva azt mondta neki: Nem felelsz semmit? Mit vallanak ezek ellened?
63Jézus pedig hallgatott. És felelvén a főpap, azt mondta neki: Megesketlek az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?
64Azt mondta neki Jézus: Te mondtad. De mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Embernek Fiát a Hatalom jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin.
65Akkor a főpap megszaggatta ruháit, mondván: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme most hallottátok az ő istenkáromlását.
66Mit gondoltok? Azok pedig felelvén azt mondták: Méltó a halálra.
67Akkor arcába köptek neki, és öklözték őt; némelyek pedig vesszőzték,
68mondván: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki az, aki téged megütött?
69Péter pedig kint ült az udvaron, és odament hozzá egy szolgálóleány, mondván: Te is a galileai Jézussal voltál.
70Ö pedig tagadta mindnyájuk előtt, mondván: Nem tudom, mit mondasz.
71Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt.
72És ismét tagadta, esküvel: Nem ismerem azt az embert.
73Kisvártatva pedig az ott állók mentek és mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy; mert a beszéded is elárul.
74Akkor elkezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert! És tüstént megszólalt a kakas.
75És eszébe jutott Péternek Jézus mondása, mikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kimenvén, keservesen sírt.