1Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpáikat véve, kimentek a vőlegény elé.
2Öten pedig okosak voltak köztük, és öten bolondok.
3Bolondok, amennyiben lámpáikat vitték, és olajat nem vittek magukkal.
4Az okosok pedig vittek olajat edényeikben lámpáikhoz.
5Amint azonban a vőlegény késett, elálmosodtak mindnyájan, és elaludtak.
6De éjfélkor kiáltás támad: Ihol jön a vőlegény, jertek elébe!
7Akkor felkeltek mindnyájan azok a szüzek, és felkészítették lámpáikat.
8És a bolondok azt mondták az okosoknak: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpáink kialusznak.
9De feleltek az okosak, mondván: Nehogy se nekünk, se nektek ne legyen elég; hát menjetek el inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.
10Amíg pedig ők elmentek vásárolni, megjött a vőlegény; és akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba, és bezáratott az ajtó.
11Utóbb aztán megjöttek a többi szüzek is, mondván: Uram, uram, nyisd meg nekünk!
12Ő pedig felelvén, azt mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
13Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, melyben az Embernek Fia eljön.
14Úgy nevezetesen, mint az az ember, aki külföldre menvén, előszólította szolgáit, és átadta nekik vagyonát.
15És egyiknek adott öt tálentumot, másiknak kettőt, harmadiknak pedig egyet, mindeniknek a maga tehetsége szerint; és tüstént elutazott.
16Elindulván pedig, aki az öt tálentumot kapta, kereskedett azzal, és nyert más öt tálentumot;
17azonképpen az is, aki a kettőt; nyert az is más kettőt.
18Az pedig, aki az egyet kapta, elmenvén, gödröt ásott a földben, és elrejtette urának pénzét.
19Sok idő múlva pedig megjött azoknak a szolgáknak ura, és számot vetett velük.
20Akkor előjövén az, aki az öt tálentumot kapta, hozott más öt tálentumot, mondván: Uram, nekem öt tálentumot adtál át, íme más öt tálentumot nyertem rajta.
21Ura pedig azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolga, kevesen hű voltál, sokat fogok rád bízni; menj be Urad örömébe.
22Előjövén pedig az is, aki a két tálentumot kapta, azt mondta: Uram, két tálentumot adtál nekem át; íme más két tálentumot nyertem rajta.
23Azt mondta neki ura: Jól van, jó és hű szolga, kevesen hű voltál, sokat fogok rád bízni; menj be urad örömébe.
24Előjövén pedig az is, aki az egy tálentumot kapta, azt mondta: Uram, ismerlek téged, hogy kemény ember vagy, aki aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál;
25tehát féltemben elmenvén elrejtettem a te tálentumodat a földben; ihol, fogd, ami a tied.
26Felelvén pedig az ő ura, azt mondta neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam?
27Tehát a pénzváltóknak kellett volna adnod az én pénzemet; és én megjővén, kamatostól vettem volna fel, ami az enyém.
28Vegyétek el tehát tőle a tálentumot, és adjátok annak, akinek a tíz tálentuma van.
29Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és feleslege lesz; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle.
30A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre. Ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás.
31Mikor pedig eljön az Embernek Fia az ő dicsőségében, és mind a szent angyalok vele, akkor leül az ő dicsőségének királyi székébe;
32és elébe gyűjtetnek minden népek, és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől;
33és a juhokat jobb keze felől állítja, a kecskéket pedig bal keze felől.
34Akkor azt mondja a király a jobbja felől levőknek: Jertek ide, én Atyámnak áldottai, vegyétek át örökségeteket, ezt a királyságot, mely nektek készült a világ megalapítása óta.
35Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; idegen voltam és befogadtatok;
36mezítelen és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogságban voltam és eljöttetek hozzám.
37Akkor felelnek neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttunk éhesnek és tápláltunk téged; vagy szomjúhozónak és adtunk neked innod?
38De mikor láttunk idegennek és fogadtunk be téged; vagy mezítelennek és ruháztunk fel téged?
39És mikor láttunk betegen vagy fogságban és mentünk el hozzád?
40És felelvén a király, azt mondja nekik: Bizony mondom nektek, amit cselekedtetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem cselekedtétek.
41Akkor szól a balján levőknek is: Menjetek el tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak.
42Mert éheztem és nem adtatok ennem; szomjúhoztam és nem adtatok innom;
43idegen voltam és nem fogadtatok be; mezítelen és nem ruháztatok fel; beteg és fogságban, és nem látogattatok meg engem.
44Akkor felelnek neki azok is, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhesnek, vagy szomjasnak, vagy idegennek, vagy meztelennek, vagy betegnek, vagy fogságban, és nem szolgáltunk neked?
45Akkor felel nekik, mondván: Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek eggyel ezek közül a legkisebbek közül, velem sem cselekedtétek.
46És elmennek ezek az örök büntetésbe; az igazak pedig az örök életre.