1Mikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék
2és megkötözvén őt elvitték és kezébe adták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
3Akkor Júdás, aki őt elárulta, látván, hogy elítélték, megbánta, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
4mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért! Azok pedig azt mondták: Mi közünk hozzá? Te lásd.
5Erre eldobván az ezüstöt a templomban, eltávozott; és elmenvén felakasztotta magát.
6A főpapok pedig fölvévén az ezüstöt, azt mondták: Nem szabad ezt a templomi kincshez tenni, mert vérdíj.
7De miután tanácsot tartottak, megvették rajta a fazekas mezejét temetőül az idegeneknek.
8Azért nevezték azt a mezőt Vérmezőnek, a mai napig.
9Akkor teljesedett be, ami megmondatott Jeremia próféta által, mondván: És vették a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai részéről;
10és adták azt a fazekas mezejére, amint az Úr rendelte nekem.
11Jézus pedig a helytartó előtt állott; és megkérdezte őt a helytartó, mondván: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig azt mondta neki: Te mondod.
12És míg a főpapok és a vének vádolták őt, semmit nem felelt.
13Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyit vallanak ellened?
14És nem felelt neki sem egy szavára sem, úgyhogy a helytartó igen csodálkozott.
15Ünnepenként pedig szokott a helytartó szabadon bocsátani egy foglyot a sokaságnak, akit kívántak.
16Volt pedig akkor egy híres foglyuk, Barabbás nevezetű.
17Amint tehát összegyűltek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak neveznek?
18Mert tudta, hogy irigységből árulták el őt.
19Amíg pedig ő az ítélőszéken ült, hozzáküldött a felesége, ezt üzenvén: Ne avasd magadat annak az igaz embernek a dolgába, mert én sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.
20De a főpapok és a vének rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
21Felelvén pedig a helytartó, azt mondta nekik: Melyiket akarjátok a kettő közül, hogy szabadon bocsássam nektek? Azok pedig azt mondták: Barabbást.
22Azt mondta nekik Pilátus: Mit csináljak tehát Jézussal, akit Krisztusnak neveznek? Azt mondták neki mindnyájan: Feszíttessék meg!
23De a helytartó azt mondta: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál inkább kiáltottak, mondván: Feszíttessék meg!
24Mikor aztán Pilátus látta, hogy semmire sem megy, hanem annál nagyobb lesz a zavargás, vizet hozatván, megmosta kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaznak vérétől; ti lássátok!
25És felelvén az egész nép, azt mondta: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!
26Akkor elbocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván kiadta, hogy feszíttessék meg.
27Akkor a helytartó katonái, magukkal vivén Jézust a helytartóságra, összegyűjtötték hozzá az egész csapatot.
28És miután levetkőztették, adtak rá egy veres palástot,
29és koronát tettek a fejére, melyet tövisből fontak, és egy nádat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, csúfolták, mondván: Üdvöz légy, zsidók királya!
30Aztán ráköpvén, vették a nádat és a fejéhez verték.
31És mikor megcsúfolták őt, levetették róla a palástot és ráadták a maga ruháit, és elvitték megfeszíteni.
32Kifelé menet pedig találtak egy cirénéi embert, név szerint Simont; azt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
33És mikor egy Golgotha nevű helyre értek, ami Koponyahegyet jelent,
34epével kevert bort adtak neki inni; és mikor megízlelte, nem akart inni.
35Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsvetéssel; hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által: Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.
36Aztán leültek és ott őrizték őt.
37És bűnét feje fölé tették felírva: Ez Jézus, a zsidók királya.
38Akkor megfeszítettek vele két rablót, egyiket jobbról és a másikat balról.
39Akik pedig mellette elmentek, szidalmazták őt, fejüket csóválván
40és mondván: Te, ki a templomot lerontod és harmadnapra felépíted, tartsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!
41Hasonlóképpen pedig a főpapok is csúfolván az írástudókkal és a vénekkel, azt mondták:
42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani; ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki.
43Bízott az Istenben; szabadítsa meg most őt, ha szereti őt: mert azt mondta: Isten fia vagyok!
44A rablók is pedig, akik vele feszíttettek meg, ugyanezzel ócsárolták őt.
45Hat órától fogva pedig sötétség jött az egész földre kilenc óráig.
46Kilenc óra tájban pedig felkiáltott Jézus nagy hangon, mondván: Éli, Éli, lamá sabaktani?; azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
47Némelyek pedig az ott állók közül, akik hallották, azt mondták: Illyést hívja ez.
48És tüstént elfutva egy közülük, szivacsot véve és ecettel megtöltve és nádra tűzve inni adott neki.
49A többiek pedig azt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illyés, hogy megszabadítsa őt.
50Jézus pedig ismét kiáltván nagy hangon, kibocsátotta szellemét.
51És íme a templom kárpitja kettéhasadt fölitől aljáig; és a föld megindult, és a sziklák megrepedtek;
52és a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek teste feltámadt;
53és az ő feltámadása után kijövén a sírokból, bementek a szent városba, és megjelentek sokaknak.
54A százados pedig, és akik vele őrizték Jézust, látván a földindulást és a történteket, igen megrémültek, mondván: Bizony, Isten Fia volt ez!
55Sok asszony volt pedig ott távolról nézve, kik Galileából kísérték Jézust, szolgálván neki;
56kik közt volt Mária Magdolna, és Mária, a Jakab és Jósé anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57Mikor pedig este lett, eljött egy gazdag ember Arimathiából, a neve József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58ez elmenvén Pilátushoz, elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki a testet.
59És vévén József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba,
60és a saját új sírjába tette, melyet a sziklába vágatott; és egy nagy követ hengerítvén a sír ajtajához, elment.
61Ott volt pedig Mária Magdolna, és a másik Mária, a sírral szemben ülve.
62Másnap pedig, mely a péntek után van, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63mondván: Uram, emlékszünk, hogy az a hitető még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.
64Parancsold meg tehát, hogy legyen biztonságban a sír harmadnapig; nehogy eljöjjenek tanítványai éjjel és ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott halottaiból; és az utolsó tévelygés rosszabb legyen az elsőnél!
65Pilátus pedig azt mondta nekik: Kaptok őrséget, tegyétek biztonságba, amint tudjátok.
66Azok pedig elmenvén, biztonságba tették a sírt, lepecsételvén a követ, az őrséggel együtt.