1És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba értek az Olajfák hegyéhez, akkor Jézus elküldött két tanítványt,
2mondván nekik: Menjetek el az előttetek levő faluba; és tüstént találtok egy megkötött szamarat, és egy csikót vele; eloldozván hozzátok el nekem.
3És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége; és tüstént elbocsátja azokat.
4Ez pedig az egész azért lett, hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által, aki azt mondja:
5Mondjátok meg Cijón leányának: Íme királyod jön hozzád; szelíden, szamár hátán ülve, és csikón, igavonó vemhén.
6Elmenvén pedig a tanítványok, és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nekik,
7elhozták a szamarat és a csikót, és rájuk terítették köpönyegeiket, és ő azokra ült.
8A sokaság legnagyobb része pedig az útra terítette köpönyegét; némelyek meg ágakat szegdeltek a fákról, és elterítették az úton.
9A sokaság pedig, mely előtte ment és amely követte, kiáltott, mondván: Hozsánna a Dávid Fiának; áldott, aki jön az Úr nevében; hozsánna a magasságban!
10És mikor bement Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, mondván: Ki ez?
11A sokaság pedig azt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
12És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta,
13és azt mondta nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának hívatik; ti pedig tettétek azt latroknak barlangjává.
14És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyította őket.
15Látván pedig a főpapok és az írástudók a csodákat, melyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltottak és azt mondták: Hozsánna a Dávid Fiának;méltatlankodtak;
16és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig azt mondta nekik: Igen, sohasem olvastátok, hogy „Kisdedek és csecsemők szájából szereztél dicséretet?
17És elhagyván őket, kiment a városból Bethániába, és ott hált.
18Reggel pedig, amint visszatért a városba, megéhezett;
19és látván egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, csak leveleket; és azt mondta neki: Többé belőled gyümölcs ne legyen soha; és azonnal elszáradt a fügefa.
20És a tanítványok látván, elcsodálkoztak, mondván: Hogyan száradt el azonnal a fügefa?
21Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nem csak azt cselekszitek, ami a fügefán esett, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, meglesz.
22És mindazt, amit az imádságban kértek, ha hisztek, elveszitek.
23És mikor bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és azt mondták: Micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; és ki adta neked ezt a teljhatalmat?
24Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót, amit ha megmondtok nekem, én is megmondom nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket:
25A János keresztsége honnét való volt; mennyből vagy emberektől? Azok pedig tanakodtak magukban, mondván: Ha azt mondjuk, mennyből; azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki?
26Ha pedig azt mondjuk: Emberektől; félünk a sokaságtól; mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.
27És felelvén Jézusnak, azt mondták: Nem tudjuk. Azt mondta nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket.
28De ti mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. És odamenvén az elsőhöz, azt mondta: Fiam eredj, ma dolgozzál az én szőlőmben.
29Az pedig felelvén, azt mondta: Nem akarok; de később megbánván, elment.
30És odamenvén a másodikhoz, ugyanígy szólt. Az pedig felelvén, azt mondta: Én igen, uram; és nem ment el.
31A kettő közül melyik cselekedte az atya akaratát? Azt mondták neki: Az első. Azt mondta nekik Jézus: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és paráznák megelőznek titeket az Isten országában.
32Mert eljött hozzátok János az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a paráznák pedig hittek neki; és ti ezt látván, nem bántátok meg utóbb, hogy hittetek volna neki.
33Halljatok más példázatot. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett, és azt körülvette sövénnyel, és sajtót ásott benne, és tornyot épített, és kiadta azt szőlőműveseknek, és elment külföldre.
34És mikor a gyümölcsök ideje elközelített, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy vegyék át az ő gyümölcseit.
35És a szőlőművesek megfogván az ő szolgáit, kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek.
36Ismét más szolgákat küldött, többeket az előbbieknél; és azokkal ugyanúgy cselekedtek.
37Utoljára pedig elküldte hozzájuk a fiát, mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38De a szőlőművesek, mikor a fiút meglátták, azt mondták maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és tartsuk meg örökségét.
39És megfogván őt, kivetették a szőlőből, és megölték.
40Mikor tehát megjön a szőlő ura, mit cselekszik azokkal a szőlőművesekkel?
41Azt mondták neki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket, és a szőlőt más szőlőműveseknek adja ki, akik megadják neki a gyümölcsöket a maguk idejében.
42Azt mondta nekik Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban, Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeinkben?
43Ezért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly népnek adatik, mely megtermi annak gyümölcseit.
44És aki ráesik erre a kőre, összezúzódik; akire pedig ráesik, szétzúzza azt.
45És mikor meghallották a főpapok és farizeusok az ő példázatait, megértették, hogy róluk beszélt.
46De mikor meg akarák őt fogni, megfélemlettek a sokaságtól, mert prófétának tartották őt.