1És felelvén Jézus, ismét példázatokban szólt nekik, mondván:
2Emberhez hasonlít a mennyek országa, királyhoz, aki lakodalmat rendezett fiának,
3és elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat hívják a lakodalomba; és nem akartak eljönni.
4Ismét küldött más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva, és minden kész; jertek el a lakodalomba.
5De azok azzal nem törődve, elmentek, ki a maga szántóföldjére, ki az üzletébe,
6a többiek pedig megfogván szolgáit, bántalmazták és megölték.
7Meghallván pedig a király, megharagudott, és elküldvén hadait, elvesztette azokat a gyilkosokat, és városukat felégette.
8Akkor azt mondta szolgáinak: A lakodalom ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak méltók,
9menjetek el tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok a lakodalomra.
10És kimenvén azok a szolgák az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit találtak, gonoszokat és jókat; és megtelt a lakodalom vendégekkel.
11Mikor pedig a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, aki nem volt lakodalmi ruhába öltözve,
12és azt mondta neki: Barátom, hogy jöttél be ide, holott nincs lakodalmi ruhád? Az pedig elnémult.
13Akkor azt mondta a király a szolgáknak: Lábait és kezeit megkötözve vigyétek el őt, és vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás.
14Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.
15Akkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt szóban.
16És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, kik azt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és senkivel nem törődöl, mert emberek személyére nem tekintesz,
17mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem?
18Ismervén pedig Jézus az ő gonoszságukat, azt mondta: Mit kísértetek engem, képmutatók?
19Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig vittek neki egy dénárt.
20És azt mondta nekik: Kié ez a kép, és a felírás?
21Azt mondták neki: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.
22És amint meghallották, elcsudálkoztak, és elhagyván őt, elmentek.
23Ugyanazon a napon mentek hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt,
24mondván: Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki meghal, akinek nincsenek gyermekei, vegye el a fivére annak feleségét, és támasszon magot fivérének.
25Volt pedig nálunk hét fivér. És az első, miután megházasodott, meghalt; és nem lévén magzata, feleségét fivérére hagyta.
26Így a második is, a harmadik is, mind a hét.
27Valamennyiük után végül meghalt az asszony is:
28a feltámadáskor most már kinek lesz a felesége a hét közül? Mert mindeniké volt.
29Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Tévelyegtek, nem ismervén az írásokat, sem az Isten hatalmát.
30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak, hanem úgy vannak, mint az Isten angyalai a mennyben.
31Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, ami megmondatott nektek Istentől, mondván:
32Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene? Az Isten nem holtak Istene, hanem élőké.
33És amint a sokaság meghallotta, megdöbbentek az ő tanításán.
34A farizeusok pedig, mikor meghallották, hogy elnémította a szadduceusokat, összegyűltek ugyanoda;
35és megkérdezte közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván:
36Mester, melyik parancsolat legnagyobb a törvényben?
37Jézus pedig azt mondta neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből.
38Ez első és legnagyobb parancsolat.
39Második pedig, hozzá hasonló: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
40E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.
41Mikor pedig a farizeusok össze voltak gyűlve, megkérdezte őket Jézus,
42mondván: Mit gondoltok a Krisztus felől, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé.
43Azt mondta nekik: Hogyan nevezi tehát őt Dávid a Szellem által Úrnak, azt mondván:
44Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá?
45Ha tehát Dávid Úrnak nevezi őt, hogyan fia neki?
46És senki nem tudott neki felelni egy szót sem; sem megkérdezni nem merte őt attól a naptól fogva többé senki.