1Mert hasonló a mennyek országa a gazdaemberhez, aki mihelyt virradt, kiment munkásokat fogadni szőlejébe.
2Megegyezvén pedig a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlejébe.
3És mikor három óra tájban kiment, másokat látott a piacon tétlenül állani,
4azoknak is mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igaz, megadom nektek.
5Azok pedig elmentek. Ismét kimenvén pedig hat és kilenc óra tájban, ugyanígy cselekedett.
6Mikor pedig tizenegy óra tájban kiment, másokat talált tétlenül álldogálva, és azt mondta nekik: Mit álltok itt egész nap tétlenül?
7Azt mondták neki: Senki sem fogadott meg bennünket. Azt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igaz, megkapjátok.
8Mikor pedig este lett, azt mondta a szőlő ura intézőjének: Szólítsd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért, kezdve az utolsókon, az elsőkig.
9És jövén a tizenegy órásak, kaptak egy-egy dénárt.
10Jövén pedig az elsők, azt vélték, hogy többet kapnak; és kaptak azok is egy-egy dénárt,
11és amint felvették, zúgolódtak a gazda ellen,
12mondván: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és a hőséget.
13Ő pedig felelvén, azt mondta egynek közülük: Barátom, nem vagyok hozzád igazságtalan; nemde egy dénárban egyeztél meg velem?
14Vedd, ami a tiéd, és eredj; de ennek az utolsónak annyit akarok adni, mint neked.
15Vagy nem szabad nekem az enyémmel azt tenni, amit akarok? Vagy te rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?
16Így lesznek az utolsók elsőkké, és az elsők utolsókká; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
17És amikor Jézus felmenőben volt Jeruzsálembe, maga mellé vette a tizenkét tanítványt külön az úton, és azt mondta nekik:
18Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik, és halálra ítélik őt,
19és a pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék; és harmadnapon feltámad.
20Akkor odament hozzá a Zebedeusfiak anyja fiaival, leborulván és kérvén tőle valamit.
21Ő pedig azt mondta neki: Mit akarsz? Azt mondta neki: Parancsold meg, hogy ez az én két fiam, egyik jobbodon, másik balodon üljön a te országodban.
22Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, melyet én megiszom, és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkeresztelkedhettek-e? Azt mondták neki: Meg.
23És azt mondta nekik: Az én poharamat ugyan megisszátok, és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltettek, de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni; hanem [azok kapják], akiknek el van készítve az én Atyámtól.
24És meghallván a tízek, méltatlankodtak a két testvérre.
25Jézus pedig előszólítván őket, azt mondta: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok leigázzák őket:
26de nem így lesz tiköztetek. Hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen nektek szolgálattevőtök;
27és aki első akar lenni közöttetek, legyen szolgátok.
28Mint az Embernek Fia nem magát kiszolgáltatni jött; hanem szolgálni, és életét váltságul adni sokakért.
29És mikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.
30És íme két vak, ki az út mellett ült, hallván, hogy Jézus megy el arra, felkiáltott, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!
31A sokaság pedig dorgálta őket, hogy hallgassanak; de azok annál inkább kiáltottak, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!
32És megállván Jézus, szólította őket és azt mondta: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33Azt mondták neki: Uram, hogy megnyíljanak szemeink.
34Megesett pedig Jézus szíve és illette szemeiket; és tüstént megnyilatkoztak szemeik, és követték őt.