1Akkor Jeruzsálemből való írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz, mondván:
2Miért hágják át a te tanítványaid a vének hagyományát; miért nem mossák meg kezeiket, mikor kenyeret esznek?
3Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Ti meg mért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?
4Mert az Isten megparancsolta, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
5Ti pedig azt mondjátok: Bárki mond [hat] ja atyjának vagy anyjának: Áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél, és ne tisztelje atyját vagy anyját
6és érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért.
7Képmutatók, szépen prófétált Jesaja rólatok, mondván:
8Ez a nép szájával közeledik hozzám, és ajkaival tisztel engem; szívük pedig messze távol van tőlem.
9Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt.
10És előszólítván a sokaságot, azt mondta nekik: Halljátok és értsétek meg:
11Azaz: Nem az teszi közönségessé az embert, ami a száján bemegy; hanem ami kijön a száján, az teszi közönségessé az embert.
12Akkor hozzámenvén tanítványai, azt mondták neki: Tudod, hogy a farizeusok e szó hallatára megbotránkoztak?
13Ő pedig felelvén, azt mondta: Minden plánta, melyet az én mennyei Atyám nem ültetett, kinyűvetik.
14Hagyjátok őket; világtalan vakvezetők; pedig ha vak vezeti a világtalant, mindketten verembe esnek.
15Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.
16Jézus pedig azt mondta: Még ti is értetlenek vagytok?
17Még nem értitek, hogy minden ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
18Amik pedig a szájon kijönnek, a szívből származnak, és azok teszik közönségessé az embert.
19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúságok, káromlások.
20Ezek azok, amik közönségessé teszik az embert; mosdatlan kézzel enni pedig nem teszi közönségessé az embert.
21És kimenvén onnét Jézus, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.
22És íme egy kánaáni asszony jővén ki azokból a határokból, kiáltott neki, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak Fia; az én leányom az ördögtől gonoszul gyötretik.
23Ő pedig nem felelt neki semmit; és tanítványai hozzá menvén, kérték őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
24Ő pedig felelvén, azt mondta: Én csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.
25De az odamenvén leborult előtte, mondván: Uram, segíts rajtam!
26Ő pedig felelvén, azt mondta: Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27De az azt mondta: Igen, Uram; de az ebek is esznek a morzsákból, melyek uruk asztaláról hullanak.
28Akkor felelvén Jézus, azt mondta neki: Óh asszony, nagy a te hited; legyen neked, amint akarod. És meggyógyult a leánya attól az órától fogva.
29És eltávozván onnét Jézus, elment a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leült.
30És nagy sokaság ment oda hozzá, mellyel sánták, vakok, némák, csonkák és sok egyebek voltak, és letették azokat Jézus lábainál; és meggyógyította őket.
31Úgyhogy a sokaság csodálkozott, látva, hogy a némák szólnak, a csonkák épek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.
32Jézus pedig előszólítván tanítványait, azt mondta: Sajnálom a sokaságot, mert már három napja velem vannak, és nincs mit egyenek, és étlen nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.
33És azt mondták neki tanítványai: Honnét volna a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jól tartsunk ekkora sokaságot?
34És azt mondta nekik Jézus: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét, és egy kis halunk.
35Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre.
36És vévén a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37És mindnyájan ettek és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, hét teli kosárral.
38Akik pedig ettek, négyezeren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39És elbocsátván a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala határaiba.