1Abban az időben hallotta Heródes negyedes fejedelem Jézusnak hírét.
2És azt mondta szolgáinak: Ez Keresztelő János; ő támadt fel halottaiból, és azért működnek benne ezek az erők.
3Heródes ugyanis megfogatván Jánost, megkötöztette őt és börtönbe tette, Heródiás miatt, testvérének, Filepnek felesége miatt.
4- - -
5Mert azt mondta neki János: Nem szabad neked őt bírnod.
6És mikor meg akarta őt ölni, félt a sokaságtól, mert úgy tartották őt, mint prófétát.
7De mikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya táncolt a középen, és tetszett Heródesnek. Amiért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki.
8Az pedig anyjától rávétetve azt mondta: Add nekem ide egy tálban a Keresztelő János fejét.
9Erre megszomorodott a király, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda,
10és elküldvén, fejét vétette Jánosnak a tömlöcben.
11És elhozták a fejét egy tálban, és a leánynak adták; és elvitte az ő anyjának.
12És eljővén tanítványai, elvitték a testet és eltemették azt; és elmenvén, hírül adták Jézusnak.
13És amint Jézus meghallotta, visszavonult onnét hajón külön egy puszta helyre; és meghallván a sokaság, követte őt gyalog a városokból.
14És amint kiszállt Jézus, nagy sokaságot látott; és megesett a szíve rajtuk, és betegeiket meggyógyította.
15Mikor pedig este lett, odamentek hozzá tanítványai, mondván: A hely puszta, és az idő már eljárt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falukba, és vegyenek maguknak eleséget.
16Jézus pedig azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük; adjatok ti nekik enni.
17Azok pedig azt mondták neki: Nekünk csak öt kenyerünk és két halunk van itt.
18Ő pedig azt mondta: Hozzátok ide nekem azokat.
19És parancsolván a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, és vévén az öt kenyeret és két halat, égre tekintve hálát adott; és megtörvén a tanítványoknak adta a kenyereket, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20És mindnyájan ettek és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.
21Akik pedig ettek, mintegy ötezeren voltak férfiak, az asszonyok és gyermekek nélkül.
22É s tüstént kényszerítette Jézus tanítványait a hajóba szállni, hogy előtte menjenek a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23És miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre külön imádkozni; és mikor este lett, egyedül volt ott.
24A hajó pedig már a tenger közepén volt, a haboktól hányva-vetve, mert ellenkező volt a szél.
25A negyedik éjjeli őrváltáskor pedig elment hozzájuk Jézus, a tengeren járva.
26És látván őt a tanítványok a tengeren járni, megrémültek, mondván, hogy kísértet; és félelmükben kiáltottak.
27De tüstént megszólította őket Jézus, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28Felelvén pedig neki Péter, azt mondta: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád menjek a vízen.
29Ő pedig azt mondta: Jer. És kiszállván a hajóból Péter, a vízen járt, hogy Jézushoz menjen.
30De látva a nagy szelet, megrémült; és süllyedni kezdvén felkiáltott, mondván: Uram, ments meg engem!
31Tüstént kinyújtván pedig kezét Jézus, megfogta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
32És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél.
33A hajóban levők pedig odamenvén leborultak előtte, mondván: Valóban Isten Fia vagy!
34És amint átkeltek, a Genezáret földjére mentek.
35És megismervén őt annak a helynek emberei, elküldtek arra az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget.
36És kérték őt, hogy csak ruhája szegélyét illethessék; és akik csak illették, meggyógyultak.