Matthew 13— KIB

¹Azon a napon pedig kimenvén Jézus a házból, leült a tenger mellett.

²És nagy sokaság gyülekezett hozzá, úgyhogy ő a hajóba szállva ült le, az egész sokaság pedig a parton állt.

³És sokat beszélt nekik példázatokban, mondván: Íme, a magvető kiment vetni.

⁴És amint vetett, némely az útfélre esett; és jöttek a madarak és felették azt.

⁵Más meg a kövesre esett, ahol nem volt sok földje; és tüstént kikelt, mert nem volt mélyen a földben:

⁶de mikor a nap felkelt, lesült, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

⁷Ismét más a tövisek közé esett, és felnövekedtek a tövisek és megfojtották azt.

⁸De némely a jó földbe esett, és hozott gyümölcsöt, egy százat, más hatvanat, más pedig harmincat.

⁹Akinek van füle hallani, hallja.

¹⁰És odamenvén hozzá a tanítványok, azt mondták neki: Miért példázatokban szólsz hozzájuk?

¹¹Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mert nektek adatott a mennyek országának titkait ismerni, azoknak pedig nem adatott.

¹²Mert akinek van, annak adatik, és feleslege lesz; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle.

¹³Azért példázatokban szólok hozzájuk, mert látván, nem látnak, és hallván, nem hallanak és nem értenek.

¹⁴És betelik rajtuk Jesaja próféciája, mely azt mondja: Hallván halljatok és ne értsetek; és látván lássatok és át ne lássatok.

¹⁵Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak és szemeiket lehunyták: nehogy lássanak szemeikkel és füleikkel halljanak, és szívükkel értsenek és megtérjenek és meggyógyítsam őket.

¹⁶Nektek pedig boldogok a szemeitek, mert látnak; és füleitek, mert hallanak.

¹⁷Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket láttok és nem látta; és hallani, amiket hallotok, és nem hallotta.

¹⁸Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát.

¹⁹Mikor bárki hallja az igét az országról és nem érti, és eljön a gonosz és elragadja, ami szívébe hintetett; ez az, aki az útfélen van bevetve.

²⁰Aki pedig a kövesen van bevetve, ez az, aki az igét hallja, és azt tüstént örömmel veszi;

²¹de nincs benne gyökere, hanem ideiglenes; és ha háborúság vagy nyomorúság következik az igéért, tüstént megbotránkozik.

²²Aki pedig a tövisek között van bevetve, ez az, aki az igét hallgatja, de a világ gondja és a gazdagság csalárdsága megfojtja az igét, és gyümölcstelen lesz.

²³Aki pedig a jó földön van bevetve, ez az, aki az igét hallja és érti; aki tehát hoz is gyümölcsöt, és terem egy százat, más hatvanat, más pedig harmincat.

²⁴Más példázatot tett eléjük, mondván: Hasonlít a mennyek országa az emberhez, aki földjébe jó magot vetett;

²⁵de míg az emberek aludtak, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elment.

²⁶De amint hajtott a szár és gyümölcsöt hozott, akkor feltűnt a konkoly is.

²⁷A gazdának pedig előállván szolgái, azt mondták neki: Uram, nem jó magot vetettél-e földedbe; honnét van hát benne konkoly?

²⁸Az pedig azt mondta nekik: Valamely ellenség tette ezt. A szolgák meg azt mondták neki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén összeszedjük azt?

²⁹De ő azt mondta: Nem; nehogy amint a konkolyt összeszeditek, azzal együtt a búzát is kitépjétek.

³⁰Hagyjátok együtt nőni mind a kettőt az aratásig; és az aratás idején majd megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy elégettessék; a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.

³¹Más példázatot adott eléjük, mondván: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvetette földjében.

³²Mely ugyan kisebb minden magnál; de mikor megnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, úgy eljönnek az égi madarak és fészket raknak az ágain.

³³Más példázatot mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, melyet egy asszony vett és belekevert három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.

³⁴Ezeket mind példázatokban mondta Jézus a sokaságnak; és példázat nélkül nem beszélt nekik.

³⁵Hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által, mondván: Számat példázatokban akarom megnyitni; a világ fundálása óta elrejtett dolgokat kinyilatkoztatni.

³⁶Akkor elbocsátván a sokaságot, bement a házba Jézus; és odamentek hozzá tanítványai, mondván: Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyának példázatát.

³⁷Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Aki a jó magot veti, az az Embernek Fia;

³⁸a szántóföld pedig a világ. És a jó mag az ország fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

³⁹És az ellenség, aki a konkolyt hintette, az ördög; az aratás pedig a világ vége, és az aratók angyalok.

⁴⁰Miképpen tehát összeszedik a konkolyt és tűzön megégetik, úgy lesz ennek a világnak a végén.

⁴¹Az Embernek Fia elküldi az ő angyalait, és összeszedik az ő országából a botránkozásokat mind, és azokat, akik a gonoszságot cselekszik;

⁴²és a tüzes kemencébe vetik őket; ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás.

⁴³Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuk országában. Akinek van füle hallani, hallja.

⁴⁴Ismét hasonló a mennyek országa a mezőben elrejtett kincshez, melyet az ember talált és elrejtett; és örömében elmegy és mindenét eladja, amije van, és megveszi azt a mezőt.

⁴⁵Ismét hasonló a mennyek országa a kereskedőemberhez, aki szép gyöngyöket keresett;

⁴⁶aki, mikor egy nagy értékű gyöngyöt talált, elmenvén, mindenét eladta, amije volt, és megvette azt.

⁴⁷Ismét hasonló a mennyek országa a gyalomhoz, melyet a tengerbe vetettek és minden fajtából fogott össze;

⁴⁸melyet, mikor megtelt, kivontak a partra, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kidobták.

⁴⁹Így lesz a világ végén: kijönnek az angyalok és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül,

⁵⁰és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás.

⁵¹Azt mondta nekik Jézus: Értettétek mindezeket? Azt mondták neki: Igen, Uram.

⁵²Ő pedig azt mondta nekik: Ezért minden írástudó, aki tanítvánnyá lett a mennyek országában, hasonló a gazdaemberhez, aki készletéből újat és ót hoz elő.

⁵³És történt, mikor elvégezte Jézus ezeket a példázatokat, hogy elment onnét.

⁵⁴És elmenvén hazájába, azokat tanította az ő zsinagógájukban úgy, hogy megütődtek és azt mondták: Honnét van ebben ez a bölcsesség, és az erők?

⁵⁵Nem ez-e az ács fia; nem Máriának hívják-e anyját, és testvéreit Jakabnak, Jósénak, Simonnak és Júdának?

⁵⁶És az ő nővérei nem mind nálunk vannak-e? Honnét vannak hát ebben mindezek?

⁵⁷És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: Próféta nincs tisztesség nélkül, csak a saját hazájában és a saját házában.

⁵⁸És nem cselekedett ott sok erőt hitetlenségük miatt.