Matthew 12— KIB

¹Abban az időben Jézus vetések között ment át szombaton; tanítványai pedig megéheztek, és kezdtek kalászokat tépni és enni

²a farizeusok pedig meglátván, azt mondták neki: Íme, a te tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad tenni.

³Ő pedig azt mondta nekik: Nem olvastátok, mit tett Dávid, mikor megéhezett ő és a vele levők?

⁴Hogyan ment be az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, melyeket nem volt szabad neki megenni, sem a vele levőknek, hanem csak a papoknak?

⁵Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban a szombatot megszeghetik, és hibátlanok?

⁶Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt.

⁷Ha pedig tudnátok, mit tesz: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot\, nem kárhoztattátok volna a hibátlanokat.

⁸Mert a szombatnak is Ura az Embernek Fia.

⁹És továbbmenvén onnét, elment az ő zsinagógájukba.

¹⁰És íme volt egy ember, akinek elszáradt volt a keze; és megkérdezték őt, mondván: Vajon szabad-e szombaton gyógyítani?; hogy bevádolják őt.

¹¹Ő pedig azt mondta nekik: Ki az az ember közületek, akinek egy juha van, és ha az szombaton verembe esik, meg nem ragadja és ki nem húzza azt?

¹²Mennyivel többet ér pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombaton jót cselekedni.

¹³Akkor azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta, és ismét éppé lett, mint a másik.

¹⁴A farizeusok pedig kimenvén tanácsot tartottak ellene, hogyan veszítsék el őt.

¹⁵Jézus pedig amint észrevette, eltávozott onnét; és nagy sokaság követte őt, és azokat mind meggyógyította.

¹⁶És megfenyegette őket, hogy őt nyilvánosságra ne adják;

¹⁷hogy beteljesedjék, ami megmondatott Jesaja próféta által, mondván:

¹⁸Íme az én szolgám, akit választottam; szerelmesem, kiben kedvét lelte lelkem! Reá teszem az én Szellememet, és ítéletet hirdet a pogányoknak.

¹⁹Nem verseng és nem kiált; és nem hallja senki az utcákon hangját.

²⁰Egy megrepedt nádat nem tör el, és hamvadó mécsbelet nem olt el, mígnem diadalra viszi az ítéletet;

²¹és az ő nevében reménykednek a pogányok.

²²Akkor egy vak és néma ördöngöst vittek hozzá; és meggyógyította azt úgy, hogy a vak és néma beszélt is, látott is.

²³És elálmélkodott az egész sokaság, és azt mondták: Csak nem ez a Dávid Fia?

²⁴A farizeusok pedig, mikor meghallották, azt mondták: Ez csak Belzebúl által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

²⁵Tudván pedig Jézus az ő gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy ház sem állhat meg, mely magával meghasonlik.

²⁶És ha a Sátán a sátánt kiűzi, meghasonlott magával: hogyan állhat meg tehát az ő országa?

²⁷És ha én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok.

²⁸Ha pedig én Isten Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor íme elérkezett hozzátok az Isten országa.

²⁹Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek házába, és zsákmányolhatja el holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset, és akkor zsákmányolja ki a házát?

³⁰Aki nincs velem, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.

³¹Azért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.

³²És ha valaki az Embernek Fia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik; de aki a Szent Szellem ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ezen, sem a jövendő világon.

³³Vagy jóvá teszitek a fát, akkor gyümölcse is jó; vagy rosszá teszitek a fát, akkor gyümölcse is rossz; mert gyümölcséről ismertetik meg a fa.

³⁴Viperafajzat, hogyan beszélhettek jót, mikor gonoszok vagytok? Mert amivel a szív tele van, arról beszél a száj.

³⁵A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jókat; és a gonosz ember a gonosz kincsből gonoszokat hoz elő.

³⁶De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amit az emberek beszélnek, számot fognak adni az ítélet napján.

³⁷Mert szavaidból igazulsz meg, és szavaidból kárhozol el.

³⁸Akkor feleltek némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarunk tőled látni.

³⁹Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: A gonosz és hitehagyott nemzedék jelt kíván; és jel nem adatik neki, csak Jóna próféta jele.

⁴⁰Mert mint Jóna három nap és három éjjel volt a cethal hasában; úgy lesz az Embernek Fia a föld szívében három nap és három éjjel.

⁴¹Ninivei férfiak állnak ítéletre ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatják ezt; mert ők megtértek Jóna prédikációjára; és íme nagyobb van itt Jónánál.

⁴²Dél királynője feltámad az ítéletre ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatja ezt, mert ő eljött a föld végéről Salamon bölcsességét hallgatni; és íme nagyobb van itt Salamonnál.

⁴³Mikor pedig a tisztátlan szellem kimegy az emberből, jár víztelen helyeken, nyugalmat keresve, és nem talál.

⁴⁴Akkor azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem; és odamenvén Úresen találja, kiseperve és felékesítve.

⁴⁵Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak; és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél: így lesz ennek a gonosz nemzedéknek is.

⁴⁶Mialatt pedig még beszélt a sokaságnak, íme anyja és testvérei kívül megállottak, beszélni akarván vele;

⁴⁷és azt mondta valaki neki: Íme anyád és testvéreid kívül megállottak, beszélni akarván veled.

⁴⁸Ő pedig felelvén, azt mondta annak, aki szólt neki: Ki az én anyám; és kik az én testvéreim?

⁴⁹És kinyújtván kezét tanítványaira, azt mondta: Íme az én anyám és az én testvéreim!

⁵⁰Mert aki cselekszi az én mennybéli Atyám akaratát, az nekem fivérem és nővérem és anyám.