Matthew 11— KIB

¹És lett, amint elvégezte Jézus tizenkét tanítványának való rendelkezését, továbbment onnét tanítani és prédikálni az ő városaikban.

²János pedig hallván a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldött kettőt tanítványai közül,

³és azt mondta neki: Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?

⁴És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Menjetek el, és adjátok hírül Jánosnak, amiket hallotok és láttok.

⁵Vakok látnak és sánták járnak, bélpoklosok megtisztulnak és süketek hallanak, halottak feltámadnak és szegényeknek öröm hirdettetik

⁶és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.

⁷Mikor pedig azok elmentek, kezdte Jézus a sokaságnak Jánosról mondani: Mit látni mentetek ki a pusztába; nádat, melyet a szél hajtogat?

⁸Hát mit látni mentetek ki; puha ruhákba öltözött embert? Íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak.

⁹Hát mit látni mentetek ki; prófétát? Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

¹⁰Mert ez az, akiről meg van írva: Íme én elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat.

¹¹Bizony mondom nektek, asszonytól születettek közül nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb őnála.

¹²A Keresztelő János napjaitól pedig mostanig a mennyek országán erőszakoskodnak, és az erőszakosok zsákmányolják azt.

¹³Mert a próféták és a törvény mind Jánosig jövendöltek;

¹⁴és, ha el akarjátok fogadni, ő Illyés, akinek el kellett jönni.

¹⁵Akinek van füle hallani, hallja.

¹⁶De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik kiáltanak társaiknak,

¹⁷és azt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; jajgattunk nektek, és nem gyászoltatok.

¹⁸Mert eljött János, ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják, ördög van benne.

¹⁹Eljött az Embernek Fia, ki eszik és iszik, és azt mondják: Íme a dobzódó és borissza ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igaza van a bölcsességnek gyermekeivel szemben.

²⁰Akkor elkezdte szemükre hányni azoknak a városoknak, melyekben legtöbb erői történtek, hogy nem tértek meg.

²¹Jaj neked Korazin, jaj neked Bethsaida; mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok az erők, melyek bennetek történtek, rég megtértek volna zsákban és hamuban!

²²De mondom nektek, tűrhetőbb dolga lesz Tírusznak és Szidónnak az ítélet apján, mint nektek.

²³És te Kapernaum, ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz alászállani; mert ha Szodomában történtek volna azok az erők, melyek tebenned történtek, máig megmaradt volna.

²⁴De mondom nektek, hogy Szodoma földjének tűrhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint neked.

²⁵Abban az időben felelvén Jézus, azt mondta: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és értelmesektől, és kijelentetted a kisdedeknek.

²⁶Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted.

²⁷Mindent az én kezembe adott át az én Atyám; és senki nem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

²⁸Jöjjetek énhozzám mindnyájan, ti elfáradottak és megterheltek, és én megnyugosztlak titeket.

²⁹Vegyétek az én igámat magatokra és tanuljatok éntőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű; és találtok nyugodalmat lelketeknek.

³⁰Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.