1És odamenvén hozzá a farizeusok és szadduceusok, kísértésből kérék őt, hogy az égből mutasson nekik jelt.
2Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert az ég vörös;
3és reggel: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók, az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
4A gonosz és hitehagyott nemzedék jelt kíván, és jel nem adatik neki, csak Jóna próféta jele. És elhagyván őket, elment.
5És mikor tanítványai a túlsó partra mentek, elfelejtettek kenyereket vinni.
6Jézus pedig azt mondta nekik: Meglássátok, hogy óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától.
7Azok pedig tanakodtak maguk közt, mondván: Nem hoztunk kenyereket.
8Jézus pedig megtudván, azt mondta nekik: Mit tanakodtok magatokban, kishitűek, hogy kenyereket nem hoztatok?
9Mégsem értitek, és nem emlékeztek az ötezerek öt kenyerére, és hány kosárral szedtetek fel;
10sem a négyezerek hét kenyerére, és hány kosárral szedtetek fel?
11Hogy nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam nektek, hogy óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?
12Akkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától, hanem azt, hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától óvakodjanak.
13Mikor pedig Jézus Filep Cézáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait, mondván: Kinek mondanak az emberek engem, Embernek Fiát?
14Azok pedig azt mondták: Némelyek Keresztelő Jánosnak, némelyek meg Illyésnek, mások pedig Jeremiának vagy egynek a próféták közül.
15Azt mondta nekik: Hát ti kinek mondtok engem?
16Felelvén pedig Simon Péter, azt mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia.
17És felelvén Jézus, azt mondta neki: Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennybeli Atyám.
18De én is mondom neked, hogy te vagy Péter, és ezen a sziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
19És neked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben; és amit megoldozol a földön, meg lesz oldozva a mennyben.
20Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek ne mondják, hogy ő Jézus, a Krisztus.
21Attól fogva kezdte Jézus tanítványainak megmutatni, hogy neki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és megölettetnie, és harmadnap feltámadnia.
22És magához vonván őt Péter, kezdte őt dorgálni, mondván: Isten ments, Uram; ne legyen ez tenéked!
23Ő pedig megfordulván, azt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán; botránkoztatsz engem; mert nem az Isten dolgaival gondolsz, hanem az emberekéivel.
24Akkor azt mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
25Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, megtalálja azt.
26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkét pedig elveszti? Vagy mit adhat az ember lelkéért cserébe?
27Mert az Embernek Fia el fog jönni Atyja dicsőségében az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.
28Bizony mondom nektek, vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Embernek Fiát eljönni az ő királyi méltóságában.