Mark 9
1 És azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy: Vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Isten országát eljönni hatalommal.
2 És hat nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre külön magukat; és elváltozott előttük.
3 És a ruhái ragyogókká lettek, igen fehérekké, mint a hó, amilyet kalló a földön nem tud fehéríteni.
4 És megjelent nekik Illyés Mózessel, és beszélgettek Jézussal.
5 És felelvén Péter, azt mondta Jézusnak: Rabbi, jó nekünk itt lenni; hát csináljunk három sátort, neked egyet és Mózesnek egyet meg Illyésnek egyet.
6 Nem tudta ugyanis, mit szóljon, mert meg voltak ijedve.
7 És felhő támadt, mely beárnyékolta őket; és hang jött a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, reá hallgassatok.
8 És hirtelen körülnézvén, már senkit semláttak, csak egyedül Jézust magukkal.
9 És amint a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak mikor az Embernek Fia halottaiból feltámadt.
10 És a szót megragadták, egymás közt vitatkozván, mit tesz halottaiból feltámadni.
11 És megkérdezték őt, mondván: Az írástudók azt mondják, hogy Illyésnek kell eljönni először?
12 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Igen, Illyés eljövén először, mindent helyreállít; és mint van megírva az Embernek Fia felől? Hogy sokat szenvedjen, és semmibe vétessék.
13 Hanem mondom nektek, hogy Illyés el is jött, és azt tették vele, amit akartak, mint meg van írva felőle.
14 És a tanítványokhoz érve, nagy sokaságot látott körülöttük; és írástudókat, velük vitatkozva.
15 És tüstént meglátván őt az egész sokaság, megdöbbent, és hozzá futván köszöntötte őt.
16 És megkérdezte tőlük: Min vitatkoztok velük?
17 És a sokaságból felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, kiben egy néma szellem van,
18 és bárhol előfogja őt, szaggatja őt; és tajtékot túr és fogait csikorgatja és megmerevedik; és mondtam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, és nem tudták.
19 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Oh hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek; meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt hozzám!
20 És odavitték őt hozzá; és amint őt meglátta, a szellem tüstént megrángatta azt; és a földre esvén fetrengett tajtékot túrva.
21 És megkérdezte atyját: Mennyi ideje, hogy ez történt vele? Az pedig azt mondta: Gyermeksége óta;
22 és sokszor vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha tudsz valamit, segíts rajtunk, megszánván bennünket.
23 Jézus pedig azt mondta neki: Igen, ha tudsz hinni; minden lehetséges a hívőnek.
24 És tüstént felkiáltván a gyermek atyja, könnyek közt mondta: Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemnek!
25 Látván pedig Jézus, hogy a sokaság összefut, megfenyegette a tisztátalan szellemet, mondván neki: Te néma és süket szellem, én parancsolom neked, menj ki belőle és többé bele ne menj.
26 És felkiáltva és azt nagyon megrángatva, kiment, és az olyan lett, mint egy halott; úgyhogy sokan azt mondták, hogy meghalt.
27 Jézus pedig kézen fogva felkeltette őt, és felállt.
28 És mikor hazament, tanítványai megkérdezték őt külön: Hogy nem tudtuk mi kiűzni azt?
29 És azt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjtöléssel.
30 És onnét kimenvén, átmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja.
31 Mert tanította tanítványait, és azt mondta nekik, hogy az Embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt, és megöletvén harmadnapon feltámad.
32 Azok pedig nem értették a szót, de féltek őt megkérdezni.
33 És megérkezett Kapernaumba; és mikor otthon volt, megkérdezte őket: Min tanakodtatok az úton?
34 Azok pedig hallgattak; mert egymás közt azon tanakodtak az úton, ki nagyobb.
35 És leülvén, hívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Aki első akar lenni, legyen legutolsó és mindenki szolgája.
36 És előfogván egy gyermeket, közéjük állította azt; és átölelve őt azt mondta nekik:
37 Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.
38 Felelt pedig neki János mondván: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni, aki nem követ bennünket; és eltiltottuk őt, mivel nem követ bennünket.
39 Jézus pedig azt mondta: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki az én nevemben erőt cselekszik, és egyhamar rosszat mondhatna rólam.
40 Mert aki nincs ellenünk, velünk van.
41 Mert aki egy pohár vizet ad innotok az én nevemben, hogy Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, el nem veszti jutalmát;
42 és aki megbotránkoztat egyet a bennem hívő kicsinyek közül, annak jobb, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.
43 És ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kézzel a gyehennára menned, az olthatatlan tűzre,
44 hol az ő férgük meg nem hal, és a tűz el nem alszik.
45 És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán bemenned az életre, mint két lábbal a gyehennára vettetned, az olthatatlan tűzre,
46 hol az ő meg nem hal, és a tűz el nem alszik.
47 És ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a tüzes gyehennára vettetned,
48 hol az ő férgük meg nem hal, és a tűz el nem alszik.
49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg; és minden áldozat sóval sózatik meg.
50 Jó a só; de ha a só sótalanná lesz, mivel sózzátok meg? Legyen bennetek só, és legyetek békésségben egymással.