1És azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy: Vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Isten országát eljönni hatalommal.
2És hat nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre külön magukat; és elváltozott előttük.
3És a ruhái ragyogókká lettek, igen fehérekké, mint a hó, amilyet kalló a földön nem tud fehéríteni.
4És megjelent nekik Illyés Mózessel, és beszélgettek Jézussal.
5És felelvén Péter, azt mondta Jézusnak: Rabbi, jó nekünk itt lenni; hát csináljunk három sátort, neked egyet és Mózesnek egyet meg Illyésnek egyet.
6Nem tudta ugyanis, mit szóljon, mert meg voltak ijedve.
7És felhő támadt, mely beárnyékolta őket; és hang jött a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, reá hallgassatok.
8És hirtelen körülnézvén, már senkit semláttak, csak egyedül Jézust magukkal.
9És amint a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak mikor az Embernek Fia halottaiból feltámadt.
10És a szót megragadták, egymás közt vitatkozván, mit tesz halottaiból feltámadni.
11És megkérdezték őt, mondván: Az írástudók azt mondják, hogy Illyésnek kell eljönni először?
12Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Igen, Illyés eljövén először, mindent helyreállít; és mint van megírva az Embernek Fia felől? Hogy sokat szenvedjen, és semmibe vétessék.
13Hanem mondom nektek, hogy Illyés el is jött, és azt tették vele, amit akartak, mint meg van írva felőle.
14És a tanítványokhoz érve, nagy sokaságot látott körülöttük; és írástudókat, velük vitatkozva.
15És tüstént meglátván őt az egész sokaság, megdöbbent, és hozzá futván köszöntötte őt.
16És megkérdezte tőlük: Min vitatkoztok velük?
17És a sokaságból felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, kiben egy néma szellem van,
18és bárhol előfogja őt, szaggatja őt; és tajtékot túr és fogait csikorgatja és megmerevedik; és mondtam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, és nem tudták.
19Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Oh hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek; meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt hozzám!
20És odavitték őt hozzá; és amint őt meglátta, a szellem tüstént megrángatta azt; és a földre esvén fetrengett tajtékot túrva.
21És megkérdezte atyját: Mennyi ideje, hogy ez történt vele? Az pedig azt mondta: Gyermeksége óta;
22és sokszor vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha tudsz valamit, segíts rajtunk, megszánván bennünket.
23Jézus pedig azt mondta neki: Igen, ha tudsz hinni; minden lehetséges a hívőnek.
24És tüstént felkiáltván a gyermek atyja, könnyek közt mondta: Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemnek!
25Látván pedig Jézus, hogy a sokaság összefut, megfenyegette a tisztátalan szellemet, mondván neki: Te néma és süket szellem, én parancsolom neked, menj ki belőle és többé bele ne menj.
26És felkiáltva és azt nagyon megrángatva, kiment, és az olyan lett, mint egy halott; úgyhogy sokan azt mondták, hogy meghalt.
27Jézus pedig kézen fogva felkeltette őt, és felállt.
28És mikor hazament, tanítványai megkérdezték őt külön: Hogy nem tudtuk mi kiűzni azt?
29És azt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjtöléssel.
30És onnét kimenvén, átmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja.
31Mert tanította tanítványait, és azt mondta nekik, hogy az Embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt, és megöletvén harmadnapon feltámad.
32Azok pedig nem értették a szót, de féltek őt megkérdezni.
33És megérkezett Kapernaumba; és mikor otthon volt, megkérdezte őket: Min tanakodtatok az úton?
34Azok pedig hallgattak; mert egymás közt azon tanakodtak az úton, ki nagyobb.
35És leülvén, hívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Aki első akar lenni, legyen legutolsó és mindenki szolgája.
36És előfogván egy gyermeket, közéjük állította azt; és átölelve őt azt mondta nekik:
37Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.
38Felelt pedig neki János mondván: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni, aki nem követ bennünket; és eltiltottuk őt, mivel nem követ bennünket.
39Jézus pedig azt mondta: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki az én nevemben erőt cselekszik, és egyhamar rosszat mondhatna rólam.
40Mert aki nincs ellenünk, velünk van.
41Mert aki egy pohár vizet ad innotok az én nevemben, hogy Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, el nem veszti jutalmát;
42és aki megbotránkoztat egyet a bennem hívő kicsinyek közül, annak jobb, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.
43És ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kézzel a gyehennára menned, az olthatatlan tűzre,
44hol az ő férgük meg nem hal, és a tűz el nem alszik.
45És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán bemenned az életre, mint két lábbal a gyehennára vettetned, az olthatatlan tűzre,
46hol az ő meg nem hal, és a tűz el nem alszik.
47És ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a tüzes gyehennára vettetned,
48hol az ő férgük meg nem hal, és a tűz el nem alszik.
49Mert mindenki tűzzel sózatik meg; és minden áldozat sóval sózatik meg.
50Jó a só; de ha a só sótalanná lesz, mivel sózzátok meg? Legyen bennetek só, és legyetek békésségben egymással.