1Azokban a napokban, mikor ismét nagy sokaság volt, és nem volt nekik mit enni, magához szólította Jézus tanítványait, és azt mondta nekik:
2Sajnálom a sokaságot; mert már három napja velem vannak, és nincs mit egyenek,
3és ha elbocsátom őket étlen haza, kidőlnek az úton; mert közülük némelyek messziről jöttek.
4És feleltek neki tanítványai: Honnan tudná valaki ezeket itt kenyérrel jól tartani a pusztaságban?
5És megkérdezte őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét.
6Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre. És vévén a hét kenyeret, hálát adva megtörte és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel; és felszolgálták a sokaságnak.
7Volt egy kevés haluk is; és hálát adva mondta, hogy azt is szolgálják fel.
8Ettek pedig és megelégedtek; és hét kosár maradék darabot szedtek fel.
9Voltak pedig, akik ettek, mintegy négyezeren; és elbocsátotta őket.
10És tüstént a hajóba szállván tanítványaival, elment Dalmanuta vidékeire.
11És kijöttek a farizeusok, és vitázni kezdtek vele, jelt kérvén tőle az égből, kísértve őt.
12És felfohászkodván Szellemében, azt mondta: Mit keres ez a nemzedék jelt? Bizony mondom nektek: Nem adatik ennek a nemzedéknek jel!
13És otthagyván őket, ismét a hajóba szállva, elment a túlsó partra.
14És elfelejtettek kenyereket vinni, és kenyér, egyen kívül, nem volt velük a hajóban.
15És azt parancsolta nekik, mondván: Meglássátok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.
16És tanakodtak egymás közt, azt mondván: Nincsenek velünk kenyerek!
17És észrevévén Jézus, azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy kenyerek nincsenek veletek? Még nem eszméltek és nem értitek; még meg van keményedve a szívetek?
18Szemeitek lévén nem láttok; és füleitek lévén nem hallotok; és nem emlékeztek?
19Mikor az öt kenyeret megtörtem az ötezerekre, hány tele kosár törmeléket szedtetek fel? Azt mondták neki: Tizenkettőt.
20Mikor pedig a hetet a négyezerekre, hány tele kosár törmeléket szedtetek fel? Azok pedig azt mondták: Hetet.
21És azt mondta nekik: Még nem értitek?
22És elment Bethsaidába; és egy vakot vittek hozzá, és kérték őt, hogy illesse azt.
23És megfogván a vak kezét, kivezette őt a falun kívül; és szemeibe köpvén, kezeit rátéve megkérdezte őt, lát-e valamit?
24És felpillantván, azt mondta: Látom az embereket, mert mint a fákat látom a járókelőket.
25Azután megint rátette kezeit a szemeire és felpillantatott vele; és helyreállt, és meglátott világosan mindenkit.
26És elküldte őt haza, mondván: Se a faluba be ne menj, se ne szólj senkinek a faluban.
27És kiment Jézus és tanítványai Filep Cézáreájának falvaiba; és az úton megkérdezte tanítványait, mondván nekik: Kinek mondanak engem az emberek?
28Azok pedig feleltek: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illyésnek; mások pedig egynek a próféták közül.
29Erre ő azt mondta nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Te vagy a Krisztus.
30És megfenyegette őket, hogy senkinek ne beszéljenek róla.
31És kezdte őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvedni és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megölettetni és harmadnapra feltámadni.
32És nyíltan kimondta a szót. És magához vonván őt Péter, feddeni kezdte őt.
33Ő pedig megfordulva és tanítványaira nézve megfeddte Pétert, mondván: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten dolgaival gondolsz, hanem az emberekéivel.
34És magához szólítván a sokaságot tanítványaival együtt, azt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
35Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem és az evangéliumért, az megmenti azt.
36Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, és elveszíti lelkét?
37Vagy mit adhat az ember lelkéért cserébe?
38Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet ebben a hitehagyott és bűnös nemzedékben, az Embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.