Mark 8
1 Azokban a napokban, mikor ismét nagy sokaság volt, és nem volt nekik mit enni, magához szólította Jézus tanítványait, és azt mondta nekik:
2 Sajnálom a sokaságot; mert már három napja velem vannak, és nincs mit egyenek,
3 és ha elbocsátom őket étlen haza, kidőlnek az úton; mert közülük némelyek messziről jöttek.
4 És feleltek neki tanítványai: Honnan tudná valaki ezeket itt kenyérrel jól tartani a pusztaságban?
5 És megkérdezte őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét.
6 Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre. És vévén a hét kenyeret, hálát adva megtörte és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel; és felszolgálták a sokaságnak.
7 Volt egy kevés haluk is; és hálát adva mondta, hogy azt is szolgálják fel.
8 Ettek pedig és megelégedtek; és hét kosár maradék darabot szedtek fel.
9 Voltak pedig, akik ettek, mintegy négyezeren; és elbocsátotta őket.
10 És tüstént a hajóba szállván tanítványaival, elment Dalmanuta vidékeire.
11 És kijöttek a farizeusok, és vitázni kezdtek vele, jelt kérvén tőle az égből, kísértve őt.
12 És felfohászkodván Szellemében, azt mondta: Mit keres ez a nemzedék jelt? Bizony mondom nektek: Nem adatik ennek a nemzedéknek jel!
13 És otthagyván őket, ismét a hajóba szállva, elment a túlsó partra.
14 És elfelejtettek kenyereket vinni, és kenyér, egyen kívül, nem volt velük a hajóban.
15 És azt parancsolta nekik, mondván: Meglássátok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.
16 És tanakodtak egymás közt, azt mondván: Nincsenek velünk kenyerek!
17 És észrevévén Jézus, azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy kenyerek nincsenek veletek? Még nem eszméltek és nem értitek; még meg van keményedve a szívetek?
18 Szemeitek lévén nem láttok; és füleitek lévén nem hallotok; és nem emlékeztek?
19 Mikor az öt kenyeret megtörtem az ötezerekre, hány tele kosár törmeléket szedtetek fel? Azt mondták neki: Tizenkettőt.
20 Mikor pedig a hetet a négyezerekre, hány tele kosár törmeléket szedtetek fel? Azok pedig azt mondták: Hetet.
21 És azt mondta nekik: Még nem értitek?
22 És elment Bethsaidába; és egy vakot vittek hozzá, és kérték őt, hogy illesse azt.
23 És megfogván a vak kezét, kivezette őt a falun kívül; és szemeibe köpvén, kezeit rátéve megkérdezte őt, lát-e valamit?
24 És felpillantván, azt mondta: Látom az embereket, mert mint a fákat látom a járókelőket.
25 Azután megint rátette kezeit a szemeire és felpillantatott vele; és helyreállt, és meglátott világosan mindenkit.
26 És elküldte őt haza, mondván: Se a faluba be ne menj, se ne szólj senkinek a faluban.
27 És kiment Jézus és tanítványai Filep Cézáreájának falvaiba; és az úton megkérdezte tanítványait, mondván nekik: Kinek mondanak engem az emberek?
28 Azok pedig feleltek: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illyésnek; mások pedig egynek a próféták közül.
29 Erre ő azt mondta nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Te vagy a Krisztus.
30 És megfenyegette őket, hogy senkinek ne beszéljenek róla.
31 És kezdte őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvedni és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megölettetni és harmadnapra feltámadni.
32 És nyíltan kimondta a szót. És magához vonván őt Péter, feddeni kezdte őt.
33 Ő pedig megfordulva és tanítványaira nézve megfeddte Pétert, mondván: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten dolgaival gondolsz, hanem az emberekéivel.
34 És magához szólítván a sokaságot tanítványaival együtt, azt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
35 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem és az evangéliumért, az megmenti azt.
36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, és elveszíti lelkét?
37 Vagy mit adhat az ember lelkéért cserébe?
38 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet ebben a hitehagyott és bűnös nemzedékben, az Embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.