1És hozzá gyülekeztek a farizeusok és némely Jeruzsálemből jött írástudók,
2és látván némely tanítványát „közönséges\, azaz mosdatlan kezekkel enni a kenyeret, feddődtek.
3Mert a farizeusok és a többi zsidók nem Észnek, ha ököllel meg nem mosták kezeiket, megtartván a vének hagyományát
4piac után, ha le nem mosakodnak, nem Észnek; és sok egyéb van, minek megtartását átvették, poharak, korsók, rézedények és ágyak lemosását.
5Azután megkérdezték őt a farizeusok és az írástudók: Miért nem járnak tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem mosdatlan kezekkel eszik a kenyeret?
6Ő pedig azt mondta nekik: Szépen prófétált Jesaja rólatok képmutatókról, mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, szívük pedig messze távol van tőlem.
7Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt.
8Mert elhagyván az Isten parancsolatát, emberek hagyományához ragaszkodtok, korsók és poharak lemosásához; és sok más ilyen hasonlót cselekesztek.
9És azt mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat tartsátok meg.
10Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
11Ti pedig azt mondjátok: Mondhatja az ember atyjának vagy anyjának: Korbán, azaz áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél:
12és többet már nem engedtek neki tenni atyjáért vagy anyjáért,
13érvénytelenné tévén az Isten szavát a ti hagyományotokkal, melyet tanítottatok; és sok ilyen hasonlót tesztek.
14És magához szólítván az egész sokaságot, azt mondta nekik: Hallgassatok rám mind, és értsétek meg!
15Semmi sincs, ami az emberen kívülről menvén belé, közönségessé tehetné őt; hanem amik kijönnek belőle, azok amik közönségessé teszik az embert.
16Akinek van füle hallani, hallja.
17És mikor a sokaságból bement a házba, megkérdezték őt tanítványai a példázat felől.
18És azt mondta nekik: Ti is ily értelmetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, semmi nem teheti őt közönségessé?
19Mert nem a szívébe megy, hanem a hasába; és kimegy az árnyékszékbe, kitisztítva minden ételt.
20De azt mondta: Ami az emberből kijön, az teszi közönségessé az embert.
21Mert belülről, az emberek szívéből jönnek ki a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22lopások, telhetetlenségek, rosszaságok, csalárdság, kicsapongás, gonosz szem, káromkodás, kevélység, bolondság.
23Mindezek a gonosz dolgok belülről jönnek ki, és közönségessé teszik az embert.
24És onnét felkelvén, elment Tírusz és Szidón vidékeire; és bemenvén a házba, nem akarta, hogy valaki megtudja.
25És nem maradhatott titokban, mert hallván róla egy asszony, akinek a kisleányában tisztátlan szellem volt, odamenvén, leborult lábai elé.
26Az asszony pedig hellén volt, sziroföníciai nemzet, és azt kérte tőle, hogy az ördögöt űzze ki a leányából.
27Jézus pedig azt mondta neki: Hadd elégíttessenek meg először a gyermekek; mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
28Az pedig felelt és azt mondta neki: Igen, Uram, de az ebek is az asztal alatt Észnek a gyermekek morzsáiból.
29És azt mondta neki: Ezért a szóért eredj el; kiment az ördög a leányodból.
30És hazamenvén úgy találta, hogy az ördög kiment, és a leány az ágyon feküdt.
31És mikor ismét kiment Tírusz és Szidón vidékeiről, Galilea tengeréhez ment, a Tízváros határain keresztül.
32És vittek neki egy nehéz beszédű süketet, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.
33És magával vivén azt a sokaságtól külön, füleibe bocsátotta ujjait, és köpvén, érintette nyelvét,
34és az égre tekintve fohászkodott, és azt mondta neki: Effatha, azaz: Nyílj meg!
35És tüstént megnyíltak annak fülei; és megoldatott nyelve kötele, és helyesen beszélt.
36És megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják; de mennél inkább parancsolta, annál inkább hirdették.
37És felette igen elálmélkodtak, mondván: Mindent helyesen cselekedett: süketeket is hallókká tesz, némákat is beszélőkké.