Mark 7
1 És hozzá gyülekeztek a farizeusok és némely Jeruzsálemből jött írástudók,
2 és látván némely tanítványát „közönséges\, azaz mosdatlan kezekkel enni a kenyeret, feddődtek.
3 Mert a farizeusok és a többi zsidók nem Észnek, ha ököllel meg nem mosták kezeiket, megtartván a vének hagyományát
4 piac után, ha le nem mosakodnak, nem Észnek; és sok egyéb van, minek megtartását átvették, poharak, korsók, rézedények és ágyak lemosását.
5 Azután megkérdezték őt a farizeusok és az írástudók: Miért nem járnak tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem mosdatlan kezekkel eszik a kenyeret?
6 Ő pedig azt mondta nekik: Szépen prófétált Jesaja rólatok képmutatókról, mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, szívük pedig messze távol van tőlem.
7 Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt.
8 Mert elhagyván az Isten parancsolatát, emberek hagyományához ragaszkodtok, korsók és poharak lemosásához; és sok más ilyen hasonlót cselekesztek.
9 És azt mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat tartsátok meg.
10 Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
11 Ti pedig azt mondjátok: Mondhatja az ember atyjának vagy anyjának: Korbán, azaz áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél:
12 és többet már nem engedtek neki tenni atyjáért vagy anyjáért,
13 érvénytelenné tévén az Isten szavát a ti hagyományotokkal, melyet tanítottatok; és sok ilyen hasonlót tesztek.
14 És magához szólítván az egész sokaságot, azt mondta nekik: Hallgassatok rám mind, és értsétek meg!
15 Semmi sincs, ami az emberen kívülről menvén belé, közönségessé tehetné őt; hanem amik kijönnek belőle, azok amik közönségessé teszik az embert.
16 Akinek van füle hallani, hallja.
17 És mikor a sokaságból bement a házba, megkérdezték őt tanítványai a példázat felől.
18 És azt mondta nekik: Ti is ily értelmetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, semmi nem teheti őt közönségessé?
19 Mert nem a szívébe megy, hanem a hasába; és kimegy az árnyékszékbe, kitisztítva minden ételt.
20 De azt mondta: Ami az emberből kijön, az teszi közönségessé az embert.
21 Mert belülről, az emberek szívéből jönnek ki a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22 lopások, telhetetlenségek, rosszaságok, csalárdság, kicsapongás, gonosz szem, káromkodás, kevélység, bolondság.
23 Mindezek a gonosz dolgok belülről jönnek ki, és közönségessé teszik az embert.
24 És onnét felkelvén, elment Tírusz és Szidón vidékeire; és bemenvén a házba, nem akarta, hogy valaki megtudja.
25 És nem maradhatott titokban, mert hallván róla egy asszony, akinek a kisleányában tisztátlan szellem volt, odamenvén, leborult lábai elé.
26 Az asszony pedig hellén volt, sziroföníciai nemzet, és azt kérte tőle, hogy az ördögöt űzze ki a leányából.
27 Jézus pedig azt mondta neki: Hadd elégíttessenek meg először a gyermekek; mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
28 Az pedig felelt és azt mondta neki: Igen, Uram, de az ebek is az asztal alatt Észnek a gyermekek morzsáiból.
29 És azt mondta neki: Ezért a szóért eredj el; kiment az ördög a leányodból.
30 És hazamenvén úgy találta, hogy az ördög kiment, és a leány az ágyon feküdt.
31 És mikor ismét kiment Tírusz és Szidón vidékeiről, Galilea tengeréhez ment, a Tízváros határain keresztül.
32 És vittek neki egy nehéz beszédű süketet, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.
33 És magával vivén azt a sokaságtól külön, füleibe bocsátotta ujjait, és köpvén, érintette nyelvét,
34 és az égre tekintve fohászkodott, és azt mondta neki: Effatha, azaz: Nyílj meg!
35 És tüstént megnyíltak annak fülei; és megoldatott nyelve kötele, és helyesen beszélt.
36 És megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják; de mennél inkább parancsolta, annál inkább hirdették.
37 És felette igen elálmélkodtak, mondván: Mindent helyesen cselekedett: süketeket is hallókká tesz, némákat is beszélőkké.