Mark 6
1 És onnét kijött és elment hazájába; és tanítványai követték őt.
2 És mikor szombat lett, kezdett a zsinagógában tanítani; és sokan, akik hallgatták, megütődtek, mondván: Honnét vannak ezek ebben? És mi ez a bölcsesség, mely ennek adatott, hogy ily nagy erők is lesznek kezei által?
3 Nem ez-e az az ács, Mária fia, Jakabnak pedig és Jósénak és Júdásnak és Simonnak fivére; és nem itt vannak-e nővérei nálunk? És megbotránkoztak benne.
4 És azt mondta nekik Jézus: Próféta nincs tisztesség nélkül, csak a saját hazájában, rokonai között és saját házában.
5 És nem tudott ott semmiféle erőt cselekedni; csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk tévén kezeit.
6 És csodálkozott hitetlenségükön; és körüljárta a falvakat kereken, tanítván.
7 És magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket elküldeni kettőnként; és teljhatalmat adott nekik a tisztátlan szellemeken.
8 És megparancsolta nekik, hogy útra semmit ne vigyenek, csak egy botot. Se útitáskát, se kenyeret, se az övükbe pénzt,
9 hanem zsólyákat kötve fel; és ne öltsenek magukra két ruhát.
10 És azt mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok, míg tovább nem mentek onnét.
11 És akik nem fogadnak el és nem hallgatnak titeket, onnét menjetek ki, és rázzátok le a port, mely lábaitok alatt van, bizonyságul nekik. Bizony mondom nektek, könnyebb lesz Szodomának vagy Gomorának az ítélet napján, mint annak a városnak.
12 És kimenvén, prédikálták, hogy térjenek meg;
13 és sok ördögöt kiűztek, és sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14 És meghallotta Heródes király, mert ismertté lett az ő neve, és azt mondták, hogy Keresztelő János feltámadt halottaiból, és azért működnek az erők benne.
15 Mások azt mondták, hogy Illyés; mások pedig azt mondták, hogy próféta, mint egy a próféták közül.
16 Heródes pedig, mikor hallotta, azt mondta: Amely Jánost én lefejeztettem, ez az, az támadt fel halottaiból.
17 Mert ez a Heródes küldött el és fogatta meg Jánost, és kötöztette meg a börtönben Heródiás miatt, testvérének, Filepnek felesége miatt; (mert azt vette el. [Lk 9-7]
18 Azt mondta ugyanis János Heródesnek: Nem szabad neked testvéred feleségét bírnod). [16]
19 Heródiás pedig ólálkodott rá, és meg akarta őt ölni. (És nem tudta,
20 mert Heródes félt Jánostól, tudva, hogy igaz és szent ember, és őrizte őt; és reá hallgatva sokat tett, és örömest hallgatta őt.)
21 És mikor volt egy alkalmas nap, mikor Heródes születése napján lakomát rendezett főnemeseinek és Galilea főtisztjeinek és előkelőinek,
22 és mikor az ő (a Heródiás) leánya bement és táncolt, és tetszett Heródesnek és a vendégeknek; azt mondta a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked!
23 És megesküdött neki: Amit kérsz tőlem, megadom neked, országom feléig!
24 Az pedig kimenvén, azt mondta anyjának: Mit kérjek? Az pedig azt mondta: A Keresztelő János fejét.
25 És bemenvén tüstént sietséggel a királyhoz, megkérte: Akarom, hogy add nekem rögtön egy tálon a Keresztelő János fejét.
26 És bár nagyon szomorú lett a király, az eskü miatt és az asztaltársaság miatt nem akarta őt cserbenhagyni.
27 És tüstént elküldvén a király egy parancsőrt, elrendelte, hogy hozzák el a fejét.
28 Az pedig elmenvén, lefejezte őt a börtönben, és elhozta a fejét egy tálon, és a leánynak adta azt; és a leány az ő anyjának adta azt.
29 S mikor tanítványai meghallották, eljöttek és elvitték holttestét, és sírba tették azt.
30 És összegyülekeztek az apostolok Jézushoz, és elbeszéltek neki mindent, amit tettek és amit tanítottak.
31 És azt mondta nekik: Jertek el ti magatok külön egy puszta helyre; és pihenjetek egy keveset. (Mert sokan voltak a jövők és a menők, és még enni sem volt idejük.)
32 És elmentek egy puszta helyre a hajóval külön.
33 De látta őket elmenni a sokaság, és megismerték őt sokan, és gyalog minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket, és összejöttek hozzá.
34 És amint kiszállt, nagy sokaságot látott Jézus, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok; és elkezdte őket tanítani sokra.
35 És mikor már sok lett az óra, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták: Puszta ez a hely, és már sok az óra,
36 bocsásd el őket, hogy elmenvén a környékbeli majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs nekik mit egyenek.
37 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Adjatok ti nekik enni. És azt mondták neki: Elmenvén vegyünk kétszáz dénárért kenyeret és adjunk nekik enni?
38 Ő pedig azt mondta nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És megtudván azt mondták: Öt, és két halunk.
39 És elrendelte nekik, hogy ültessenek le mindenkit asztaltársaságokba a zöld pázsitra.
40 Mikor letelepedtek csoportonként százával és ötvenével,
41 vévén az öt kenyeret és a két halat, égre tekintve hálát adott; és megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel nekik. A két halat is elosztotta mindenkinek,
42 és ettek mindnyájan, és jóllaktak.
43 És felszedtek tizenkét tele kosár törmeléket, a halakból is.
44 És akik a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren voltak férfiak.
45 És tüstént kényszerítette tanítványait a hajóba szállni, és előre átmenni a túlsó partra Bethsaidába, míg ő elbocsátja a sokaságot.
46 És miután elbúcsúzott tőlük, elment a hegyre imádkozni.
47 És mire este lett, a hajó a tenger közepén volt, és ő egyedül a szárazföldön.
48 Mikor látta őket az evezéssel kínlódni, mert a szél velük ellenkező volt, a negyedik éjjeli őrváltáskor hozzájuk ment a tengeren járva, és el akart mellettük menni.
49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak,
50 mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. És tüstént megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
51 És felszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; és felette igen elálmélkodtak magukban, és csodálkoztak.
52 Mert nem értettek a kenyerekből; mert meg volt keményedve a szívük.
53 És miután átkeltek a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.
54 És amint kiszálltak a hajóból, tüstént megismervén őt,
55 körülfutva azt az egész környéket, kezdték a betegeket hordágyakon körülhordozni, ahol hallották, hogy ő van.
56 És ahova csak bement falvakba vagy városokba vagy majorokba, a piacokon letették a betegeket, és kérték őt, hogy bár a ruhája szegélyét illethessék; és akik csak illették azt, meggyógyultak.