1És onnét kijött és elment hazájába; és tanítványai követték őt.
2És mikor szombat lett, kezdett a zsinagógában tanítani; és sokan, akik hallgatták, megütődtek, mondván: Honnét vannak ezek ebben? És mi ez a bölcsesség, mely ennek adatott, hogy ily nagy erők is lesznek kezei által?
3Nem ez-e az az ács, Mária fia, Jakabnak pedig és Jósénak és Júdásnak és Simonnak fivére; és nem itt vannak-e nővérei nálunk? És megbotránkoztak benne.
4És azt mondta nekik Jézus: Próféta nincs tisztesség nélkül, csak a saját hazájában, rokonai között és saját házában.
5És nem tudott ott semmiféle erőt cselekedni; csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk tévén kezeit.
6És csodálkozott hitetlenségükön; és körüljárta a falvakat kereken, tanítván.
7És magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket elküldeni kettőnként; és teljhatalmat adott nekik a tisztátlan szellemeken.
8És megparancsolta nekik, hogy útra semmit ne vigyenek, csak egy botot. Se útitáskát, se kenyeret, se az övükbe pénzt,
9hanem zsólyákat kötve fel; és ne öltsenek magukra két ruhát.
10És azt mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok, míg tovább nem mentek onnét.
11És akik nem fogadnak el és nem hallgatnak titeket, onnét menjetek ki, és rázzátok le a port, mely lábaitok alatt van, bizonyságul nekik. Bizony mondom nektek, könnyebb lesz Szodomának vagy Gomorának az ítélet napján, mint annak a városnak.
12És kimenvén, prédikálták, hogy térjenek meg;
13és sok ördögöt kiűztek, és sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14És meghallotta Heródes király, mert ismertté lett az ő neve, és azt mondták, hogy Keresztelő János feltámadt halottaiból, és azért működnek az erők benne.
15Mások azt mondták, hogy Illyés; mások pedig azt mondták, hogy próféta, mint egy a próféták közül.
16Heródes pedig, mikor hallotta, azt mondta: Amely Jánost én lefejeztettem, ez az, az támadt fel halottaiból.
17Mert ez a Heródes küldött el és fogatta meg Jánost, és kötöztette meg a börtönben Heródiás miatt, testvérének, Filepnek felesége miatt; (mert azt vette el. [Lk 9-7]
18Azt mondta ugyanis János Heródesnek: Nem szabad neked testvéred feleségét bírnod). [16]
19Heródiás pedig ólálkodott rá, és meg akarta őt ölni. (És nem tudta,
20mert Heródes félt Jánostól, tudva, hogy igaz és szent ember, és őrizte őt; és reá hallgatva sokat tett, és örömest hallgatta őt.)
21És mikor volt egy alkalmas nap, mikor Heródes születése napján lakomát rendezett főnemeseinek és Galilea főtisztjeinek és előkelőinek,
22és mikor az ő (a Heródiás) leánya bement és táncolt, és tetszett Heródesnek és a vendégeknek; azt mondta a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked!
23És megesküdött neki: Amit kérsz tőlem, megadom neked, országom feléig!
24Az pedig kimenvén, azt mondta anyjának: Mit kérjek? Az pedig azt mondta: A Keresztelő János fejét.
25És bemenvén tüstént sietséggel a királyhoz, megkérte: Akarom, hogy add nekem rögtön egy tálon a Keresztelő János fejét.
26És bár nagyon szomorú lett a király, az eskü miatt és az asztaltársaság miatt nem akarta őt cserbenhagyni.
27És tüstént elküldvén a király egy parancsőrt, elrendelte, hogy hozzák el a fejét.
28Az pedig elmenvén, lefejezte őt a börtönben, és elhozta a fejét egy tálon, és a leánynak adta azt; és a leány az ő anyjának adta azt.
29S mikor tanítványai meghallották, eljöttek és elvitték holttestét, és sírba tették azt.
30És összegyülekeztek az apostolok Jézushoz, és elbeszéltek neki mindent, amit tettek és amit tanítottak.
31És azt mondta nekik: Jertek el ti magatok külön egy puszta helyre; és pihenjetek egy keveset. (Mert sokan voltak a jövők és a menők, és még enni sem volt idejük.)
32És elmentek egy puszta helyre a hajóval külön.
33De látta őket elmenni a sokaság, és megismerték őt sokan, és gyalog minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket, és összejöttek hozzá.
34És amint kiszállt, nagy sokaságot látott Jézus, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok; és elkezdte őket tanítani sokra.
35És mikor már sok lett az óra, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták: Puszta ez a hely, és már sok az óra,
36bocsásd el őket, hogy elmenvén a környékbeli majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs nekik mit egyenek.
37Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Adjatok ti nekik enni. És azt mondták neki: Elmenvén vegyünk kétszáz dénárért kenyeret és adjunk nekik enni?
38Ő pedig azt mondta nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És megtudván azt mondták: Öt, és két halunk.
39És elrendelte nekik, hogy ültessenek le mindenkit asztaltársaságokba a zöld pázsitra.
40Mikor letelepedtek csoportonként százával és ötvenével,
41vévén az öt kenyeret és a két halat, égre tekintve hálát adott; és megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel nekik. A két halat is elosztotta mindenkinek,
42és ettek mindnyájan, és jóllaktak.
43És felszedtek tizenkét tele kosár törmeléket, a halakból is.
44És akik a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren voltak férfiak.
45És tüstént kényszerítette tanítványait a hajóba szállni, és előre átmenni a túlsó partra Bethsaidába, míg ő elbocsátja a sokaságot.
46És miután elbúcsúzott tőlük, elment a hegyre imádkozni.
47És mire este lett, a hajó a tenger közepén volt, és ő egyedül a szárazföldön.
48Mikor látta őket az evezéssel kínlódni, mert a szél velük ellenkező volt, a negyedik éjjeli őrváltáskor hozzájuk ment a tengeren járva, és el akart mellettük menni.
49Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak,
50mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. És tüstént megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
51És felszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; és felette igen elálmélkodtak magukban, és csodálkoztak.
52Mert nem értettek a kenyerekből; mert meg volt keményedve a szívük.
53És miután átkeltek a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.
54És amint kiszálltak a hajóból, tüstént megismervén őt,
55körülfutva azt az egész környéket, kezdték a betegeket hordágyakon körülhordozni, ahol hallották, hogy ő van.
56És ahova csak bement falvakba vagy városokba vagy majorokba, a piacokon letették a betegeket, és kérték őt, hogy bár a ruhája szegélyét illethessék; és akik csak illették azt, meggyógyultak.