1Mikor megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak vidékére,
2amint ő kiszállt a hajóból, tüstént elébe ment a sírokból egy ember, akiben tisztátlan szellem volt.
3Ki a sírboltokban tartotta lakását; és láncokkal sem bírta senki megkötözni:
4mert sokszor meg volt kötve békókkal és láncokkal; de leszakadoztak róla a láncok, és a békók szétmorzsolódtak, és senki sem tudta őt megfékezni.
5És folyton, éjjel és nappal a hegyekben és a sírokban volt, ordítozva és magát kövekkel vagdosva.
6Mikor pedig Jézust messziről meglátta, odafutott és leborult előtte.
7És felkiáltva nagy hangon azt mondta: Mi közöm hozzád Jézus, magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!
8(Azt mondta ugyanis neki: Eredj ki, te tisztátlan szellem, ebből az emberből!)
9És megkérdezte azt: Mi a neved? És azt felelte, mondván: Sereg az én nevem, mert sokan vagyunk.
10És igen kérte őt, hogy ne küldje őket a vidéken kívül.
11De volt ott a hegyen egy nagy legelésző sertésnyáj;
12És mindnyájan kérték őt az ördögök, mondván: Küldj minket a sertésekbe, hogy azokba menjünk.
13És tüstént megengedte nekik Jézus. És kijővén a tisztátlan szellemek, bementek a sertésekbe; és lerohant a nyáj a meredeken a tengerbe; voltak pedig mintegy kétezeren; és belefulladtak a tengerbe.
14Akik pedig a sertéseket legeltették, elfutottak, és hírt adtak a városba és a földekre. És kijöttek megnézni, mi az, ami történt;
15és mikor Jézushoz érkeztek, és látták, hogy az ördöngös ott ül, és fel van öltözve és józan az, akiben a sereg volt, megfélemlettek.
16Mikor aztán elbeszélték nekik, akik látták, mi történt az ördöngössel (és a sertésekről is):
17kezdték őt kérni, hogy menjen el határaikból.
18És amint beszállt a hajóba, a volt ördöngös arra kérte őt, hogy vele lehessen.
19De nem engedte őt, hanem azt mondta neki: Eredj haza a tieidhez, és azoknak hirdesd, mily nagy dolgokat tett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad.
20És elment és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, mily nagy dolgokat tett vele Jézus, és mindnyájan csodálkoztak.
21És amikor átment Jézus a hajón ismét a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá, és ő a tengernél volt.
22És egyszerre jött az egyik zsinagógafő, név szerint Jairus, és amint őt meglátta, lábaihoz borult neki.
23És nagyon kérte őt, mondván: Kisleányom halálán van; oh hogy jer, és tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!
24És elment vele; és nagy sokaság követte őt, és összeszorították őt.
25És egy tizenkét éve vérfolyásban levő asszony;
26aki sokat szenvedett sok orvostól, és mindenét elköltötte, amije volt, és semmi hasznát nem vette, hanem inkább rosszabbra fordult;
27hallván Jézus felől, eljött a sokaságba hátulról, és érintette ruháját,
28mert azt gondolta: Ha csak ruháit érintem is, meggyógyulok.
29És tüstént kiszáradt vérének forrása; és észrevette testén, hogy kigyógyult csapásából.
30Jézus is tüstént észrevévén magán, hogy erő áradt ki belőle, megfordulva a sokaságban azt mondta: Ki érintette ruháimat?
31És azt mondták neki tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérded: Ki érintett engem?
32És körülnézett, hogy lássa, aki ezt tette.
33Az asszony pedig félve és reszketve, tudván, hogy mi történt vele, előjött és leborult előtte, és megmondta neki a teljes igazságot.
34Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békével, és légy egészséges csapásodtól.
35Még ő beszélt, mikor jöttek a zsinagógafőtől, mondván: Leányod meghalt, mit fárasztod tovább a Mestert?
36Jézus pedig tüstént, amint hallotta a mondott szót, azt mondta a zsinagógafőnek: Ne félj, csak higgy!
37És nem engedett senkit magával menni, csak Pétert és Jakabot, és Jánost, a Jakab testvérét.
38És mikor megérkezett a zsinagógafő házához és látta a nagy zűrzavart, a sírókat és jajgatókat,
39bemenvén azt mondta nekik: Mit zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem aluszik!
40És kinevették őt. Ő pedig kiküldvén mindenkit, maga mellé vette a gyermek atyját és anyját és a vele levőket, és bement, ahol a gyermek feküdt.
41És megfogván a gyermek kezét, azt mondta neki: Tálita kúm; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, neked mondom, kelj fel!
42És tüstént felkelt a leányka és járt, mert tizenkét evés volt; és elálmélkodtak nagy álmélkodással.
43Aztán nagyon megparancsolta, hogy senki meg ne tudja ezt; és azt mondta, hogy adjanak neki enni.