Bible

1 Mikor megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak vidékére, 2 amint ő kiszállt a hajóból, tüstént elébe ment a sírokból egy ember, akiben tisztátlan szellem volt. 3 Ki a sírboltokban tartotta lakását; és láncokkal sem bírta senki megkötözni: 4 mert sokszor meg volt kötve békókkal és láncokkal; de leszakadoztak róla a láncok, és a békók szétmorzsolódtak, és senki sem tudta őt megfékezni. 5 És folyton, éjjel és nappal a hegyekben és a sírokban volt, ordítozva és magát kövekkel vagdosva. 6 Mikor pedig Jézust messziről meglátta, odafutott és leborult előtte. 7 És felkiáltva nagy hangon azt mondta: Mi közöm hozzád Jézus, magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem! 8 (Azt mondta ugyanis neki: Eredj ki, te tisztátlan szellem, ebből az emberből!) 9 És megkérdezte azt: Mi a neved? És azt felelte, mondván: Sereg az én nevem, mert sokan vagyunk. 10 És igen kérte őt, hogy ne küldje őket a vidéken kívül. 11 De volt ott a hegyen egy nagy legelésző sertésnyáj; 12 És mindnyájan kérték őt az ördögök, mondván: Küldj minket a sertésekbe, hogy azokba menjünk. 13 És tüstént megengedte nekik Jézus. És kijővén a tisztátlan szellemek, bementek a sertésekbe; és lerohant a nyáj a meredeken a tengerbe; voltak pedig mintegy kétezeren; és belefulladtak a tengerbe. 14 Akik pedig a sertéseket legeltették, elfutottak, és hírt adtak a városba és a földekre. És kijöttek megnézni, mi az, ami történt; 15 és mikor Jézushoz érkeztek, és látták, hogy az ördöngös ott ül, és fel van öltözve és józan az, akiben a sereg volt, megfélemlettek. 16 Mikor aztán elbeszélték nekik, akik látták, mi történt az ördöngössel (és a sertésekről is): 17 kezdték őt kérni, hogy menjen el határaikból. 18 És amint beszállt a hajóba, a volt ördöngös arra kérte őt, hogy vele lehessen. 19 De nem engedte őt, hanem azt mondta neki: Eredj haza a tieidhez, és azoknak hirdesd, mily nagy dolgokat tett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad. 20 És elment és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, mily nagy dolgokat tett vele Jézus, és mindnyájan csodálkoztak. 21 És amikor átment Jézus a hajón ismét a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá, és ő a tengernél volt. 22 És egyszerre jött az egyik zsinagógafő, név szerint Jairus, és amint őt meglátta, lábaihoz borult neki. 23 És nagyon kérte őt, mondván: Kisleányom halálán van; oh hogy jer, és tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! 24 És elment vele; és nagy sokaság követte őt, és összeszorították őt. 25 És egy tizenkét éve vérfolyásban levő asszony; 26 aki sokat szenvedett sok orvostól, és mindenét elköltötte, amije volt, és semmi hasznát nem vette, hanem inkább rosszabbra fordult; 27 hallván Jézus felől, eljött a sokaságba hátulról, és érintette ruháját, 28 mert azt gondolta: Ha csak ruháit érintem is, meggyógyulok. 29 És tüstént kiszáradt vérének forrása; és észrevette testén, hogy kigyógyult csapásából. 30 Jézus is tüstént észrevévén magán, hogy erő áradt ki belőle, megfordulva a sokaságban azt mondta: Ki érintette ruháimat? 31 És azt mondták neki tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérded: Ki érintett engem? 32 És körülnézett, hogy lássa, aki ezt tette. 33 Az asszony pedig félve és reszketve, tudván, hogy mi történt vele, előjött és leborult előtte, és megmondta neki a teljes igazságot. 34 Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békével, és légy egészséges csapásodtól. 35 Még ő beszélt, mikor jöttek a zsinagógafőtől, mondván: Leányod meghalt, mit fárasztod tovább a Mestert? 36 Jézus pedig tüstént, amint hallotta a mondott szót, azt mondta a zsinagógafőnek: Ne félj, csak higgy! 37 És nem engedett senkit magával menni, csak Pétert és Jakabot, és Jánost, a Jakab testvérét. 38 És mikor megérkezett a zsinagógafő házához és látta a nagy zűrzavart, a sírókat és jajgatókat, 39 bemenvén azt mondta nekik: Mit zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem aluszik! 40 És kinevették őt. Ő pedig kiküldvén mindenkit, maga mellé vette a gyermek atyját és anyját és a vele levőket, és bement, ahol a gyermek feküdt. 41 És megfogván a gyermek kezét, azt mondta neki: Tálita kúm; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, neked mondom, kelj fel! 42 És tüstént felkelt a leányka és járt, mert tizenkét evés volt; és elálmélkodtak nagy álmélkodással. 43 Aztán nagyon megparancsolta, hogy senki meg ne tudja ezt; és azt mondta, hogy adjanak neki enni.