Mark 4
1 És ismét a tenger mellett kezdett tanítani; és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá; úgyhogy ő a hajóba szállva a tengeren ült le; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön volt.
2 És sokra tanította őket példázatokban, és azt mondta nekik tanításában:
3 Halljátok: íme a magvető kiment vetni.
4 És történt vetés közben, némely az útfélre esett; és jöttek a madarak, és felették azt.
5 Más meg a kövesre esett, ahol nem volt sok földje; és tüstént kikelt, mert nem volt mélyen a földben:
6 de mikor a nap felkelt, lesült, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7 És más a tövisek közé esett; és felnövekedtek a tövisek, és megfojtották azt, és gyümölcsöt nem adott.
8 De némely a jó földbe esett és adott gyümölcsöt, miután kikelt és megnőtt; és hozott egy harmincat és egy hatvanat és egy százat.
9 És azt mondta nekik: Akinek van füle hallani, hallja.
10 Mikor pedig egyedül maradt, megkérdezték tőle a körülötte levők a tizenkettővel a példázatot.
11 És azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka; azoknak pedig, akik kívül vannak, példázatokban lesz minden.
12 Hogy látván lássanak és át ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bocsánatot nyerjenek.
13 És azt mondta nekik: Nem értitek ezt a példázatot; és hogy értitek meg a többi példázatokat?
14 A magvető az igét hinti.
15 Ezek pedig az út melléke: ahova hintetik az ige, és mikor hallják, tüstént eljön a sátán, és elragadja a szívükbe hintett igét.
16 És ezek hasonlóképpen a köves helyen behintettek, akik, ha hallják az igét, tüstént örömmel befogadják azt,
17 és nincs gyökerük önmagukban, hanem ideiglenesek; aztán ha nyomás vagy üldözés lesz az ige miatt, tüstént megbotránkoznak.
18 És mások azok, akik a tövisek között hintettek be. Ezek azok, akik az igét hallják,
19 de ennek a világnak gondjai és a gazdagság csalárdsága, és az egyebek körüli kívánságok, bemenvén megfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.
20 És ezek azok, akik a jó földön hintettek be: akik hallják az igét és befogadják és gyümölcsöt hoznak, egy harmincat és egy hatvanat és egy százat.
21 És azt mondta nekik: Talán azért jön a gyertya, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá; nem, hogy feltegyék a gyertyatartóba?
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derüljön; nem is másért rejtetett el, csak, hogy világosságra jöjjön.
23 Ha valakinek van füle hallani, hallja.
24 Meglássátok, mit hallotok: amely mértékkel mértek, azzal mérnek néktek, ráadást is adnak néktek.
25 Mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle.
26 És azt mondta: Úgy van az Isten országa, mint, ha az ember elveti a magot a földbe,
27 és elalszik és felébred éjjel és nappal, és a mag kikel és nő, ő nem tudja, hogyan:
28 magától hoz a föld termést, először füvet, aztán kalászt, aztán teljes búzát a kalászban.
29 Mikor pedig a gyümölcs engedi, tüstént ráküldi a sarlót, mert itt van az aratás.
30 És azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát; vagy mely példázattal példázzuk azt ki:
31 mint a mustármaggal, mely mikor elvetik a földön, kisebb minden magnál, mely a földön van:
32 mégis, mikor elvettetik, felnövekedik, és nagyobb lesz minden veteménynél, és nagy ágakat hajt úgy, hogy árnyékában az ég madarai fészket rakhatnak.
33 És sok ilyen példázattal szólta nekik az igét, amint hallgatni tudták;
34 példázat nélkül pedig nem beszélt nekik; hanem külön a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
35 És azt mondta nekik aznap, mikor este lett: Menjünk át a túlsó partra.
36 És elbocsátván a sokaságot, magukkal vitték őt úgy, amint volt a hajóban; és más kis hajók is voltak vele.
37 És nagy szélvihar támadt, a habok pedig becsapdostak a hajóba, úgyhogy az már megtelt.
38 És ő a hajó hátulsó részén aludt a vánkoson. És felköltötték őt, és azt mondták neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39 És felserkenvén, megdorgálta a szelet, és azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40 És azt mondta nekik: Miért vagytok ily gyávák, hogy nincs hitetek?
41 És megfélemlettek nagy félelemmel. És azt mondták egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy a szél is, a tenger is enged neki?