1És ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy ember, akinek elszáradt volt a keze.
2És figyelték őt, vajon szombaton meggyógyítja-e azt; hogy bevádolják őt.
3És azt mondta az elszáradt kezű embernek: Állj fel a középre!
4És azt mondta nekik: Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy ölni? Azok pedig hallgattak.
5És körülnézvén rajtuk haraggal,bánkódva szívük keménységén, azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta, és helyreállt a keze.
6És a farizeusok tüstént kimenvén,a Heródes-pártiakkal tanácsot tartottak ellene, hogyan veszítsék el őt.
7És Jézus visszavonult tanítványaival a tengerhez; és nagy tömeg követte őt Galileából,
8és Júdeából és Jeruzsálemből, és Idumeából és Jordán-elvéről; Tírusz és Szidón környékéről is nagy tömeg ment hozzá, hallván, mily nagy dolgokat tett.
9És mondta tanítványainak, hogy egy kis hajó legyen készen számára mindig, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
10Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy rárohant mindenki, hogy őt érintse, akin csapások voltak.
11És a tisztátalan szellemek, mikor őt meglátták, elébe Éstek és kiáltottak, mondván: Te vagy az Isten Fia!
12És nagyon megfenyegette őket, hogy nyilvánvalóvá ne tegyék őt.
13És felment a hegyre és magához szólította, akiket ő akart; és odamentek hozzá.
14És megtett tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy prédikáljanak,
15és teljhatalmuk legyen a betegségek gyógyítására és az ördögök kiűzésére;
16és Simonnak a Péter nevezetet adta;
17és Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét; és azoknak a Boanérgész nevezetet adta, ami annyi mint Mennydörgés fiai;
18és Andrást és Filepet és Bertalant és Mátét, és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Taddeust és a kanaáni Simont,
19és Iskariót Júdást, aki el is árulta őt.
20És hazamentek; és ismét sokaság gyűlt össze úgy, hogy még nem is ehettek.
21És meghallván környezete, kijöttek őt megfogni; mert azt mondták, hogy magánkívül van.
22És az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: Belzebúl van benne; és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
23És magához szólítván őket, példázatokban mondta nekik: Hogyan űzhet ki sátán sátánt?
24Akár ha egy ország önmagában meghasonlik, nem állhat meg az az ország;
25akár ha egy ház önmagában meghasonlik, nem állhat meg az a ház:
26ha tehát a sátán önmagára támadt és meghasonlott, nem állhat meg, hanem vége van.
27Nem zsákmányolhatja el senki az erősnek felszerelését, bemenvén annak házába, ha először meg nem kötözi az erőset, és akkor zsákmányolja ki a házát.
28Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, a káromlások is, bármily nagy káromlásokat szólnak;
29de aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az soha nem kap bocsánatot, hanem örök kárhozatra méltó.
30Mert azt mondták: Tisztátalan szellem van benne.
31És eljöttek fivérei és anyja, és kint megállván, küldtek hozzá és hívatták őt.
32És sokaság ült körülötte, és mondták neki: íme anyád és fivéreid és nővéreid kint keresnek téged.
33És felelt nekik, mondván: Ki az én anyám és az én testvéreim?
34És körülnézve a körülötte ülőkön, azt mondta: íme az én anyám és az én testvéreim!
35Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az nekem fivérem, nővérem és anyám.