1Mikor ismét bement Kapernaumba napok múlva, és meghallották, hogy egy házban van,
2oly sokan gyűltek össze, hogy már az ajtó előtt sem fértek; és szólta nekik az igét.
3És jöttek hozzá, akik egy gutaütöttet hoztak, kitnégyen emeltek.
4És nem bírván őt megközelíteni a sokaságon át, lebontották a fedelet, ahol ő volt, és miután áttörtek, leeresztették az ágyat, melyen a gutaütött feküdt.
5Látván pedig Jézus hitüket, azt mondta a gutaütöttnek:Gyermekem, megbocsáttattak bűneid.
6Ültek pedig ott némely írástudók, és így okoskodtak szívükben:
7Mit beszél ez ilyen káromlásokat? Ki bocsáthat bűnöket, ha nem az egy Isten?
8És tüstént észrevévén Jézus az ő szellemében, hogy így okoskodnak magukban, azt mondta nekik: Mit okoskodtok ezeken szívetekben?
9Mi könnyebb? Azt mondani a gutaütöttnek: Megbocsáttattak neked bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj?
10Hogy pedig megtudjátok, hogy teljhatalma van az Ember Fiának a földön bűnöket bocsátani, azt mondta a gutaütöttnek:
11Neked mondom, kelj fel, vedd fel ágyadat és eredj haza!
12Az pedig tüstént felkelt és felvévén ágyát, kiment mindenek láttára; úgyhogy mind elálmélkodtak, és dicsőítették az Istent, azt mondván: Soha ilyet még nem láttunk!
13És ismét kiment a tenger mellé; és az egész sokaság odament hozzá, és tanította őket.
14És arra menve látta Lévit, Alfeus fiát, a vámnál ülni, és azt mondta neki: kövÉss engem; és felállván, követte őt.
15És történt, hogy amint asztalhoz ült annak házában, sok vámos és bűnös is asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival, mert sokan voltak, akik követték őt.
16Az írástudók pedig és a farizeusok, mikor látták, hogy a vámosokkal és a bűnösökkel eszik, azt mondták tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámosokkal és bűnösökkel eszik és iszik?
17És meghallván Jézus, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek. Nem igazakat megtérésre hívni jöttem, hanem bűnösöket.
18Egyszer János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Akkor mentek hozzá, kik azt mondták neki: Miért hogy János tanítványai és a farizeusokéi böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
19És azt mondta nekik Jézus: Böjtölhetnek-e a lakodalmasok, míg a vőlegény velük van? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek.
20De jönnek napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény; és akkor böjtölnek majd azokban a napokban.
21És senki új posztóból való foltot nem varr ó ruhára; mert különben a toldás elszakít belőle, az új az óból, és nagyobb szakadás.
22És senki nem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben elszakítja a bor a tömlőket; a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni.
23És történt, hogy szombaton a vetések közt ment át, és tanítványai elkezdték út közben a kalászokat tépni.
24És a farizeusok azt mondták neki: Íme, miért teszik szombaton, amit nem szabad?
25Erre ő azt mondta nekik: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor szükségben volt és megéhezett ő és a vele levők?
26Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpapsága alatt, és ette meg a kitett kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenni, és adott a vele levőknek is?
27És azt mondta nekik: A szombat lesz az emberért, és nem az ember a szombatért.
28Úgyhogy Ura az Embernek Fia a szombatnak is.