1És onnét felkelvén, elment Júdea vidékeire a Jordánelvén keresztül; és ismét sokaság jött hozzá össze; és, mint szokott, ismét tanította őket.
2És odamenvén a farizeusok, megkérdezték őt, ha szabad-e férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
3Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mit rendelt nektek Mózes?
4Azok pedig azt mondták: Mózes megengedte válólevelet írni, és elbocsátani.
5És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Keményszívűségetekhez képest írta nektek ezt a parancsolatot,
6de a teremtés kezdetétől férfivá és nővé alkotta őket az Isten.
7Ezért elhagyja ember atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez,
8és ők ketten lesznek egy testté. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem egy test van,
9amit tehát Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.
10És otthon ismét tanítványai kérdezték meg őt ugyanerről.
11És azt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene;
12és ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságtörést követ el.
13És gyermekeket vittek hozzá, hogy illesse őket; a tanítványok pedig dorgálták a vivőket.
14Jézus pedig meglátván, méltatlankodott, és azt mondta nekik: Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok őket; mert az ilyeneké az Isten országa.
15Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképp be nem megy abba.
16És magához ölelvén őket, kezeit rájuk téve megáldotta őket.
17És amint útnak indult, odafutott valaki, és térdet hajtva előtte, megkérdezte őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy örökéletet örököljek?
18Jézus pedig azt mondta neki: Mit mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
19A parancsolatokat tudod: Ne légy házasságtörő, ne ölj, ne lopj; ne tégy hamis tanúságot, ne csalj; tiszteld atyádat és anyádat.
20Az pedig felelvén, azt mondta neki: Mester, ezeket mind megtartottam ifjúságomtól fogva.
21Jézus pedig rátekintvén, megszerette őt, és azt mondta neki: Egy fogyatkozás van benned: eredj el, add el, amid van, és add a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben: és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
22Az pedig elkomorodva a szón, elment szomorúan, mert nagy vagyona volt.
23És körültekintvén Jézus, azt mondta tanítványainak: Mily nehezen mennek be a vagyonosok Isten országába!
24A tanítványok pedig megdöbbentek szavain; de Jézus ismét felelvén, azt mondta nekik: Gyermekek, mily nehéz a vagyonban bízóknak az Isten országába bemenni!
25Könnyebb tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bemenni.
26Azok pedig még inkább megütköztek, mondván maguk között: Ki üdvözülhet tehát?
27Rájuk tekintvén pedig Jézus, azt mondta: Embereknél lehetetlen, de nem Istennél; mert minden lehetséges az Istennél.
28És elkezdte Péter mondani neki: Íme mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
29Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Bizony mondom nektek, hogy nincs senki, aki elhagyott házat vagy fivéreket, vagy nővéreket, vagy atyát, vagy anyát, vagy feleséget, vagy gyermekeket, vagy szántóföldeket értem és az evangéliumért,
30hogy ne venne százszor annyit most, ebben a világban, házakat és fivéreket és nővéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, és az eljövendő világban örök életet.
31De sokan lesznek elsőkből utolsókká; és utolsókból elsőkké.
32Útban voltak pedig Jeruzsálembe felmenőben; és Jézus ment előttük, és megdöbbentek és félve követték. És ismét maga mellé vévén a tizenkettőt, kezdte nekik mondani, amik vele történni fognak.
33Hogy íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik,
34És halálra ítélik őt, és a pogányok kezébe adják. És megcsúfolják őt és megostorozzák őt és megköpdösik őt és megölik őt; és harmadnapra feltámad.
35És odamentek hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, kívánjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.
36Ő pedig azt mondta nekik: Mit kívántok, hogy megtegyek nektek?
37Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön a te dicsőségedben.
38Jézus pedig azt mondta nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, melyet én megiszom; és a keresztséggel, mellyel énmegkereszteltetem, megkeresztelkedhettek-e?
39Azok pedig azt mondták neki: Meg; Jézus meg azt mondta nekik: A pohárt, melyet én megiszom, megisszátok; és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltettek;
40de a jobbomon és balomon való ülést megadni nem az én dolgom; hanem akiknek el van készítve.
41És meghallván a tízek, kezdtek méltatlankodni Jakabra és Jánosra.
42Jézus pedig előszólítván őket, azt mondta nekik: Tudjátok, hogy a népek vélt fejei uralkodnak rajtuk, és nagyjaik leigázzák őket:
43de nem így lesz tiköztetek. Hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen nektek szolgálattevőtök;
44és aki első akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek szolgája.
45Mert az Embernek Fia sem magát kiszolgáltatni jött; hanem szolgálni és életét váltságul adni sokakért.
46És megérkeztek Jerikóba. És mikor kivonult Jerikóból ő és tanítványai és meglehetős sokaság, Timeus fia, a vak Bartimeus, az út mellett ült koldulván.
47És mikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, kezdte kiáltani és mondani: Dávid fia, Jézus, könyörülj énrajtam!
48És sokan dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltott: Dávid fia, könyörülj rajtam!
49És Jézus megállván, mondta, hogy hívják őt; és szólították a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj fel; hívat téged!
50Az pedig eldobván köpönyegét, felugrott és Jézushoz ment.
51És felelvén azt mondta neki Jézus: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Rabbóni, hogy ismét lássak!
52Jézus pedig azt mondta neki: Eredj el, hited megtartott téged. És tüstént megjött a szeme világa, és követte Jézust az úton.