Mark 10
1 És onnét felkelvén, elment Júdea vidékeire a Jordánelvén keresztül; és ismét sokaság jött hozzá össze; és, mint szokott, ismét tanította őket.
2 És odamenvén a farizeusok, megkérdezték őt, ha szabad-e férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
3 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mit rendelt nektek Mózes?
4 Azok pedig azt mondták: Mózes megengedte válólevelet írni, és elbocsátani.
5 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Keményszívűségetekhez képest írta nektek ezt a parancsolatot,
6 de a teremtés kezdetétől férfivá és nővé alkotta őket az Isten.
7 Ezért elhagyja ember atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez,
8 és ők ketten lesznek egy testté. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem egy test van,
9 amit tehát Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.
10 És otthon ismét tanítványai kérdezték meg őt ugyanerről.
11 És azt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene;
12 és ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságtörést követ el.
13 És gyermekeket vittek hozzá, hogy illesse őket; a tanítványok pedig dorgálták a vivőket.
14 Jézus pedig meglátván, méltatlankodott, és azt mondta nekik: Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok őket; mert az ilyeneké az Isten országa.
15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképp be nem megy abba.
16 És magához ölelvén őket, kezeit rájuk téve megáldotta őket.
17 És amint útnak indult, odafutott valaki, és térdet hajtva előtte, megkérdezte őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy örökéletet örököljek?
18 Jézus pedig azt mondta neki: Mit mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
19 A parancsolatokat tudod: Ne légy házasságtörő, ne ölj, ne lopj; ne tégy hamis tanúságot, ne csalj; tiszteld atyádat és anyádat.
20 Az pedig felelvén, azt mondta neki: Mester, ezeket mind megtartottam ifjúságomtól fogva.
21 Jézus pedig rátekintvén, megszerette őt, és azt mondta neki: Egy fogyatkozás van benned: eredj el, add el, amid van, és add a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben: és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
22 Az pedig elkomorodva a szón, elment szomorúan, mert nagy vagyona volt.
23 És körültekintvén Jézus, azt mondta tanítványainak: Mily nehezen mennek be a vagyonosok Isten országába!
24 A tanítványok pedig megdöbbentek szavain; de Jézus ismét felelvén, azt mondta nekik: Gyermekek, mily nehéz a vagyonban bízóknak az Isten országába bemenni!
25 Könnyebb tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bemenni.
26 Azok pedig még inkább megütköztek, mondván maguk között: Ki üdvözülhet tehát?
27 Rájuk tekintvén pedig Jézus, azt mondta: Embereknél lehetetlen, de nem Istennél; mert minden lehetséges az Istennél.
28 És elkezdte Péter mondani neki: Íme mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
29 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Bizony mondom nektek, hogy nincs senki, aki elhagyott házat vagy fivéreket, vagy nővéreket, vagy atyát, vagy anyát, vagy feleséget, vagy gyermekeket, vagy szántóföldeket értem és az evangéliumért,
30 hogy ne venne százszor annyit most, ebben a világban, házakat és fivéreket és nővéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, és az eljövendő világban örök életet.
31 De sokan lesznek elsőkből utolsókká; és utolsókból elsőkké.
32 Útban voltak pedig Jeruzsálembe felmenőben; és Jézus ment előttük, és megdöbbentek és félve követték. És ismét maga mellé vévén a tizenkettőt, kezdte nekik mondani, amik vele történni fognak.
33 Hogy íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik,
34 És halálra ítélik őt, és a pogányok kezébe adják. És megcsúfolják őt és megostorozzák őt és megköpdösik őt és megölik őt; és harmadnapra feltámad.
35 És odamentek hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, kívánjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.
36 Ő pedig azt mondta nekik: Mit kívántok, hogy megtegyek nektek?
37 Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön a te dicsőségedben.
38 Jézus pedig azt mondta nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, melyet én megiszom; és a keresztséggel, mellyel énmegkereszteltetem, megkeresztelkedhettek-e?
39 Azok pedig azt mondták neki: Meg; Jézus meg azt mondta nekik: A pohárt, melyet én megiszom, megisszátok; és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltettek;
40 de a jobbomon és balomon való ülést megadni nem az én dolgom; hanem akiknek el van készítve.
41 És meghallván a tízek, kezdtek méltatlankodni Jakabra és Jánosra.
42 Jézus pedig előszólítván őket, azt mondta nekik: Tudjátok, hogy a népek vélt fejei uralkodnak rajtuk, és nagyjaik leigázzák őket:
43 de nem így lesz tiköztetek. Hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen nektek szolgálattevőtök;
44 és aki első akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek szolgája.
45 Mert az Embernek Fia sem magát kiszolgáltatni jött; hanem szolgálni és életét váltságul adni sokakért.
46 És megérkeztek Jerikóba. És mikor kivonult Jerikóból ő és tanítványai és meglehetős sokaság, Timeus fia, a vak Bartimeus, az út mellett ült koldulván.
47 És mikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, kezdte kiáltani és mondani: Dávid fia, Jézus, könyörülj énrajtam!
48 És sokan dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltott: Dávid fia, könyörülj rajtam!
49 És Jézus megállván, mondta, hogy hívják őt; és szólították a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj fel; hívat téged!
50 Az pedig eldobván köpönyegét, felugrott és Jézushoz ment.
51 És felelvén azt mondta neki Jézus: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Rabbóni, hogy ismét lássak!
52 Jézus pedig azt mondta neki: Eredj el, hited megtartott téged. És tüstént megjött a szeme világa, és követte Jézust az úton.