1És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bethfagéhoz és Bethániához az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül;
2és azt mondta nekik: Menjetek el az előttetek levő faluba; és tüstént, amint bementek, találtok egy megkötött csikót, melyen még ember nem ült, eloldozván azt hozzátok el.
3És havalaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt? Mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége; és tüstént elbocsátja azt ide.
4Elmentek hát, és megtalálták a csikót az ajtóhoz kötve kívül az utcán, és eloldozták azt.
5És némelyek az ott állók közül azt mondták nekik: Mit csináltok, hogy eloldozzátok a csikót?
6Ők pedig úgy szóltak nekik, mint Jézus parancsolta; és elengedték őket.
7És elvitték a csikót Jézushoz; és felvetették rá köpönyegeiket, és felült rá.
8Sokan pedig köpönyegeiket kiterítették az útra; mások pedig gallyakat szegdeltek a fákról, és elterítették az útra.
9És akik elöl mentek, és akik követték, kiáltottak,mondván: Hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében!
10Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely jön az Úr nevében; hozsánna a magasságban!
11És bevonult Jézus Jeruzsálembe és a templomba; és körülnézvén mindent, miután már késő volt az idő, kiment Bethániába a tizenkettővel.
12És másnap, mikor kijöttek Bethániából, megéhezett.
13És látván egy fügefát messziről, melyen levelek voltak, odament, hátha talál rajta valamit; és mikor odaért hozzá, semmit sem talált, csak leveleket; mert nem volt a fügék évadja.
14És felelvén Jézus, azt mondta neki: Soha többé rólad gyümölcsöt senki ne egyék! És hallották a tanítványai.
15És mikor Jeruzsálembe értek, bemenvén Jézus a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta,
16és nem engedte, hogy valaki valami edényt keresztülvigyen a templomon.
17És tanított, mondván nekik: Nem meg van-e írva: Az én házam imádság házának hívatik minden nép számára; ti pedig tettétek azt latrok barlangjává.
18Mikor ezt hallották az írástudók és a főpapok, tanakodtak, miképpen veszítsék el őt; mert féltek tőle, mivelhogy az egész sokaság megilletődött tanításán.
19És mikor este lett, kiment a városon kívül.
20És reggel arra menvén el, gyökerestől kiszáradva látták a fügefát.
21És visszaemlékezvén Péter, azt mondta neki: Rabbi, íme a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt.
22És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Legyen hitetek Istenben.
23Mert bizony mondom nektek, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy meglesz, amit mond, annak meglesz, amit mond.
24Ezért mondom nektek: mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy elveszitek; és meglesz nektek.
25És mikor imádkozva álltok, megbocsássátok, ha valami van bennetek valaki ellen, hogy a ti mennybeli Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket.
26Ha pedig ti meg nem bocsátjátok, a ti mennybeli Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
27És ismét bementek Jeruzsálembe; és amint ő a templomban járkált, odamentek hozzá a főpapok és az írástudók és a vének,
28és azt mondták neki: Micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; és ki adta neked ezt a teljhatalmat, hogy ezeket cselekedd?
29Jézus pedig felelvén azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót, és feleljetek nekem, akkor megmondom nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket:
30A János keresztsége mennyből volt, vagy emberektől? Feleljetek nekem.
31És okoskodtak maguk között, mondván: Mit mondjunk? Ha azt mondjuk: Mennyből, azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki?
32Hát ha azt mondjuk: Emberektől? Féltek a néptől, mert mindnyájan úgy tartották Jánost, hogy valóban próféta volt.
33És felelvén, azt mondták Jézusnak: Nem tudjuk. Felelvén Jézus is azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket.