1És mikor kijött a templomból, azt mondta neki egyik tanítványa: Mester, nézd, micsoda kövek, és micsoda épületek!
2És Jézus felelvén, azt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatnék.
3És amint az Olajfák hegyén a templommal szemben ült, megkérdezték őt külön Péter és Jakab és János és András:
4Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jel, mikor mindez teljesedni fog?
5Jézus pedig felelvén kezdte mondani nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen titeket.
6Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok; és sokakat eltévelyítenek.
7Mikor pedig háborúkról és hadi hírekről hallotok, meg ne ijedjetek, mert meg kell lenni; de még nem a vég.
8Mert nép népre támad és királyság királyságra; és lesznek földindulások helyenként, és lesznek éhínségek és zavargások.
9A jajok kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra. Mert törvényszékek kezébe adnak titeket, és zsinagógákban vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állíttattok értem, bizonyságul nekik:
10és minden népek között hirdettetni kell előbb az evangéliumnak.
11Mikor pedig visznek benneteket kézbe adni, ne aggódjatok előre, mit szóljatok, se ne készüljetek elő; hanem ami adatik nektek abban az órában, azt mondjátok; mert nem ti lesztek a szólók, hanem a Szent Szellem.
12Kiad pedig testvér testvért halálra, és atya gyermeket; és gyermekek támadnak szüleikre, és megölik őket:
13és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De aki végig kitart, az megtartatik.
14Mikor pedig látjátok a pusztítás undokságát, mely megmondatott Dániel próféta által, ott állani, ahol nem kell (az olvasó értse meg!), akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe;
15aki pedig a háztetőn van, le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy elvigyen valamit házából;
16és aki a mezőn van, vissza ne forduljon köpönyegét elvinni.
17Jaj pedig a viselősöknek és a szoptatósoknak azokban a napokban!
18Imádkozzatok pedig, hogy ne télen legyen futásotok.
19Mert azok a napok nyomorúság lesznek, amilyen nem volt a teremtés kezdetétől, mit Isten teremtett, mind mostanig, és nem is lesz.
20És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, nem tartatnék meg egy test sem; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
21És akkor, ha valaki azt mondja nektek, hogy íme itt a Krisztus, vagy íme amott, ne higgyétek.
22Mert támadnak álkrisztusok és álpróféták, és tesznek jeleket és csodákat, hogy eltévelyítsék, ha lehet, a választottakat is.
23De ti vigyázzatok, íme előre megmondtam nektek mindent.
24Hanem azokban a napokban, az után a nyomorúság után a nap elsötétedik, és a hold nem adja ki világosságát;
25és a csillagok lehullanak az égről, és az égbeli erők megrendülnek.
26És akkor meglátják az Embernek Fiát a felhőkben eljönni nagy hatalommal és dicsőséggel.
27És akkor elküldi angyalait, és összegyűjti választottait a négy szelek felől, föld végétől ég végéig.
28A fügefától tanuljátok pedig a példázatot: mikor annak az ága már zsenge lesz és hajtja a leveleket, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29Így ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok, hogy közel van, az ajtó előtt.
30Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek mind meg nem lesznek.
31Az ég és a föld elmúlik; de az én beszédeim el nem múlnak.
32De arról a napról és arról az óráról senki nem tud, sem a mennybeli angyalok, sem a Fiú, csak az Atya.
33Meglássátok, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor van az az idő.
34Mint a külföldön járó ember, aki elhagyta házát, és szolgáinak adta a teljhatalmat, és kinek-kinek a maga dolgát, és az ajtónállónak megparancsolta, hogy vigyázzon.
35Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura, este vagy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel;
36nehogy váratlanul megjővén, aludva találjon benneteket.
37Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!