Mark 14
1 Két nap múlva volt pedig a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe; és a főpapok és írástudók tanakodtak, hogyan öljék meg őt csellel megfogva;
2 de, mondták, ne az ünnepen, nehogy népzavargás legyen.
3 És mikor Bethániában volt, a bélpoklos Simon házában, amint asztalnál ült, jött egy asszony, akinél egy alabástromban valódi drága nárduskenet volt, és összetörve az alabástromot, a fejére öntötte.
4 Némelyek pedig méltatlankodtak maguk közt, és azt mondták: Mire való volt a kenetnek ez az eltékozlása?
5 Hiszen ezt háromszáz dénáron fölül el lehetett volna adni, és a szegényeknek adni; és zúgolódtak rá.
6 Jézus pedig azt mondta: Hagyjátok el, mit alkalmatlankodtok neki? Jó cselekedetet vitt véghez rajtam.
7 Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál, és mikor akartok, jót tehettek velük; de engem nem kaptok meg mindenkor.
8 Ez amit bírt, megtette; előre megkente testemet a temetésre.
9 Bizony mondom nektek: Ahol ez az evangélium prédikáltatik az egész világon, amit ez cselekedett, arról is beszélni fognak az ő emlékezetére.
10 És Júdás Iskariót, a tizenkettő egyike, elment a főpapokhoz, hogy őt kezükbe adja nekik.
11 Azok pedig örömmel hallották, és ígérték, hogy pénzt adnak neki; és kereste a jó alkalmat, hogyan árulja őt el.
12 És a kovásztalan kenyerek első napján, mikor a húsvéti bárányt ölték, azt mondták neki tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén elkészítsük, hogy megedd, a húsvéti bárányt?
13 És elküldte két tanítványát, és azt mondta nekik: Menjetek a városba, és szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek azt.
14 És ahova bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester mondja: Hol van az én szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal megegyem?
15 És az mutat nektek egy nagy felházat, felterítve, készen; ott készítsétek el nekünk.
16 És elmentek tanítványai, és mikor bementek a városba, úgy találták, amint mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17 És mikor este lett, odament a tizenkettővel.
18 És amint asztalnál ültek és ettek, azt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem, aki velem eszik.
19 Azok pedig elkezdtek szomorkodni, és mondani neki egyenként: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem márt a tálba.
21 Az Embernek Fia ugyan elmegy, mint meg van írva róla; de jaj annak az embernek, aki által az Embernek Fia elárultatik; jobb lett volna annak, ha nem született volna az az ember
22 És amint ettek, vévén Jézus a kenyeret, megáldván megtörte, és nekik adta, és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem.
23 És vévén a poharat, hálát adván nekik adta; és ittak belőle mindnyájan.
24 És azt mondta nekik: Ez az én újszövetség-vérem, mely sokakért kiontatik.
25 Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, mikor újon iszom azt az Isten országában.
26 És dicséretet énekelvén, kimentek az Olajfák hegyére.
27 És azt mondta nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28 De feltámadásom után előttetek megyek Galileába.
29 Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30 És azt mondta neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem.
31 De az még annál inkább beszélt: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. De így beszéltek a többiek is.
32 És elmentek arra a helyre, melynek neve Gethsémáné; és azt mondta tanítványainak: Üljetek le itt, míg imádkozom.
33 És maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost; és kezdett megdöbbenni és csüggedni.
34 És azt mondta nekik: Igen szomorú az én lelkem halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35 És kissé előre menve a földre esett és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle az az óra.
36 És azt mondta: Abbá, oh Atyám, minden lehetséges neked, távoztasd el tőlem e pohárt; de ne [az legyen] amit én akarok, hanem amit te!
37 És odament és aluva találta őket, és azt mondta Péternek:Simon, alszol? Nem tudtál egy órát vigyázni?
38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem ugyan kész, de a test erőtelen.
39 És ismét elmenvén, imádkozott, azon szóval szólván.
40 És visszatérvén ismét aluva találta őket; mert szemeik meg voltak nehezedve; és nem tudták, mit feleljenek neki.
41 És jött harmadszor, és azt mondta nekik: Aludjatok most már és nyugodjatok; elég, eljött az óra: íme az Embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
42 Keljetek fel, menjünk! Íme elközelített, aki engem elárul.
43 És tüstént, mikor ő még beszélt, megjelent Júdás, aki egy volt a tizenkettő közül; és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és az írástudóktól és a vénektől.
44 Árulója pedig azt a jelt adta nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az; azt fogjátok meg, és vezessétek el biztonságban.
45 És amint jött, tüstént hozzá menve, azt mondta: Rabbi, rabbi!; és megcsókolta őt.
46 Azok pedig rávetették kezeiket, és megfogták őt.
47 Egy pedig az ott állók közül kardot rántva, megcsapta a főpap szolgáját, és levágta neki a fülét.
48 És Jézus felelvén azt mondta nekik: Mint egy tolvajra jöttetek ki kardokkal és botokkal engem megfogni?
49 Naponként nálatok voltam a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de, hogy beteljesedjenek az Írások [így tesztek]
50 És elhagyván őt, mind elfutottak.
51 És egy valamely ifjú követte őt, gyolcsot körítve testére; és azt megfogták az ifjak.
52 Az pedig hátrahagyva a gyolcsot, elfutott tőlük meztelenül.
53 És elvezették Jézust a főpaphoz; és összegyűltek nála mind a főpapok és a vének és az írástudók.
54 És Péter távolról követte őt a főpap udvarának belsejéig; és együtt üldögélt a szolgákkal, és melegedett a tűznél.
55 A főpapok pedig és az egész tanács kerestek Jézus ellen tanúbizonyságot,hogy őt megöljék; és nem találtak.
56 Mert sokan tettek ellene hamis tanúbizonyságot, és a tanúbizonyságok nem voltak egyezők.
57 És némelyek előállván, hamis tanúbizonyságot tettek ellene, mondván:
58 Mi hallottuk, mikor azt mondta: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és harmadnapra más, nem kézzel csináltat építek.
59 És így sem volt egyező a tanúbizonyságuk.
60 És a főpap a középre állva, megkérdezte Jézust, mondván: Nem felelsz semmit, mit vallanak ezek ellened?
61 Ő pedig hallgatott, és semmit nem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap, és azt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az Áldandónak Fia?
62 Jézus pedig azt mondta: Én vagyok. És látni fogjátok az Embernek Fiát a Hatalom jobbján ülni, és eljönni az ég felhőivel.
63 A főpap pedig megszaggatva ruháit, azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra?
64 Hallottátok az istenkáromlást, mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan kimondták rá az ítéletet, hogy méltó halálra.
65 És kezdték őt némelyek leköpdösni, és arcát eltakarni és öklözni őt, és mondani neki: Prófétálj! És a szolgák vesszőcsapásokkal sújtották őt.
66 Amint pedig Péter lent volt az udvarban, jött a főpap egyik szolgálója,
67 és látva Pétert fűtőzni, rá tekintve szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál!
68 Ő pedig tagadta, mondván: Nem tudom, és nem értem, te mit mondasz. És kiment az előudvarba; és a kakas megszólalt.
69 A szolgáló pedig meglátván őt, ismét kezdte mondani az ott állóknak: Ez azok közül való!
70 Ő pedig ismét tagadta. És egy kisvártatva ismét az ott állók mondták Péternek: Bizony, közülük való vagy, mert galileai is vagy, és a beszéded hasonlít!
71 Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akit mondotok!
72 És megszólalt a kakas másodszor. És Péternek eszébe jutott a szó, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem; és elkezdett sírni.