1Miután pedig minden beszédét elvégezte a nép hallatára, bement Kapernaumba.
2Egy századosnak szolgája pedig, aki neki igen kedves volt, oly beteg volt, hogy meg akart halni.
3Hallván pedig Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, kérvén őt, hogy menjen és mentse meg az ő szolgáját.
4Azok pedig megjelenvén Jézusnál, buzgón kérték őt, mondván: Méltó, hogy ezt megtedd neki
5mert szereti a mi nemzetünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6Jézus pedig elindult velük; de még nem messze volt a háztól, mikor a százados hozzáküldte barátait, mondván neki: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy fedelem alá jöjj
7ezért nem tartottam magamat sem méltónak, hogy hozzád menjek; hanem mondd egy szóval, és meggyógyul az én szolgám.
8Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, alattam is vannak katonák, és azt mondom ennek: Menj, és megy; és annak: Jöszte, és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, és teszi.
9Amint pedig ezeket hallotta Jézus, elcsodálkozott őrajta; és megfordulván, azt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.
10És mikor a küldöttek visszatértek a házba, a beteg szolgát egészségben találták.
11És történt ezután, hogy egy Nain nevű városba ment; és vele ment sok tanítványa és nagy sokaság.
12Amint pedig a város kapujához közeledett, íme egy halottat hoztak ki; anyjának egyszülött fiát; és az özvegy volt; és a városból nagy sokaság volt vele.
13És amint az Úr őt meglátta, megesett a szíve rajta, és azt mondta neki: Ne sírj!
14És odamenvén illette a koporsót; a vivők pedig megálltak; és azt mondta: Ifjú, neked mondom, kelj fel.
15És felült a halott és kezdett beszélni; és átadta őt anyjának.
16Félelem fogott pedig el mindenkit, és dicsőítették az Istent, mondván: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Megtekintette az Isten az ő népét.
17És elterjedt róla ez a hír egész Júdeában, és az egész környéken.
18És hírt adtak Jánosnak tanítványai mindezekről. És János előszólítván tanítványai közül kettőt,
19elküldte Jézushoz, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
20Megjelenvén pedig nála a férfiak, azt mondták: A Keresztelő János küldött minket hozzád, mondván, hogy te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
21Azon órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből és csapásokból és gonosz szellemekből, és sok vaknak ajándékozott látást.
22És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, bélpoklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegényeknek öröm hirdettetik;
23és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
24Mikor pedig elmentek János követei, elkezdett a sokasághoz Jánosról beszélni: Mit látni mentetek ki a sivatagba? Szél ingatta nádszálat?
25Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert? Íme, akik előkelő ruházatban és fényűzésben élnek, a királyi palotákban vannak.
26Hát mit látni mentetek ki; prófétát? Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
27Mert ez az, akiről meg van írva: Íme én elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat.
28Mert mondom nektek, asszonytól születettek között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb őnála.
29És az egész nép, mely hallgatta, a vámszedők is, igazat adtak Istennek, mert megkeresztelkedtek János keresztségével;
30de a farizeusok és a törvénytudók az Isten tanácsát elvetették magukra nézve, mert nem keresztelkedtek meg általa.
31Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit; és kihez hasonlók?
32Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik kiáltanak egymásnak, és azt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; jajgattunk nektek, és nem sírtatok.
33Mert eljött Keresztelő János, ki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és azt mondjátok: Ördög van benne.
34Eljött az Embernek Fia, ki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme a dobzódó és borissza ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
35És igaza van a bölcsességnek minden gyermekével szemben.
36Kérte pedig őt egy a farizeusok közül, hogy egyék nála; és bemenvén a farizeus házába, asztalhoz ült.
37És íme egy bűnös nő, ki a városban volt, megtudván, hogy ő a farizeus házában asztalnál ül, kenetet hozott egy alabástromban,
38és megállván lábainál hátul sírva, elkezdte lábait könnyeivel öntözni, és fejének hajával megtörölte, és megcsókolta lábait, és megkente a kenettel.
39Mikor pedig a farizeus, aki őt meghívta, ezt meglátta, így szólt magában, mondván: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt illeti, hogy bűnös.
40És felelvén Jézus, azt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Az pedig szólt: Mester, mondjad.
41Két adósa volt egy hitelezőnek; az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel.
42Nem lévén pedig nekik miből megfizetni, mind a kettőnek elengedte. Közülük most már, mondd, melyik fogja őt jobban szeretni?
43Felelvén pedig Simon, azt mondta: Felteszem, hogy akinek a többet engedte el. Ő pedig azt mondta neki: Helyesen ítéltél.
44És az asszonyhoz fordulva, Simonnak mondta: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimnak nem adtál; ez pedig könnyeivel öntözte lábaimat, és fejének hajával törölte meg.
45Engem meg nem csókoltál; ez pedig, mióta bejöttem, nem szűnt meg lábaimat csókolni.
46Olajjal fejemet meg nem kented; ez pedig kenettel kente meg lábaimat.
47Ezért mondom neked: Megbocsáttattak az ő bűnei; a sok, mert nagyon szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevéssé szeret.
48Annak pedig azt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid.
49És kezdték az asztaltársak magukban mondani: Kicsoda ez, hogy bűnöket is bocsát?
50De azt mondta az asszonynak: A te hited megtartott téged, eredj el békességgel!