Luke 6
1 Történt pedig, hogy második-első szombaton vetéseken ment keresztül; és tanítványai tépték a kalászokat, és kézzel kimorzsolva ették.
2 Némelyek pedig a farizeusok közül azt mondták nekik: Mit csináltok, amit nem szabad tenni szombatokon?
3 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Azt sem olvastátok, amit Dávid tett, mikor megéhezett ő és a vele levők?
4 Hogyan ment be az Isten házába, és vette el és ette meg a kitett kenyereket, és adott a vele levőknek is, amelyeket nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
5 És azt mondta nekik: Ura az Embernek Fia a szombatnak is.
6 Történt pedig másik szombaton is, hogy bement a zsinagógába és tanított; és volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt volt.
7 És figyelték őt az írástudók és farizeusok, vajon szombaton gyógyít-e, hogy vádat találjanak ellene.
8 Ő pedig tudta gondolataikat, és azt mondta annak az embernek, akinek elszáradt volt a keze: Kelj föl, és állj a középre. Az pedig felkelvén, oda állt.
9 Tehát azt mondta nekik Jézus: Kérdezem tőletek, mi szabad szombaton, jót tenni vagy rosszat tenni; életet menteni vagy elveszteni?
10 És körülnézvén őket valamennyit, azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett. És ismét éppé lett a keze, mint a másik.
11 Azok pedig elteltek esztelenséggel; és arról beszélgettek egymás közt, mit csináljanak Jézussal.
12 És történt azokban a napokban, kiment a hegyre imádkozni; és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte.
13 És mikor nappal lett, előszólította tanítványait, éspedig kiválasztva közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak is nevezett,
14 Simont, akit el is nevezett Péternek, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, ki Zelótának neveztetik,
16 Júdást, a Jakabét, és Iskariót Júdást, ki is árulóvá lett.
17 És alámenvén velük, megállt egy sík helyen, és tanítványainak sokasága és a népnek nagy tömege egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik jöttek őt hallani és meggyógyulni betegségeikből,
18 és akiket tisztátlan szellemek gyötörtek; és meggyógyultak.
19 És az egész sokaság igyekezett hozzáérni; mert erő származott ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
20 És ő felemelvén szemeit tanítványaira, azt mondta: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tietek az Isten országa.
21 Boldogok vagytok, kik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22 Boldogok lesztek, mikor gyűlölnek titeket az emberek, és mikor kirekesztenek titeket és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszt az Embernek Fiáért.
23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert íme a ti jutalmatok bőséges a mennyben; mert éppen így cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
24 De jaj nektek, ti gazdagok; mert oda van vigasztalásotok.
25 Jaj nektek, kik beteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok.
26 Jaj nektek, mikor minden ember szépen beszél rólatok; mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
27 Hanem azt mondom nektek, akik hallgattok, Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek.
28 Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket sértegetnek.
29 Aki téged arcul üt, tartsd oda neki a másikat is; és aki elveszi tőled köpönyegedet, köntösödet se tagadd meg tőle:
30 de mindenkinek adj, aki kér tőled; és aki elveszi, ami a tiéd, ne kérd vissza.
31 És ahogyan akarjátok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek azokkal.
32 Ha szeretitek is azokat, akik titeket szeretnek, mi kedvességetek van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33 Ha jót tesztek is azokkal, akik veletek jót tesznek, mi kedvességetek van? hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
34 És ha kölcsönadtok azoknak, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi kedvességetek van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön bűnösöknek, hogy egyenlőt kapjanak vissza.
35 Hanem szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit vissza nem remélve; és bőséges jutalmatok lesz, és a Magasságos fiai lesztek: mert ő jóságos a háládatlanokhoz és gonoszokhoz;
36 legyetek tehát irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas.
37 És ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne ítéljetek el, és nem ítéltettek el; mentsetek fel, és felmenttettek.
38 Adjatok és adatik nektek; jó mértéket, megnyomottat, megrázottat, kicsordulót adnak a ti öletekbe; mert amely mértékkel mértek, azzal mérnek vissza nektek.
39 Mondott pedig nekik példázatot. Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Nem mindketten a verembe esnek-e?
40 A tanítvány nincs felette mesterének; hanem mindenik, mikor készen van, akkor olyan, mint a mestere.
41 Mit nézed hát a szálkát, mely testvéred szemében van, a gerendát pedig, mely a magad szemében van, nem veszed észre?
42 Vagy hogy mondhatod testvérednek: Testvér, hadd vessem ki a szálkát, mely szemedben van? holott magad a te szemedben levő gerendát nem látod? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a magad szeméből, és akkor nézd, hogy kivesd a szálkát, mely testvéred szemében van.
43 Mert nincs jó fa, mely rossz gyümölcsöt terem; sem rossz fa, mely jó gyümölcsöt terem;
44 mert minden fa tulajdon gyümölcséről ismertetik meg. Mert tövisről nem szednek fügét; sem csipkebokorról nem szÚretelnek szőlőt.
45 A jó ember szívének jó kincséből hozza elő a jót; a gonosz ember szívének gonosz kincséből hozza elő a gonoszt: mert amivel a szíve tele van, arról beszél a szája.
46 Mit mondjátok pedig nekem: Uram, Uram, ha nem cselekszitek, amiket mondok?
47 Mindenki, aki hozzám jön és hallgatja szavaimat és cselekszi azokat, megmondom nektek, kihez hasonló.
48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és a kősziklán vetett fundamentumot; mikor aztán árvíz lett, beleütközött az ár abba a házba, és nem bírta azt megingatni, mert a kősziklán fundáltatott.
49 Aki pedig hallgatja és nem cselekszik, ahhoz az emberhez hasonló, aki a földre épített házat fundamentum nélkül; melybe beleütközött az ár, és tüstént leomlott, és lett annak a háznak nagy romlása.