1Történt pedig, mikor a sokaság reátódult az Isten igéjét hallgatni, és ő a Genezáret tava mellett állt
2és látott két hajót állani a tavon; a halászok pedig kiszállván belőlük, a hálókat mosták,
3hogy beszállván az egyik hajóba, mely Simoné volt, kérte őt, hogy egy kissé evezzen el a földtől; és leülvén, a hajóból tanította a sokaságot.
4Mikor pedig megszűnt beszélni, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5És felelvén Simon, azt mondta neki: Mester, az egész éjszaka fáradoztunk és semmit sem fogtunk; de a te szavadra kivetem a hálót.
6És ezt cselekedvén, nagy tömeg halat rekesztettek be; a hálójuk is elrepedt.
7És intettek társaiknak a másik hajóba, hogy menjenek segíteni nekik; és mentek, és megtöltötték mind a két hajót süllyedésig.
8Simon Péter pedig, mikor meglátta, Jézus térdeihez borult, mondván: Eredj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!
9Mert döbbenet fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, a halak fogása felett, melyeket fogtak;
10hasonlóképpen pedig Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, kik társak voltak Simonnal. És azt mondta Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
11És kivonván a hajókat a földre, mindenüket elhagyva, követték őt.
12És történt, mikor ő a városok egyikében volt, hogy volt ott egy ember tele bélpoklossággal; és mikor Jézust meglátta, arcra borult és kérte őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
13És kinyújtván kezét, illette azt, mondván: Akarom, tisztulj meg! És tüstént eltávozott tőle a bélpoklosság.
14És ő megparancsolta neki, hogy senkinek ne mondja, hanem elmenvén, mondta, mutasd meg magadat a papnak, és vigyél áldozatot tisztulásodért, mint Mózes parancsolta, bizonyságul nekik.
15De annál inkább terjedt a beszéd felőle; és nagy sokaság gyűlt össze hallgatni, és általa meggyógyulni betegségeikből.
16De ő félrevonult a sivatagokban, és imádkozott.
17És történt egyik napon, hogy ő tanított; és ültek ott farizeusok és törvénytanítók, akik Galilea és Júdea minden faluiból és Jeruzsálemből jöttek; és erő volt az Úrtól, hogy gyógyítsa őket.
18És íme férfiak hoztak ágyon egy embert, aki gutaütött volt, és be akarták azt vinni és elébe tenni.
19És nem találván, merre vigyék be a sokaság miatt, felmentek a tetőre és a cserépen keresztül eresztették őt le ágyastól a középre Jézus elé.
20És látván az ő hitüket, ezt mondta neki: Ember, megbocsáttattak neked a te bűneid.
21És elkezdtek az írástudók és a farizeusok okoskodni, mondván: Ki ez, aki káromlásokat beszél? Ki bocsáthat bűnöket, ha nem egyedül az Isten?
22Észrevévén pedig Jézus az ő okoskodásukat, felelvén, azt mondta nekik: Mit okoskodtok a ti szívetekben?
23Mi könnyebb, azt mondani-e: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel, és járj?
24Hogy pedig megtudjátok, hogy teljhatalma van az Ember Fiának a földön bűnöket bocsátani, azt mondta a gutaütöttnek, neked mondom: Kelj fel, és felvévén ágyadat, eredj haza!
25És nyomban felállván előttük, felvette, amin feküdt, és elment haza, dicsőítvén az Istent.
26És álmélkodás fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, és elteltek félelemmel, mondván: Hihetetlen dolgokat láttunk ma!
27És ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt a vámnál ülni, és azt mondta neki: Kövess engem!
28És mindent otthagyván, felállt és követte őt.
29És Lévi nagy lakomát rendezett neki házánál; és vámszedőknek és egyebeknek nagy sokasága volt ott, akik velük asztalhoz ültek.
30És zörgölődtek a köztük levő írástudók és farizeusok az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok vámszedőkkel és bűnösökkel?
31És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek.
32Nem igazakat megtérésre hívni jöttem, hanem bűnösöket.
33Azok pedig azt mondták neki: Miért hogy a János tanítványai gyakran böjtölnek és könyörgéseket végeznek, hasonlóképpen a farizeusokéi is; a tiéid pedig esznek és isznak?
34pedig azt mondta nekik: Hát tudnátok a lakodalmasokat böjtöltetni, míg velük van a vőlegény?
35De jönnek napok, és mikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.
36Mondott pedig nekik példázatot is: Senki új ruhából nem vet foltot ó ruhára; mert különben az újat is elhasítja, az óhoz sem illik az újból való folt.
37És senki sem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor elszakítja a tömlőket, maga is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak.
38Hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.
39És senki, aki ót ivott, nem akar újat; mert azt mondja: Az ó jobb.