Luke 4
1 Jézus pedig Szent Szellemmel telve visszatért a Jordántól; és a Szellem által a sivatagba vitetett,
2 negyven napig kísértetvén az ördög által. És nem evett semmit azokban a napokban; és mikor bevégződtek, végül megéhezett.
3 És azt mondta neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy legyen kenyérré.
4 És felelt neki Jézus, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével.
5 És felvivén őt az ördög egy magas hegyre, megmutatta neki a földkerekség minden királyságait egy szem pillantásban.
6 És azt mondta neki az ördög: Neked adom ezeknek egész teljhatalmát és dicsőségét; mert nekem adatott, és akinek akarom, annak adom.
7 Ha azért te imádsz engem, mindezek tieid lesznek.
8 És felelvén neki Jézus, azt mondta: Hátra tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.
9 És elvitte őt Jeruzsálembe, és felállította a templom párkányára, és azt mondta neki: Ha az Isten Fia vagy, vesd le magadat innét;
10 mert meg van írva, hogy angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged;
11 és hogy kezeiken hordozzanak téged, meg ne üsd a kőbe lábadat.
12 És felelvén, azt mondta neki Jézus: Megmondatott, ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13 És minden kísértést elvégzett az ördög, elállott tőle egy időre.
14 És visszatért Jézus a Szellem erejében Galileába; és elment felőle a hír az egész környékre.
15 És ő mindenkitől dicsőíttetve tanított zsinagógáikban.
16 És elment Názáretbe, ahol felnevekedett; és szombati napon szokása szerint elment a zsinagógába, és felállt olvasni.
17 És Jesaja próféta könyvét adták neki; és amint a könyvet kinyitotta, arra a helyre talált, ahol írva volt:
18 Az Úr szelleme van énrajtam, mivel felkent engem: a szegényeknek evangéliumot hirdetni küldött engem, meggyógyítani az összetört szívűeket:
19 kihirdetni a foglyoknak az elengedést, és a vakoknak szemük megnyílását. Elbocsátani a letörteket elengedéssel: kihirdetni az Úr kedves esztendejét.
20 És behajtva a könyvet, visszaadván a szolgának, leült; és a zsinagógában mindenkinek a szemei reá voltak függesztve.
21 És elkezdett hozzájuk beszélni: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra.
22 És mindnyájan bizonyságot tettek mellette, és csodálkoztak a kedves igéken, melyek szájából származtak, és azt mondták: Nem a József fia ez?
23 És azt mondta nekik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amely nagy dolgokat hallottunk, hogy lettek Kapernaumban, cselekedd meg itt is, a te hazádban.
24 De azt mondta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves hazájában.
25 De igazán mondom nektek, sok özvegy volt Illyés napjaiban Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig bezáratott úgy, hogy nagy éhség volt az egész országban;
26 és azok közül senkihez sem küldetett Illyés, csak a szidóni Sareptába egy özvegyasszonyhoz.
27 És sok bélpoklos volt Elisa próféta idejében Izráelben; és azok közül senki sem tisztíttatott meg, csak a szír Naamán.
28 És mindnyájan beteltek haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották;
29 és felkelvén, kiűzték őt a városból, és egész annak a hegynek a párkányáig vitték őt, melyen városuk épült, hogy letaszítsák őt;
30 de ő keresztülmenvén közöttük, eltávozott.
31 És lement Kapernaumba, Galilea városába; és azokat tanította szombatokon.
32 És álmélkodtak tanításán, mert teljhatalommal való volt a szava.
33 És a zsinagógában volt egy ember, akiben egy tisztátalan démon szelleme volt, és felkiáltott nagy hangon,
34 mondván: Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Minket elveszíteni jöttél? Tudom, ki vagy: az Istennek Szentje.
35 És megfenyegette őt Jézus, mondván: Némulj el, és menj ki belőle! És a középre vetvén azt az ördög, kiment belőle, semmi kárt nem téve benne.
36 És döbbenet támadt mindeneken, és beszélgettek egymással, mondván: Mi ez a szó, hogy teljhatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és kimennek?
37 És kiment felőle a hír a környék minden helyére.
38 Felkelvén pedig, a zsinagógából Simon házába ment; Simon napát pedig nagy hideglelés fogta le; és megkérték őt érte.
39 És elébe állván, megfenyegette a hideglelést, és elhagyta őt; nyomban fel is kelt, és szolgált nekik.
40 Mikor pedig a nap leszállt, akiknek különféle betegségekben gyengélkedőik voltak, mindnyájan hozzá vitték azokat; ő pedig közülük minden egyesre rá tévén kezeit, meggyógyította őket.
41 Mentek pedig ki ördögök is sokakból, kiáltva és mondva: Te vagy a Krisztus, az Isten Fia! És megfenyegetvén, nem engedte őket beszélni, hogy tudják, hogy ő a Krisztus.
42 Mikor pedig nappal lett, kimenvén, elment egy sivatag helyre; és a sokaság kereste őt, és eljutottak hozzá, és tartóztatták őt, hogy ne menjen el tőlük.
43 De ő azt mondta nekik: A többi városokban is hirdetnem kell az evangéliumot az Isten országáról; mert arra küldettem.
44 És prédikált Galilea zsinagógáiban.