1És történt ezután, hogy ő városonként és falunként utazott, prédikálván és az Isten országának evangéliumát hirdetvén: és vele volt a tizenkettő,
2és néhány asszony, kik gonosz szellemektől és betegségektől gyógyultak meg, Mária, ki Magdolnának neveztetik, kiből hét ördög ment ki,
3és Johanna, Kúzának, Heródes gondnokának felesége, és Zsuzsánna, és sokan mások, akik vagyonukból szolgáltak neki.
4Mikor pedig nagy sokaság jött össze és városonként mentek hozzá, azt mondta példázat által:
5A magvető kiment, hogy elvesse az ő magvát; és amint vetett, némely az útfélre esett, és eltaposták, és az égi madarak felették azt.
6Másik meg a kősziklára esett, és amint kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7És másik a tövisek közé esett, és vele együtt növekedvén a tövisek, megfojtották azt.
8És másik a jó földbe esett, és kikelvén százszoros gyümölcsöt hozott. Mikor ezeket mondta, felkiáltott: Akinek van füle hallani, hallja.
9Megkérdezték pedig tőle tanítványai, mondván: Mit jelent ez a példázat?
10Ő pedig azt mondta: Nektek adatott az Isten országának titkait ismerni; a többieknek pedig példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11A példázat pedig ez: a mag az Isten igéje.
12Az útféliek pedig azokat jelentik, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét szívükből, nehogy hitre jussanak és üdvözüljenek.
13A kősziklán valók pedig azokat, akik mikor hallják, örömmel veszik az igét; és ezeknek gyökerük nincs, akik egy ideig hisznek, és a kísértés idején elpártolnak.
14Amelyik pedig a tövisek közé esett, az azokat jelenti, akik meghallgatják; és mikor elmennek, az élet gondjai és gazdagsága és gyönyörei megfojtják, és gyümölcsöt nem érlelnek.
15Amelyik pedig a jó földbe, azokat, akik meghallgatván tiszta és jó szívvel megtartják az igét, és gyümölcsöt teremnek kitartással.
16Senki pedig, aki gyertyát gyújt, nem fedi azt be valami edénnyel, vagy teszi az ágy alá; hanem felteszi a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17Mert nincs titok, ami ki ne derüljön; sem elrejtett dolog, ami ki ne tudódjék és világosságra ne jöjjön.
18Meglássátok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, amije véleménye szerint van, az is elvétetik tőle.
19Megjelentek pedig nála anyja és fivérei, és nem találkozhattak vele a sokaság miatt.
20És tudtára adták neki, mondván: Anyád és fivéreid kint állnak, és látni szeretnének téged.
21Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Az én anyám és az én fivéreim ezek, akik az Isten igéjét hallgatják, és megcselekszik azt.
22És történt az egyik napon, hajóra szállt ő és tanítványai; és azt mondta nekik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak
23Amint pedig hajóztak, elaludt. És szélvihar csapott le a tóra, és megmerültek és veszélyben voltak.
24Odamenvén tehát felköltötték őt, mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megfenyegette a szelet és a víz hullámát; és megszűntek, és csendesség lett.
25Akkor azt mondta nekik: Hol van a ti hitetek? És félve elcsodálkoztak, azt mondván egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szeleknek parancsol, mind a víznek, és engednek neki?
26És elhajóztak a gadaraiak vidékére, mely Galileával átellenben van.
27Amint pedig ő kiment a földre, elébement egy ember a városból, akiben ördögök voltak, és sok időtől fogva nem vett magára ruhát és nem lakott házban, hanem a sírboltokban.
28Mikor pedig Jézust meglátta, felkiáltva elébe rogyott, és nagy hangon mondta: Mi közöm nekem hozzád, Jézus, magasságos Istennek Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem!
29Azt parancsolta ugyanis a tisztátlan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert sok ideje magával ragadta azt úgy, hogy láncokkal és békókkal megkötözve őrizték, és a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a sivatagokba hajtatott.
30Megkérdezte pedig azt Jézus, mondván: Mi a neved? Az pedig azt mondta: Sereg; mert sok ördög ment bele.
31És kérték őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a pokolba menjenek.
32Volt pedig ott egy nagy sertésnyáj a hegyen legelészve; és kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedte nekik;
33kimenvén tehát az ördögök az emberből, bementek a sertésekbe; és lerohant a nyáj a meredeken a tóba, és belefulladt.
34Látván pedig a pásztorok, ami történt, elfutottak, és elmenvén hírt adtak a városba és a földekre.
35Kimentek tehát látni, mi történt; és mikor Jézushoz értek, leülve találták az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlettek.
36De el is beszélték nekik, akik látták, hogyan gyógyult meg az ördöngös;
37és kérte őt a gadaraiak környékének egész sokasága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig beszállván a hajóba, visszatért.
38Az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, kérte őt, hogy vele legyen; de Jézus elbocsátotta őt, mondván:
39Térj vissza házadba és beszéld el, mely nagy dolgokat tett veled az Isten. És lement, egész városszerte hirdetvén, mely nagy dolgokat tett vele Jézus.
40Történt pedig, hogy mikor Jézus visszatért, a sokaság fogadta őt; mert mindnyájan reá várakoztak.
41És íme jött egy ember, a neve Jairus, és ez zsinagógafő volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy menjen el az ő házába;
42mert volt neki egy egyszülött leánya, mintegy tizenkét éves, és az halálán volt. Mialatt pedig oda ment, a sokaság majd agyonszorította őt.
43És egy tizenkét év óta vérfolyásban lévő asszony, akit, bár orvosokra költötte minden vagyonát, senki sem tudott meggyógyítani,
44hátulról odamenvén, érintette ruhája bojtját; és nyomban elállt vérének folyása.
45És azt mondta Jézus: Ki az, aki hozzám ért? Miután pedig mindnyájan tagadták, azt mondta Péter, és akik vele voltak: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki hozzám ért?
46Jézus pedig azt mondta: Hozzám ért valaki; mert én észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
47Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és elébe borulva megjelentette neki az egész nép előtt, mi okból érintette őt, és hogy nyomban meggyógyult.
48Ő pedig azt mondta neki: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel.
49Még ő beszélt, mikor jött valaki a zsinagógafőtől, mondván neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!
50Jézus pedig, amint meghallotta, felelt neki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik.
51Bemenvén pedig a házba, senkit nem engedett bemenni, csak Pétert és Jakabot és Jánost, és a gyermek atyját és anyját.
52Sírtak pedig mindnyájan és jajgattak felette; ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik.
53És kinevették őt, tudván, hogy meghalt.
54Ő pedig kiküldvén mindenkit, és megfogván annak kezét, szólította, mondván: Gyermek, kelj fel!
55És visszatért annak szelleme, és nyomban felállt; és parancsolta, hogy adjanak neki enni.
56És elálmélkodtak annak szülei; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják, ami történt.