Luke 8
1 És történt ezután, hogy ő városonként és falunként utazott, prédikálván és az Isten országának evangéliumát hirdetvén: és vele volt a tizenkettő,
2 és néhány asszony, kik gonosz szellemektől és betegségektől gyógyultak meg, Mária, ki Magdolnának neveztetik, kiből hét ördög ment ki,
3 és Johanna, Kúzának, Heródes gondnokának felesége, és Zsuzsánna, és sokan mások, akik vagyonukból szolgáltak neki.
4 Mikor pedig nagy sokaság jött össze és városonként mentek hozzá, azt mondta példázat által:
5 A magvető kiment, hogy elvesse az ő magvát; és amint vetett, némely az útfélre esett, és eltaposták, és az égi madarak felették azt.
6 Másik meg a kősziklára esett, és amint kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7 És másik a tövisek közé esett, és vele együtt növekedvén a tövisek, megfojtották azt.
8 És másik a jó földbe esett, és kikelvén százszoros gyümölcsöt hozott. Mikor ezeket mondta, felkiáltott: Akinek van füle hallani, hallja.
9 Megkérdezték pedig tőle tanítványai, mondván: Mit jelent ez a példázat?
10 Ő pedig azt mondta: Nektek adatott az Isten országának titkait ismerni; a többieknek pedig példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11 A példázat pedig ez: a mag az Isten igéje.
12 Az útféliek pedig azokat jelentik, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét szívükből, nehogy hitre jussanak és üdvözüljenek.
13 A kősziklán valók pedig azokat, akik mikor hallják, örömmel veszik az igét; és ezeknek gyökerük nincs, akik egy ideig hisznek, és a kísértés idején elpártolnak.
14 Amelyik pedig a tövisek közé esett, az azokat jelenti, akik meghallgatják; és mikor elmennek, az élet gondjai és gazdagsága és gyönyörei megfojtják, és gyümölcsöt nem érlelnek.
15 Amelyik pedig a jó földbe, azokat, akik meghallgatván tiszta és jó szívvel megtartják az igét, és gyümölcsöt teremnek kitartással.
16 Senki pedig, aki gyertyát gyújt, nem fedi azt be valami edénnyel, vagy teszi az ágy alá; hanem felteszi a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17 Mert nincs titok, ami ki ne derüljön; sem elrejtett dolog, ami ki ne tudódjék és világosságra ne jöjjön.
18 Meglássátok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, amije véleménye szerint van, az is elvétetik tőle.
19 Megjelentek pedig nála anyja és fivérei, és nem találkozhattak vele a sokaság miatt.
20 És tudtára adták neki, mondván: Anyád és fivéreid kint állnak, és látni szeretnének téged.
21 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Az én anyám és az én fivéreim ezek, akik az Isten igéjét hallgatják, és megcselekszik azt.
22 És történt az egyik napon, hajóra szállt ő és tanítványai; és azt mondta nekik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak
23 Amint pedig hajóztak, elaludt. És szélvihar csapott le a tóra, és megmerültek és veszélyben voltak.
24 Odamenvén tehát felköltötték őt, mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megfenyegette a szelet és a víz hullámát; és megszűntek, és csendesség lett.
25 Akkor azt mondta nekik: Hol van a ti hitetek? És félve elcsodálkoztak, azt mondván egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szeleknek parancsol, mind a víznek, és engednek neki?
26 És elhajóztak a gadaraiak vidékére, mely Galileával átellenben van.
27 Amint pedig ő kiment a földre, elébement egy ember a városból, akiben ördögök voltak, és sok időtől fogva nem vett magára ruhát és nem lakott házban, hanem a sírboltokban.
28 Mikor pedig Jézust meglátta, felkiáltva elébe rogyott, és nagy hangon mondta: Mi közöm nekem hozzád, Jézus, magasságos Istennek Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem!
29 Azt parancsolta ugyanis a tisztátlan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert sok ideje magával ragadta azt úgy, hogy láncokkal és békókkal megkötözve őrizték, és a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a sivatagokba hajtatott.
30 Megkérdezte pedig azt Jézus, mondván: Mi a neved? Az pedig azt mondta: Sereg; mert sok ördög ment bele.
31 És kérték őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a pokolba menjenek.
32 Volt pedig ott egy nagy sertésnyáj a hegyen legelészve; és kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedte nekik;
33 kimenvén tehát az ördögök az emberből, bementek a sertésekbe; és lerohant a nyáj a meredeken a tóba, és belefulladt.
34 Látván pedig a pásztorok, ami történt, elfutottak, és elmenvén hírt adtak a városba és a földekre.
35 Kimentek tehát látni, mi történt; és mikor Jézushoz értek, leülve találták az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlettek.
36 De el is beszélték nekik, akik látták, hogyan gyógyult meg az ördöngös;
37 és kérte őt a gadaraiak környékének egész sokasága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig beszállván a hajóba, visszatért.
38 Az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, kérte őt, hogy vele legyen; de Jézus elbocsátotta őt, mondván:
39 Térj vissza házadba és beszéld el, mely nagy dolgokat tett veled az Isten. És lement, egész városszerte hirdetvén, mely nagy dolgokat tett vele Jézus.
40 Történt pedig, hogy mikor Jézus visszatért, a sokaság fogadta őt; mert mindnyájan reá várakoztak.
41 És íme jött egy ember, a neve Jairus, és ez zsinagógafő volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy menjen el az ő házába;
42 mert volt neki egy egyszülött leánya, mintegy tizenkét éves, és az halálán volt. Mialatt pedig oda ment, a sokaság majd agyonszorította őt.
43 És egy tizenkét év óta vérfolyásban lévő asszony, akit, bár orvosokra költötte minden vagyonát, senki sem tudott meggyógyítani,
44 hátulról odamenvén, érintette ruhája bojtját; és nyomban elállt vérének folyása.
45 És azt mondta Jézus: Ki az, aki hozzám ért? Miután pedig mindnyájan tagadták, azt mondta Péter, és akik vele voltak: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki hozzám ért?
46 Jézus pedig azt mondta: Hozzám ért valaki; mert én észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
47 Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és elébe borulva megjelentette neki az egész nép előtt, mi okból érintette őt, és hogy nyomban meggyógyult.
48 Ő pedig azt mondta neki: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel.
49 Még ő beszélt, mikor jött valaki a zsinagógafőtől, mondván neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!
50 Jézus pedig, amint meghallotta, felelt neki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik.
51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem engedett bemenni, csak Pétert és Jakabot és Jánost, és a gyermek atyját és anyját.
52 Sírtak pedig mindnyájan és jajgattak felette; ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik.
53 És kinevették őt, tudván, hogy meghalt.
54 Ő pedig kiküldvén mindenkit, és megfogván annak kezét, szólította, mondván: Gyermek, kelj fel!
55 És visszatért annak szelleme, és nyomban felállt; és parancsolta, hogy adjanak neki enni.
56 És elálmélkodtak annak szülei; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják, ami történt.