Luke 9
1 Összehíván pedig tizenkét tanítványát, adott nekik erőt és hatalmat minden ördögök felett és betegségek gyógyítására
2 és elküldötte őket az Isten országát hirdetni és a betegeket gyógyítani.
3 És azt mondta nekik: Semmit az útra ne vigyetek; se botokat, se útitáskát, se kenyeret, se pénzt, se egynek két köntöse ne legyen.
4 És amely házba beszálltatok, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
5 És akik be nem fogadnak titeket, menjetek ki abból a városból, és a port is rázzátok le lábaitokról, bizonyságul ellenük.
6 Elmenvén tehát faluról falura jártak, hirdetvén az evangéliumot és gyógyítván mindenütt.
7 És meghallotta Heródes negyedes fejedelem mindazokat, amik általa történtek; és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel halottaiból;
8 némelyek pedig, hogy Illyés jelent meg; mások pedig, hogy a régiek közül támadt fel egy próféta.
9 És azt mondta Heródes: Jánost én lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről én ilyeneket hallok? És igyekezett őt látni.
10 És mikor az apostolok visszatértek, elbeszéltek neki mindent, amit cselekedtek; és maga mellé vévén őket, visszavonult a Bethsaida nevű városnak egy sivatag helyére.
11 De a sokaság megtudta és utánament; és fogadván őket szólt nekik az Isten országáról, és akiknek gyógyításra volt szüksége, azokat meggyógyította.
12 De a nap hanyatlani kezdett, odament tehát hozzá a tizenkettő és azt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körül levő falvakba és majorokba beszálljanak és eledelt találjanak; mert itt sivatag helyen vagyunk.
13 De azt mondta nekik: Adjatok ti nekik enni. Azok pedig azt mondták: Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hacsak el nem megyünk és mi nem veszünk eledelt ennek az egész népnek.
14 Mert voltak mintegy ötezren férfiak; de azt mondta tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként.
15 És úgy tettek, és leültették valamennyit.
16 És vévén az öt kenyeret és a két halat, égre tekintve megáldotta azokat, és megtörte és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel a sokaságnak.
17 És ettek és megelégedtek mindnyájan; és felszedték, ami tőlük maradt, tizenkét kosár törmeléket.
18 Történt egyszer, amint ő magános imádságban volt, vele voltak a tanítványok; és megkérdezte őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
19 Ők pedig felelvén, azt mondták: Keresztelő Jánosnak; némelyek meg Illyésnek; mások pedig, hogy valamelyik próféta támadt fel a régiek közül.
20 Azt mondta erre nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, azt mondta: Az Isten Krisztusának.
21 Ő pedig megfenyegetvén őket, megparancsolta, hogy ezt senkinek ne mondják,
22 mondván: Az Ember Fiának sokat kell szenvedni és megvettetni a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és megölettetni és harmadnapon feltámadni.
23 Szólott pedig mindenkihez: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét naponként, és kövessen engem.
24 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, az megmenti azt.
25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elpusztítja vagy elveszti?
26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt szégyellni fogja az Embernek Fia, mikor eljön az ő dicsőségében és az Atyáéban és a szent angyalokéban.
27 Mondom pedig nektek valóban, vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Isten országát.
28 Történt pedig ezek után a beszédek után mintegy nyolcadnapra, maga mellé vévén Pétert és Jánost és Jakabot, felment a hegyre imádkozni.
29 És amint imádkozott, arcának tekintete mássá lett, és ruhája sugárzó fehérré.
30 És íme két férfiú beszélgetett vele, akik Mózes és Illyés voltak;
31 akik dicsőségben megjelenvén, az ő haláláról beszéltek, melyet Jeruzsálemben fog beteljesíteni.
32 Pétert pedig és akik vele voltak, elnyomta az álom; de mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfiút, aki ott állt vele.
33 És történt, amint azok elváltak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hát csináljunk három sátort, egyet neked, és Mózesnek egyet, és egyet Illyésnek; nem tudván, mit mond.
34 Míg pedig ő ezeket mondta, felhő támadt és beárnyékolta őket; megfélemlettek pedig, amint azok bementek a felhőbe.
35 És hang lett a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; reá hallgassatok.
36 És mikor a hang elhangzott, Jézus egyedül volt ott. És ők hallgattak, és senkinek el nem mondtak azokban a napokban semmit azokból, amiket láttak.
37 Történt pedig másnap, mikor ők a hegyről lejöttek, nagy sokaság ment elébe.
38 És íme, egy ember a sokaságból felkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyszülöttem.
39 És íme egy szellem megfogja őt és hirtelen felkiált, és az rángatja őt úgy, hogy tajtékot túr, és alig hagyja abba marcangolását.
40 És kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, és nem bírták.
41 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és tűrjelek titeket? Hozd ide a fiadat!
42 De míg odament, letörte őt az ördög és megrángatta; Jézus azonban megfenyegette a tisztátlan szellemet, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta atyjának.
43 Elálmélkodtak pedig mindnyájan Isten nagyságán. Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazokon, amiket Jézus cselekedett, azt mondta tanítványainak:
44 Ti vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket; mert az Embernek Fia az emberek kezeibe fog adatni.
45 De ők nem értették ezt a mondást, és el volt rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e felől a mondás felől.
46 Feltámadt pedig bennük egy gondolat, az, hogy ki nagyobb közöttük.
47 Jézus pedig látván szívük gondolatát, előfogván egy gyermeket, maga mellé állította azt,
48 és azt mondta nekik: Aki ezt a gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki valamennyiőtök között a legkisebb, az nagy.
49 Felelvén pedig János, azt mondta: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni; és eltiltottuk őt, mert nem követ velünk.
50 És azt mondta neki Jézus: Ne tiltsátok el; mert aki nincs ellenünk, velünk van.
51 Történt pedig, mikor beteltek a napok, hogy ő felvitessék, ő is eltökélte Jeruzsálembe menő szándékát.
52 És követeket küldött maga előtt. És elmenvén, bementek egy samaritánus faluba, hogy szállást készítsenek neki.
53 És nem fogadták be őt, mert szándéka Jeruzsálembe menő volt.
54 Látván pedig tanítványai, Jakab és János, azt mondták: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
55 Mire odafordulván, megfenyegette őket;
56 és elmentek más faluba.
57 Történt pedig, hogy amint mentek, az úton azt mondta valaki neki: Követlek téged, bárhová mégy, Uram!
58 És azt mondta neki Jézus: A rókáknak van barlanguk, és az ég madarainak fészkük; de az Ember Fiának nincs hol fejét lehajtani.
59 Egy másiknak pedig azt mondta: Kövess engem! Az pedig azt mondta: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és temessem el atyámat.
60 De azt mondta neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat; te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
61 Mondta pedig egy másik is: Követlek téged, Uram, de engedd meg nekem előbb, hogy vegyek búcsút azoktól, akik házamban vannak.
62 De azt mondta neki Jézus: Senki, aki kezét az eke szarvára veti és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.