Luke 9— KIB

¹Összehíván pedig tizenkét tanítványát, adott nekik erőt és hatalmat minden ördögök felett és betegségek gyógyítására

²és elküldötte őket az Isten országát hirdetni és a betegeket gyógyítani.

³És azt mondta nekik: Semmit az útra ne vigyetek; se botokat, se útitáskát, se kenyeret, se pénzt, se egynek két köntöse ne legyen.

⁴És amely házba beszálltatok, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.

⁵És akik be nem fogadnak titeket, menjetek ki abból a városból, és a port is rázzátok le lábaitokról, bizonyságul ellenük.

⁶Elmenvén tehát faluról falura jártak, hirdetvén az evangéliumot és gyógyítván mindenütt.

⁷És meghallotta Heródes negyedes fejedelem mindazokat, amik általa történtek; és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel halottaiból;

⁸némelyek pedig, hogy Illyés jelent meg; mások pedig, hogy a régiek közül támadt fel egy próféta.

⁹És azt mondta Heródes: Jánost én lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről én ilyeneket hallok? És igyekezett őt látni.

¹⁰És mikor az apostolok visszatértek, elbeszéltek neki mindent, amit cselekedtek; és maga mellé vévén őket, visszavonult a Bethsaida nevű városnak egy sivatag helyére.

¹¹De a sokaság megtudta és utánament; és fogadván őket szólt nekik az Isten országáról, és akiknek gyógyításra volt szüksége, azokat meggyógyította.

¹²De a nap hanyatlani kezdett, odament tehát hozzá a tizenkettő és azt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körül levő falvakba és majorokba beszálljanak és eledelt találjanak; mert itt sivatag helyen vagyunk.

¹³De azt mondta nekik: Adjatok ti nekik enni. Azok pedig azt mondták: Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hacsak el nem megyünk és mi nem veszünk eledelt ennek az egész népnek.

¹⁴Mert voltak mintegy ötezren férfiak; de azt mondta tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként.

¹⁵És úgy tettek, és leültették valamennyit.

¹⁶És vévén az öt kenyeret és a két halat, égre tekintve megáldotta azokat, és megtörte és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel a sokaságnak.

¹⁷És ettek és megelégedtek mindnyájan; és felszedték, ami tőlük maradt, tizenkét kosár törmeléket.

¹⁸Történt egyszer, amint ő magános imádságban volt, vele voltak a tanítványok; és megkérdezte őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?

¹⁹Ők pedig felelvén, azt mondták: Keresztelő Jánosnak; némelyek meg Illyésnek; mások pedig, hogy valamelyik próféta támadt fel a régiek közül.

²⁰Azt mondta erre nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, azt mondta: Az Isten Krisztusának.

²¹Ő pedig megfenyegetvén őket, megparancsolta, hogy ezt senkinek ne mondják,

²²mondván: Az Ember Fiának sokat kell szenvedni és megvettetni a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és megölettetni és harmadnapon feltámadni.

²³Szólott pedig mindenkihez: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét naponként, és kövessen engem.

²⁴Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, az megmenti azt.

²⁵Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elpusztítja vagy elveszti?

²⁶Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt szégyellni fogja az Embernek Fia, mikor eljön az ő dicsőségében és az Atyáéban és a szent angyalokéban.

²⁷Mondom pedig nektek valóban, vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Isten országát.

²⁸Történt pedig ezek után a beszédek után mintegy nyolcadnapra, maga mellé vévén Pétert és Jánost és Jakabot, felment a hegyre imádkozni.

²⁹És amint imádkozott, arcának tekintete mássá lett, és ruhája sugárzó fehérré.

³⁰És íme két férfiú beszélgetett vele, akik Mózes és Illyés voltak;

³¹akik dicsőségben megjelenvén, az ő haláláról beszéltek, melyet Jeruzsálemben fog beteljesíteni.

³²Pétert pedig és akik vele voltak, elnyomta az álom; de mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfiút, aki ott állt vele.

³³És történt, amint azok elváltak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hát csináljunk három sátort, egyet neked, és Mózesnek egyet, és egyet Illyésnek; nem tudván, mit mond.

³⁴Míg pedig ő ezeket mondta, felhő támadt és beárnyékolta őket; megfélemlettek pedig, amint azok bementek a felhőbe.

³⁵És hang lett a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; reá hallgassatok.

³⁶És mikor a hang elhangzott, Jézus egyedül volt ott. És ők hallgattak, és senkinek el nem mondtak azokban a napokban semmit azokból, amiket láttak.

³⁷Történt pedig másnap, mikor ők a hegyről lejöttek, nagy sokaság ment elébe.

³⁸És íme, egy ember a sokaságból felkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyszülöttem.

³⁹És íme egy szellem megfogja őt és hirtelen felkiált, és az rángatja őt úgy, hogy tajtékot túr, és alig hagyja abba marcangolását.

⁴⁰És kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, és nem bírták.

⁴¹Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és tűrjelek titeket? Hozd ide a fiadat!

⁴²De míg odament, letörte őt az ördög és megrángatta; Jézus azonban megfenyegette a tisztátlan szellemet, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta atyjának.

⁴³Elálmélkodtak pedig mindnyájan Isten nagyságán. Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazokon, amiket Jézus cselekedett, azt mondta tanítványainak:

⁴⁴Ti vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket; mert az Embernek Fia az emberek kezeibe fog adatni.

⁴⁵De ők nem értették ezt a mondást, és el volt rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e felől a mondás felől.

⁴⁶Feltámadt pedig bennük egy gondolat, az, hogy ki nagyobb közöttük.

⁴⁷Jézus pedig látván szívük gondolatát, előfogván egy gyermeket, maga mellé állította azt,

⁴⁸és azt mondta nekik: Aki ezt a gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki valamennyiőtök között a legkisebb, az nagy.

⁴⁹Felelvén pedig János, azt mondta: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni; és eltiltottuk őt, mert nem követ velünk.

⁵⁰És azt mondta neki Jézus: Ne tiltsátok el; mert aki nincs ellenünk, velünk van.

⁵¹Történt pedig, mikor beteltek a napok, hogy ő felvitessék, ő is eltökélte Jeruzsálembe menő szándékát.

⁵²És követeket küldött maga előtt. És elmenvén, bementek egy samaritánus faluba, hogy szállást készítsenek neki.

⁵³És nem fogadták be őt, mert szándéka Jeruzsálembe menő volt.

⁵⁴Látván pedig tanítványai, Jakab és János, azt mondták: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?

⁵⁵Mire odafordulván, megfenyegette őket;

⁵⁶és elmentek más faluba.

⁵⁷Történt pedig, hogy amint mentek, az úton azt mondta valaki neki: Követlek téged, bárhová mégy, Uram!

⁵⁸És azt mondta neki Jézus: A rókáknak van barlanguk, és az ég madarainak fészkük; de az Ember Fiának nincs hol fejét lehajtani.

⁵⁹Egy másiknak pedig azt mondta: Kövess engem! Az pedig azt mondta: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és temessem el atyámat.

⁶⁰De azt mondta neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat; te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

⁶¹Mondta pedig egy másik is: Követlek téged, Uram, de engedd meg nekem előbb, hogy vegyek búcsút azoktól, akik házamban vannak.

⁶²De azt mondta neki Jézus: Senki, aki kezét az eke szarvára veti és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.